Lehetetlen lefékezni a Lokit (2.)

legjobbnak tartott összeállításában. A találkozó jelentőségét bizonyította, hogy fél órával a kezdés előtt már nem lehetett jegyet kapni, így tízezer debreceni várta a helyszínen, hogy kedvencei a legnagyobb rivális legyőzésével újabb nagy lépést tegyenek a bajnoki cím megvédése felé. Aztán hamarosan ugyanennyi ember erejében fagyott meg a vér, amikor az MTK Bori Gábor révén csaknem gólt szerzett, ami azt sejtette, hogy a vendégek nem bekkelni és nem egy pontért utaztak el ilyen messzire a fővárosból. Higgadtan és kulturáltan futballoztak az MTK fiataljai, türelmesen passzolgatva építették fel támadásaikat, hogy aztán ritmust váltva hozzák zavarba a hazai védelmet, és ez a taktika nem csak a mezőnyfölény kiharcolásához volt elég, hiszen olykor sikerült kisebb-nagyobb helyzetbe is kerülniük. A házigazda eleinte tompán és kicsit tanácstalanabbul játszott. A széleken nemigen boldogult a vendégek védelmével, így játékosai elsősorban Ibrahim Sidibe felé ívelgették a labdát, ez azonban nem tűnt túl hatásos fegyvernek. Aco Sztojkov gyorsasága, játékkedve és cselező tudománya sokkal nehezebb feladat elé állította az MTK-t, sokáig kizárólag az ő megmozdulásai emelték meg a fővárosi szurkolók vérnyomását. Mindkét csapat megszerezhette volna a vezetést, a helyzeteik megvoltak hozzá, de az egyik oldalon a csatárok végezték pontatlanul a dolgukat, a másikon pedig Végh Zoltán védett nagyszerűen. Erre szüksége is volt az MTK-nak, mert fél óra elteltével a Debrecen kezdett erőteljesebben és veszélyesebben futballozni, és egyre több gólhelyzet alakult ki a vendégek kapuja előtt. Végül Komlósi Ádám próbálkozását kísérte szerencse, aki a 281. élvonalbeli mérkőzésén (amelyek zömét MTK-szerelésben játszhatta végig) most szerezte meg első találatát, az pedig szinte sorsszerű volt, hogy ehhez a gólhoz kellett a kissé későn eszmélő Végh Zoltán, s az MTK középső védőinek hibája is. A második félidőben is egy ékkel folytatta a játékot az MTK, ám a szünet után Németh Krisztián játszott ezen a poszton, Hrepka Ádám kihúzódott a középpálya bal oldalára, Czvitkovics Péter pedig átment a jobb szélre. Az átszervezés nyilván az egyenlítést célozta, ám a vendégek hamar kétgólos hátrányba kerültek, ráadásul Aco Sztojkov pazar találata roppant magabiztossá tette a házigazdát. A DVSC hagyta, hadd támadjon az MTK, és amikor csak lehetett, a biztonságos védekezésből előrelendült, és ilyenkor többnyire közel is került a gólszerzéshez. Garami József azzal sem tudott segíteni a csapatán, hogy csatárt hozott be hátvéd helyére, mert a védelem ismét csődöt mondott: a Dzsudzsák Balázs okosan kapu elé ívelt szabadrúgása után esett harmadik hazai találat végleg megpecsételte az MTK sorsát. Tisztességgel, de meggyőződés és hit nélkül, monoton tempóban játszottak tovább a vendégek, maguk is tudták, hogy minden esélyük elúszott a pontszerzésre. A Debrecen pedig nem akart semmit sem kockáztatni, nem állt szándékában az ellenfél kiütése sem, így aztán az utolsó húsz percre már elcsitultak az izgalmak, csökkent a küzdelem hevessége, és kicsit ellaposodott a játék. A bizonytalanul kezdő, ám fél óra elteltével látványosan belelendülő hazai gárda a találkozó középső harmadában állva hagyta ellenfelét, több játékosának is ugrásszerűen feljavult a teljesítménye, a kapu előtt is jobban feltalálták magukat a debreceni labdarúgók, és ezzel megérdemelten nyerték meg a rangadót, és tettek szert ötpontos előnyre a tabellán