Kerekes maffia

A Giro körül mostanában min dig történik valami… Egy esztendővel ezelőtt a verseny napjai alatt a spanyol rendőrség tiltott szereket keresve házkutatást tartott a Liberty Seguros istálló laboratóriumában, s lefoglalt 200 vérkészítményt. Biztosra mentek, hiszen letartóztatásokra is sor került. A hatósági közbelépés áldozata lett Eufemiano Fuentes doktor is, akinek listáján – a spanyol El Mundo későbbi híre szerint – harminchét kerekes szerepelt. Köztük az éppen a Girón győztes Ivan Basso és a volt Tour de France-győztes Jan Ullrich, hogy csak a legnevesebbeket említsük.

Az érintettek nem indulhattak el a Tour de France-on.

„Első a tisztaság…!” – hirdették a szervezők, mintha nem is hallottak volna a legendás belga Eddy Merckxről, aki szerint ajzószerek nélkül képtelenség végigtekerni a Francia körversenyt – ő ötszörös győztesként csak tudta.

De vissza a Giróhoz… Ivan Basso a gyanú árnyékában is kifejezetten sérelmezte, hogy nem indulhat a Touron. Indulatai hónapokkal később sem csitultak, főként amikor az Olasz Olimpiai Bizottságtól (CONI) visszakapta versenyzési engedélyét – bizonyítékok hiányában. Ez októberben történt, hogy aztán – talán sohasem derül ki, kinek a sugallatára – az idén április végén újra a CONI lépjen: eljárást indított Ivan Basso és 50 társa ellen.

És itt indul az igazi zűrzavar. Még el sem kezdhették keresni, ugyan mi változott meg az Olasz Olimpiai Bizottságnál azóta, hogy viszszaadta a Fuenteslistán szereplők rajtengedélyét, Ivan Basso feleslegessé tett mindenfajta kutakodást.

Beismerte, hogy érintett a doppingügyben, s vállalta, együttműködik a vizsgálóbizottsággal. Mindenki rábólintott, mondván, igaza lehet a CONI-nak. A történet nem lenne igazi doppingsztori, ha itt megállt volna az ügy. Egy nappal később Basso ugyanis magától értetődően visszavonta a beismerést – aligha véletlenül.

„Hős volt, hazug ember lett” – közölte azonnal a svájci Tages-Anzeiger, miközben Ettore Torri, a CONI doppingellenes ügynökségének vezetője televíziós interjúban világította meg a hátteret: „Ezek a fiúk nem szabadok, a véleményük sem lehet szabad. Egyértelműen a menedzserek, az orvosok, a csapatvezetők kezében vannak. Ha nem engedelmeskednek, végük van – sportolóként és egzisztenciálisan egyaránt.”

Signor Torri a maffiát emlegette a profi kerékpárosok szervezeteiről szólva, ő tudja, miért. Más források már korábban is pedzegették, hogy aki nem hajlandó az egy-egy istállónál honos, úgymond orvosi módszereknek alávetni magát, mi több, hajlik arra, hogy tiszta vizet öntsön a pohárba, megnézheti magát.

Ennek tükrében érthetőbb Ivan Basso ingadozása, hiszen ahol a félelem az úr, ott nincs értelme hétköznapi mércével mérni a bátorságot. Más kérdés, hogy visszakozásával nem ment túl sokra, köszönhetően annak , hogy a La Gazzetta dello Sport közölte, egy Michele Scarponi nevű kerekes két óra alatt anynyi információval szolgált a vizsgálóbizottságnak, amely elegendő a Fuentes-féle doppingszisztéma teljes feltárásához.

Scarponinak – aki szintén szerepelt a spanyol doktor listáján – persze kevesebb a vesztenivalója, mint mondjuk Bassónak, nem lévén kiemelkedő klasszis. Az olasz újság egyébként azt is közhírré tette, hogy a CONI-nak 6000 oldalnyi dokumentumot kell átvizsgálnia a döntéshez, magyarán idő kell ahhoz, hogy lezáruljon az ügy.

Az idő pedig nem a tisztaságra vágyóknak kedvez, elég, ha csak arra gondolunk, hogy Spanyolországban az ügyészség (ne feledjük: a törvényesség védelmére esküdött fel) szüntette meg az eljárást a Fuentes-ügyben.

Az olasz fejleményeket sejteni sem lehet, ám ha a maffiáról szóló szakirodalmat veszszük alapul, nem esküdhetünk meg, hogy Michele Scarponi lesz a kerékpársport hőse.

Akkor már inkább a Giro idei győztese.

Egy ideig bizonyosan.