Nem a braziloknak vagy az angoloknak – európai középcsapatoknak.
Nincs ebben semmi különös, a lejtőn évek, most már évtizedek óta nincs megállás. Kapitányok, balszélsők, MLSZ-elnökök váltogatják egymást, de a csődhelyzet hű társként velünk marad. S persze változik az ideológia is: volt olyan kapitány, aki világbajnoki részvételt ígért, a másik visszafogott optimizmussal beszélt, a harmadik pedig egyfolytában a jövőt emlegeti.
Csak csapat és futball nincs.
De nyugodtak lehetünk, ahogy jön az ősz, szóban már javul a helyzet, a remek alapozás, az edzők által kifogástalannak ítélt felkészülés remek szezont ígér majd. Főként, ha beindul az átigazolási idény. Lesz itt jövés-menés, külföldre készülő hazai sztárokkal és a határon túlról hazamenekülő egykori kedvencekkel. Ott van például Márkus Tibor.
Szerény, szimpatikus, gólerős csatár. Két éve majdnem ő lett itthon a gólkirály, s úgy igazolt Ciprusra Tatabányáról, mint annak idején Dzurják Csöpi: megváltóként fogadták. Aztán a történet magyarosra fordult, az Apollon Limassolban valamiért kevés lehetőséget kapott, a nálunk ismeretlen Digeniszben viszont már szerephez jutott. Olykor középpályásként, de ez mindegy. Most pedig hazakészül, s több magyar klub is tárt karokkal várja.
Így van ez rendjén.
Márkus Tibor minimum tizenhárom gólt ígérhet bátran a hazai pontvadászatban. Kétségünk ne legyen, a ciprusi mellőzöttség után itthon a legjobb támadóvá válhat.
Itthon egymás közt még mindig jók vagyunk.
Ahogy Nyilasi Tibor mondta egyszer: csak a határokat kellene lezárni...
Legfrissebb hírek
