Szép új világ

Figyelve modern korunkat, a pénzre, az üzletre hajazó szép új világunkat, egyértelműen igazat kell adni Faragó Tamásnak. Az olimpiai bajnok pólós azt tartja, hogy a sport azért nélkülözhetetlen, mert a pályán, a csarnokban, a medencében egyértelmű az esély az igazság diadalára. Magyarán: a jobb nyer.

Különleges közeg az ilyen napjainkban.

Hogy mennyire, azt egy másik olimpiai bajnok pólós, Benedek Tibor tapasztalatai bizonyítják. Amikor hazajött Olaszországból, arra gondolt, hogy tapasztalatait nemcsak a vízben, hanem a parton, a sport közéletében is hasznosítja majd. Nem csupán tervei voltak, energiája is arra, hogy a napi két edzés s a világelitben végigküzdött meccsei után tegyen valamit azért, hogy általa is előrébb jusson a (sport)világ. Itthon, Magyarországon.

Nem volt igazán szükség rá.

Pontosabban, csak használták őt, a neve, a népszerűsége kellett, szinte nem is voltak kíváncsiak arra, mi van a fejében, hol lehetne hasznosítani a tudását. Benedek Tibor a rá jellemző eleganciával vall kalandjairól a sport itthoni hatalmasaival, ám akármennyire is igyekszik elkerülni a látszatát is annak, hogy nincs igazán jó véleménye róluk, a tények önmagukért beszélnek. A tudatlanságról, arról, hogy a bajnok által „hozzáértőknek” titulált elöljárók csupán „koncepciókban”, „stratégiákban” gondolkoznak, magyarán a felszínen lavíroznak, ahelyett, hogy különféle jogszabályok közbejöttével a mélyben törekednének változtatásra.

Benedek Tibor most már azt tartja, hogy egyelőre csak és kizárólag vízilabdáznia kell, s ha majd abbahagyja, akkor jöhet a világ megváltása. Esetleg.

Ez is egyfajta igazság. Hogy nem üdvözítő, annak egyetlen oka, hogy nem a pályán, a medencében született, hanem a külvilág kényszeréből.

Nesze neked, szép új világ…