Többet kellett volna futni

„Ha kifutják magukat, és akaratos futballt játszanak, akkor sem teszek nekik szemrehányást, ha esetleg nem tudják feltörni a szervezetten játszó ellenfél védelmét.”

Ezt Nagy Tamás mondta, aki csütörtökön váltotta Simon Antalt a zalaegerszegi kispadon, és akinek az a feladat jutott, hogy annak a csapatnak az otthonában próbáljon sikeres lenni új együttesével, amelynél 2002ben élvonalbeli tréner vált belőle. A szakember nem volt könnyű helyzetben, ugyanis a ZTE egyik legrutinosabb labdarúgója, Molnár Balázs a Diósgyőr elleni, hétközi Magyar Kupa-találkozón megsérült, és bár a középpályás nagyon szeretett volna pályára lépni a Pécs ellen, végül nem tudta vállalni a játékot. A Pécs remekül kezdte a tavaszi idényt, az első négy bajnoki mérkőzésen gólt sem kapott, és bár a legutóbbi két találkozóján az Újpest és a REAC ellen egyaránt 1–0-ra veszített, az eredményei jelezték, nem könnyű legyőzni.

A pécsiek egyik alapembere, Dienes András azonban rögtön a meccs elején hatalmasat hibázott, Waltner Róbert pedig megtette, ami korábban tavasszal csak az újpesti Vaskó Tamásnak sikerült, Pécsett betalált a hazaiak kapujába. A góltól érdekes módon azonnal feljavult a házigazda futballja, a 18 esztendős Szatmári Lóránd remek teljesítményének köszönhetően egyremásra épültek fel a hazai támadások, és ha Sztipánovics Barnabás nem kapkodja el ordító ziccerét, néhány percen belül egyenlíthetett volna a PMFC. A nekibuzdulás mintegy negyedóráig tartott, ezt követően a mezőnyben kiegyenlítődött a játék, és a ZTE ellenakciói magukban hordozták az újabb gólt. Érdekes volt megfigyelni, hogy a vendégek trénere, Nagy Tamás mennyire együtt él a játékkal, az oldalvonal mellől osztogatta tanácsait, és látszott, játékosai mindent elkövetnek, hogy betartsák utasításait. A játékrész második felében a pécsiek jobbára átlövésekkel próbálták veszélyeztetni Martin Lipcák kapuját: de mindent elmond a kísérleteikről, hogy a kapusnak egyszer sem kellett védenie…

A második játékrészt majdnem ugyanolyan jól kezdte a ZTE, mint az elsőt: Kádár Tamás fejese azonban célt tévesztett, így a házigazdának csak egy gólt kellett szereznie ahhoz, hogy kiegyenlítse az állást. Sokáig úgy tűnt, erre nem lesz esélye, ugyanis Martin Lipcák éppúgy munka nélkül álldogált, mint az első játékrészben. Érthetetlen volt, hogy a pécsi játékosok miért futballoznak monotonul, miért miért nem vállalnak többet az egyenlítés érdekében. A ZTE őrizte előnyét, és úgy tűnt, Nagy Tamás győzelemmel mutatkozik be az egerszegi kispadon. Nem így lett, mégpedig egy érdekes találat miatt. A vendégek csapatkapitánya, Kocsárdi Gergely a 16-os vonalával egy magasságban sérülten feküdt a füvön, ezt használták ki a hazaiak, hosszú indítással megjátszották a védők mögött álló Nógrádi Árpádot, ő pedig nem hibázott. A hátralévő időben a PMFC a győzelmet is megszerezhette volna, érthetetlen azonban, hogy a hazaiak miért csak tíz-tizenöt percet futballoztak a kilencvenből. Az Egerszeg nagy lehetőséget szalasztott el, hiszen négy pontra megközelíthette volna az MTK-t. Ami pedig Nagy Tamás szavait illeti: azt kell mondanunk, az egerszegiek közül nem mindegyik labdarúgó futotta ki magát, a futballjuk is lehetett volna akaratosabb, és ha így lett volna, nem engedik ki a győzelmet a kezükből.