Ha Újpest és Tisza Tibor, akkor Debrecen. E rejtélyesnek tűnő mondat megfejtéséhez elkél némi segítség: a lila-fehérek csatára ugyanis gyerekkorában azt csinálta, amit szeretett, és abban a csapatban futballozott, amelyikbe mindig is vágyott, azok között a játékosok között lehetett, akikre felnézett, akik a példaképei voltak. Tisza Tibort ugyanis minden Debrecenhez, no meg a DVSC-hez kötötte – egészen tizenkilenc éves koráig. Három évvel ezelőtt azonban hiába tűnt ki korosztályából, hiába futballozott jól, a Loki vezetői lemondtak a csatárról, aki aztán előbb Diósgyőrbe, majd pedig Újpestre került. Gondolhatnánk, az Újpest labdarúgója most nemes bosszút forral, azonban Tisza Tiborban nincs harag, nincs bosszúvágy, persze számára is nagy kihívást jelent a Debrecen elleni mérkőzés. „Sokszor játszottam már a Loki ellen, úgyhogy tudom kezelni a helyzetet – mondta az újpesti csatár. – Persze nem mondanék igazat, ha azt állítanám, a mai meccs is olyan, mint a többi, de nincs bennem bosszúvágy. Persze sajnálom, hogy a Lokinál annak idején nem látták meg bennem az értéket, ellenben Újpesten megtaláltam a számításomat, jól érzem magam a liláknál. Azt viszont nem feledem: hogy idáig eljutottam, mind-mind Debrecennek köszönhetem.” Tisza Tibor nagy rangadóra számít, s mint mondta, természetesen az újpestiek győzni szeretnének, hiszen kárpótolniuk kell a múlt heti, kínos 3–1-es váci vereségért szurkolóikat.