Hírünk a világban

Az lehetett a baj, hogy az UEFA végrehajtó bizottságának tagjai csak vakargatták a fejük búbját, amikor azt kérdezte egyikük: emberek, hány magyar futballistát ismerünk mi tulajdonképpen? Valaki halkan sorolni kezdte, hogy Puskás, Albert, Bene, mire leintették: hagyjuk a múltidézést. Akkor jöhetett az a kínos csend Cardiffban, hogy tudniillik a jelenkor magyar futballja senkiben sem hagyott nyomot. Nekünk nem volt Andrij Sevcsenkónk, de még egy árva Jerzy Dudekunk sem, akit odavihettünk volna büszkén a döntéshozók elé.

Nincsenek egyéniségeink, irigyelt, sztárolt, elismert futballistáink.

És szerencsénk sincs. Mert hiába áldotta meg a jó Isten különleges tehetséggel Gera Zoltánt, a karrierje csak nem akar úgy alakulni, ahogy itthon sokan elképzelték. Azt hittük, majd a korábbi Fradi-játékos, a West Bromwich légiósa léphet Détári Lajos örökébe. Erre, tessék, jelenleg az angol másodosztályban szerepel – már ha pályára küldi az edzője.

Vagy itt van Priskin Tamás. Igazi tálentum, ez most már egyértelmű. Győrött még „ügyes gyereknek” tartották, ám azóta, amióta Watfordban futballozik, hétről hétre bizonyít, s nemcsak Angliában, a megfiatalított magyar válogatottban is. Rá, az ő produkciójára már odafigyelnek tán Angliában, most a Manchester City ellen is gólt lőtt, ám hiába, ha a Watford immár matematikailag is kiesett az első ligából. Így csak abban reménykedhetünk, hogy Priskin Tamás szerencsésebb lesz Gera Zoltánnál, szerződteti őt, mondjuk, a Blackburn vagy a Newcastle, s tehetségéhez mérten maradhat a Premier League-ben.

Fontos lenne ez, nagyon is fontos.

Nemcsak Priskin Tamás pályafutása miatt, jó lenne legalább néhány példaképet felmutatni a magyar gyerekeknek, hogy tessék, legyetek ti is futballisták, járjatok edzésre, imádjátok a labdát, mert ti is játszhattok Angliában. Most a cardiffi döntés után különösen ránk férne némi öröm, hiszen félő, hogy a futballtól, a válogatott és a klubcsapatok vereségeitől, a hazai bajnokság színvonalától csömört kapott, s immár az Eb-rendezésben sem reménykedő szülőkkel együtt a kissrácok is elfordulnak a játéktól.

Ezen változtathat Priskin Tamás, Koman Vladimir, Farkas Balázs – és persze még Gera Zoltán.

Ha róluk beszélnek külföldön, abból mi is tudjuk – még él a magyar futball.