Csak játszottak – de hogy!

20, 20, 60 – csak játssz! Ilyen fel iratú póló feszült a melegítő magyar játékosokon (a Tivoli-csarnokba persze elegánsan, egyenöltönyben érkeztek), ebben futkároztak a litvánok elleni meccs előtt másfél órával a diadalittasan sörözgető brit drukkerek között, ebben rúgták jó szokás szerint a labdát. 20, 20, 60 – csak játssz! Pat Cortina ötlete nyomán került ez a pólókra, az ő meglepetése volt ez a csapat tagjainak. Még szombaton este adta nekik oda, mintegy másfél órás, leginkább a lelkekre ható beszéddel karöltve. 20, mint húsz másodperc egy csere, 20, mint 20 perc egy harmad, 60, mint hatvan perc egy meccs. Csak játssz! – azaz ne törődj semmivel, ne törődj a körülményekkel, az állással, semmivel, csak a játékkal. Az olasz-kanadai mester valahogy így próbálja itt, Ljubljanában beleszuggerálni a társaságba, hogy csupán magával foglalkozzon, mert akkor semmi sem lehetetlen…

Eközben a litvánok flegmán sétálgattak a Hotel Levben, a hat csapat szálláshelyén is meglehetősen nagyképűen méregették a mieinket. A tavalyi ezüstérmük magabiztossá tette őket – fogalmazódott meg az általános vélemény. A meccs előtt egyértelműnek tűnt, hogy jó lesz velük vigyázni, az egy éve kis híján az A-csoportos részvételi jogot kiharcoló együttesükből 18-an ezúttal is tagjai a keretnek – mi tagadás, azt viszont nem sajnáltuk, hogy az NHL rájátszásában vitézkedő Dainius Zubrus éppen a Buffalóval vív ádáz csatát a New York Islanders ellen!

Mindazonáltal hamar kiderült, ezen a napon vele sem lett volna esélye Litvániának. Nem, mert a majdnem háromszáz fős magyar szurkolótábor hatalmas örömére a magyar válogatott, maximálisan betartva a kapitány utasításait, elképesztő elánnal, koncentráltan hokizott, talán még azt sem túlzás kijelenteni, hogy osztálykülönbség mutatkozott a felek között a jégen. A végig csodálatosan játszó Ladányi Balázs a hetedik percben kezdte meg a gólgyártást (középről bombázott a kapuba), majd a 11. percben a kettős emberelőnyben Kovács Csaba duplázta meg az előnyt. Egyértelműen csapatunk akarata érvényesült a jégen már megközelítőleg sem annyira magabiztos litván játékosok – hála a remek védekezésnek – ritkán jutottak el a kapu elé, de akkor meg a kifogástalanul védő Szuper Levente képezett számukra leküzdhetetlen akadályt. A második menetben sem változott semmi – ha csak nem azt vesszük, hogy egyre nőtt a csapatok közötti különbség. Ocskay Gábor szemtelen, lélegzetelállító csele után Kovács Csaba szerezte a harmadik gólt, a teljes litván csapatot őrületbe kergető Ladányi Balázs pedig a negyediket. Eztán Darius Lelenas szépíteni tudott, ám Ocskay rövidesen újra elkeserítette ellenfeleit. S miután Horváth András révén az utolsó felvonást is góllal kezdte válogatottunk, egy pillanatig sem lehetett kérdéses, ki örülhet a végén. Ennél jobb kezdést elképzelni sem lehetett volna, ez a 6–1-es siker, a játék, az összhang erőt, hatalmas erőt kell hogy adjon a csapatnak, olyat, amellyel hétfő este négyezer hazai szurkoló előtt a szlovénok ellen is sikerrel járhat. Mennyei volna!