Döntő bajnokavatás után

Bebes István, a város polgár mestere – talán nem mellékesen, a körmendiek 1987-es bajnokcsapatának tagja – a szurkolók által előre elkészített aranyérmeket adott át a Lami-Véd játékosainak, akiket, akárcsak a legnagyobb események alkalmával, név szerint, egyesével szólítottak a parkettre.

Donatas Sabaliauskas, a vendégek litván erőcsatára éppen lapunknak nyilatkozott a folyosón, majd miután nem ült el a hangzavar, visszatért a terembe, és láthatóan nem tudta mire vélni, ami a Somogyi Béla iskola tornatermében történik. Persze ez nem zavarta abban, hogy csatlakozzon társaihoz, akik szintén a parketten borultak boldog-boldogtalan nyakába. A szolnoki drukkerhad egyébként besegített a körmendi „kollégáknak”, az egész csarnok boldogságban úszott. Akkor már a körmendi játékosokat nehéz volt beazonosítani, mert hézagos öltözetben rajongóik között ünnepeltek a lelátón. Pedig elsőre a vasi kosarasokat is meglepte a szurkolói szeretet ilyetén megnyilvánulása, akadt, aki nem is tudott uralkodni az érzelmein.

A körmendi szurkolók talán tudnak valamit. Tőlük mindenesetre le sem kellene játszani a finálé hátralévő mérkőzését (mérkőzéseit). Az 1984–85-ös évadban adtak át először aranyérmeket rájátszást követően a magyar bajnokságban, arra azonban mindössze egyszer volt példa, hogy egy csapat 0–2-ről fordítani tudjon: 1994-ben a Tungsram-Honvéd nyert ilyen állásból a ZTE ellen. Női vonalon éppen az idén vitte véghez ezt a bravúrt a soproni csapat a Péccsel szemben. S ha már a női döntő szóba került: annak kezdetén ugyanolyan esélytelennek ítélte minden hozzáértő a Pécset, mint ezúttal a csaknem teljes kezdőcsapatát sérülések miatt nélkülöző Lami-Védet.

Ennek ellenére a két eddigi meccs mindössze három, illetve öt ponttal dőlt el a Szolnok javára. S hogy miként lehet felkészülni ilyen lelkiállapotban (könnyek, éremosztás, nézőtéri gála) a szombati, harmadik találkozóra? Vavra Péter, a Körmend egyik legjobbja tömören ennyit mondott: „Lejátsszuk.”

A két edzőnek ennél sokkal nehezebb a dolga. Mindketten beszélgetni szeretnének a csapattal a szombati, szolnoki randevú előtt. „Nem mehetünk úgy Szolnokra, hogy már vége, mert annak csúnya zakó lehet a következménye” – mondta Sabáli Balázs, a Körmend szakvezetője. Kollégája, Pór Péter sincs egyszerű helyzetben: „Játékosaimnak meg kell érteniük: kettő nulla ide, fanatikus szurkolás oda, nem elég, ha csak kimennek a pályára. Attól még nem leszünk bajnokok.”