A MiZo Pécs 2010 női kosárlabdacsapatának legendás mestere, Rátgéber László nemcsak remek edző és stratéga, hanem kiválóan ért az emberi lélekhez is.
Pontosan tudja, hogy semmi sem az, aminek látszik, a lelkünk pedig bármit elhisz, amit a szemünkkel látni vél.
Például amikor a Pécs a bajnoki döntő előtt elveszítette két légiósát, a váratlanul távozó amerikai Vickie Johnsont és a jamaicai Simone Edwardsot, azt az illúziót kezdte kelteni, hogy a tízszeres bajnokcsapat véglegesen meggyengült.
Elhitték ezt a soproniak is, de legalábbis ott motoszkált a tudatalattijukban, hogy most végre meg lehet fogni a Pécset.
Rátgéber azonban előnyt kovácsolt a hátrányból. Minden eddiginél elszántabb, motiváltabb csapatot küldött csatába, amely - óriási meglepetésre - a finálé első két felvonását (ebből az egyiket idegenben) meg is nyerte.
Ezután újabb csalit vetett ki. A harmadik meccsen belekóstolt a Sopronba, majd miután látta, hogy másodszor nincs esélye nyerni idegenben, kiengedte a gyeplőt.
Hadd érezzék a soproniak, hogy megtört a címvédő, és végre eljött az ő idejük. A kérdés az, vajon tényleg eljött-e...
A Pécsnek ugyanis mindent egy lapra kell feltennie ma saját pályáján. Ott lesz több ezer hazai szurkoló, akik izzó katlanná változtatják majd a Lauber Dezső Sportcsarnokot.
A Sopron számíthat rá, hogy meg kell tanulnia a tűzön járni az egyenlítésért, hogy hazavihesse a bajnoki cím megszerzésének lehetőségét.
Ám lehet, hogy ez nem sikerül.
Szinte látom magam előtt a két edzőt, Rátgébert és Székely Norbertet, amint éjnek évadján a konyhában virrasztva vonalakat húzogatnak fehér papírra, néhány másodperces taktikákat dolgoznak ki.
És látni vélem azt is, ahogy a pécsiek mestere elmereng a messzi távolba, és megpróbál kitalálni valami pluszt. Nem feltétlenül azért, mert ez a vérében van, hanem mert nincs más választása.
Elveszítette két jó emberét, és a hiányt valahogyan pótolnia kell. Kíváncsi vagyok, hogy a mai meccsen, a döntő negyedik összecsapásán milyen nyulat húz ki a kalapjából.
Merthogy mára is lesz egy trükkje, abban mindenki biztos lehet.
Pósa Árpád