Erőtlenség a kudarc oka (2.)

amely Magyarországon még nem működik hatékonyan. Holott az élettani, kondicionális és pszichológiai vizsgálatokkal már gyermekkorban megállapítható, ki milyen sportra alkalmas. Természetesen az adott sportág technikai repertoárjának figyelembevételével. Csupán az érzékletes példa kedvéért említjük: Dániában a közelmúltban gyakorlatilag a teljes (!) lakosságon elvégezték ezeket a teszteket, és személyre lebontva ajánlották, kinek, mit és milyen szinten érdemes sportolnia. Magyarországon is voltak, vannak hasonló kezdeményezések. Ebben például a labdarúgás élen jár. A zánkai serdülőkorú focisták kiválasztó tábora az UEFA-tól kimagasló elismerést is kapott. Az idén pedig Tiszaújvárosban a legtehetségesebb gyermekeket – mintegy kétszáznegyven főt – tesztelik majd, igaz, ez a minta a külföldi statisztikák szerint is kicsi ahhoz, hogy minőségi létszámot lehessen kialakítani. A szakemberek azt hangsúlyozzák: hogy újra eredményes futballnemzetté váljunk, nem az ország népességének nagyságán múlik, hanem, hogy milyen az életminőség és hányan fociznak.

Manapság is rosszul ítélik meg, ki tehetséges

A múlt heti Eb-selejtezők előtt a tatai edzőtáborban születtek meglepő biológiai vizsgálati eredmények is. Néhány labdarúgónál (neveket a személyiségi jogok védelme miatt e helyütt nem említhetünk) a keringési állapot, az izomdinamikai mutatók és a vérkép jelentősen eltért a normálistól a januárban rögzített mérési adatoktól. Ezek az értékek nem csalókák, azt jelzik, hogy a labdarúgó kihajtotta magát az előző napokban, mert akkor még mérkőzésen lépett pályára, s az nem felel meg a pontos felméréshez elengedhetetlen nyugalmi állapotnak. Főként azoknál jelentkeztek a fáradtság jelei, akik az előző napokban futballoztak: itthon szereplők és idegenlégiósok is. Külön problémát jelent az idegenlégiósok esetében, ha a klubjukban nem kapnak rendszeresen játéklehetőséget. Azonban kiemelkedő paraméterek is voltak a terhelhetőség tekintetében, főként azoknál a futballistáknál, akik külföldön vagy itthon meghatározó szerepkörben folyamatosan játszanak. Talán felesleges hangsúlyozni, hogy azok a játékosok, akiknél nem voltak ideálisak a terhelhetőségi mutatók, keveset vagy egyáltalán nem játszottak a két mérkőzésen. Mindent összevetve a magyar labdarúgás temérdek problémája közül csak az egyik, de talán a legfontosabbak közül való a fentebb már említett céltudatos kiválasztás hiánya. A lényeg: Görögországban és Norvégiában nem azért szenvedett kellemetlen és súlyos vereséget a csapatunk, mert a játékosok nem tettek meg mindent a sikerért. A kudarcot inkább azzal lehet magyarázni, hogy fizikailag, mentálisan az utóbbi években sem a legalkalmasabb labdarúgókat nevelték ki Magyarországon, és ennek ez lett a következménye. A jövő sikerre orientált labdarúgó-generációjának megjelenése, a magyar futball felemelkedésének záloga a hozzáértők szerint az áldozatos munkán kívül a kiválasztáson múlik. S amíg ez a gondolat, ez a tézis nem lesz alapvető a labdarúgásért felelősök körében, addig felesleges csodában reménykedni.