Randevú Miki egérrel

Mi volt élete legnagyobb élménye?Mi volt élete legnagyobb élménye?

Az, amikor először Párizsban jártam – mondta Rafael Nadal. Nem a Roland Garros megnyerésére gondolok, hanem a Disneylandre. Felszállhattam az összes játékra, találkozhattam gyermekkorom bálványával, Miki egérrel…

Sportélményre céloztunk!

Ja, a két Roland Garroscím, meg a Davis-kupa elnyerése 2004-ben. Más és más élmények. Az előbbi kettő egyéni, az utóbbit közösen nyertük meg a csapattal, ezért aztán édesebb volt.

És a legkellemetlenebb?

Három éve a lábtörés, amely megakadályozott abban, hogy elinduljak Párizsban meg az athéni olimpia tenisztornáján. Talán még előbbre tartanék most, ha az nincs.

Manapság mi a leghőbb vágya?

Diadalmaskodni Wimbledonban. Mindenki azt hiszi rólam, hogy csak a salakot kedvelem, de ez nem így van. Ne feledjék: tavaly döntőt játszottam Roger Federerrel az All England Clubban, s a döntő felé vezető úton Andre Agassit, az egyik példaképemet is legyőztem. Szeretném eloszlatni a tévhitet, hogy egysíkú játékos vagyok.

Van kedvenc teniszstadionja?

Hát persze! A szentély, a Katedrális! Vagyis Wimbledon. És a Rod Laver Arena Melbourne-ben. Mindkettőnek olyan a légköre, hogy… hogy kiver a veríték.

Van egy furcsa szokása: mindig megharapja a győzelmi serleget. Miért?

Tudják, ez azóta a babonám, amióta először győztem Monte-Carlóban. Mindenki más megcsókolja a trófeát – én megharapom. De jó lenne az idén Párizsban és Wimbledonban is harapni!

Hordott már mindenféle színű trikót, feladva ezzel a leckét a tervezőknek. Melyik a legkedvesebb?

A narancssárga, amelyben először nyertem Madridban.

Van, amit még a tenisznél is jobban szeret?

Horgászni a tengerben. Egyszer több mint százötven halat fogtam – persze nem nagyokat –, s otthon hatalmas lakomát csaptunk a zsákmányból.

Beszélhetünk a teniszről is?

Természetesen.

Mivel magyarázza, hogy megszakadt salakpályás győzelmi sorozata?

A fáradtsággal. Az idén negyvenkét meccset játszottam a hamburgi döntőt is beleszámítva, Roger pedig csak huszonnyolcat. A döntő szettre elfogytam, pedig normális körülmények között minél tovább tart a meccs, annál jobban játszom.

Hogyan próbált regenerálódni a Roland Garros előtt?

Hazautaztam Mallorca szigetére, és a szomszédunk teniszpályáján edzettem a nagybátyámmal, Tonival. Főleg a szervát gyakoroltuk, mert Toni szerint ezen a téren kell fejlődnöm leginkább. Nekem a hazatérés egyébként mindig a feltöltődést jelenti.

Hol szokott nyaralni?

Sehol. Toni azt vallja – és ebben a vélekedésben Rafael Maimó, az erőnléti edzőm is osztozik –, hogy egyetlen napra sem szabad abbahagyni a teniszt, ha mást nem, legalább az adogatást gyakorolni kell. A kivétel a tavalyi wimbledoni verseny volt, akkor annyira kiürültem, hogy nem maradt egy cseppnyi energiám sem. Akkor elengedtek nyolc napra kikapcsolódni. Azóta viszont csak verseny és edzés, verseny és edzés.

Milyen a viszonya Roger Federerrel?

Nem vagyunk barátok, de jó a kapcsolatunk. Nagyon tisztelem őt, s szerintem ő is engem. Ő most még olyan kategóriába tartozik, amelyben nincs senki más.

Még…?

Igen, mert szerintem még legfeljebb egy-két évig lesz képes ezen a szinten teniszezni. Túl nagy nyomás nehezedik rá, előbb-utóbb elkopik. Végtére is hat évvel idősebb nálam!

Ha nem arra várunk, hogy visszavonuljon, akkor hogyan lehet utolérni Federert?