Ötven perc ácsorgás (2.)

A Ferencváros Fáy utcai vendégszereplését videofelvételről újra végignéztük, és kilenc esetet találtunk, amikor a játékvezető feleslegesen fújt a sípjába, lassítva ezzel a játékot. Pedig a mérkőzést a magyar mezőny egyik legrutinosabb bírója, Arany Tamás vezette. „Elismerem, nagy a felelősségünk – mondta Arany Tamás. – Visszanéztem én is a mérkőzést, valóban sok volt a szabálytalanság, és néhány esetben talán valóban tovább engedhettem volna a játékot. Ám azt is látni kell, hogy több esetben jól alkalmaztam az előnyszabályt, ezzel próbáltam minél folyamatosabbá tenni a játékot. Kedden fizikai felmérésük volt a játékvezetőknek, ahol ismét sokat beszélgettünk róla, mi is sokat tehetünk azért, hogy minél folyamatosabb legyen a játék. Nem szabad »túlbíráskodni« magunkat, bátran engednünk kell a folyamatos játékot, ám ebben a játékosoknak is partnereknek kell lenniük.” Kétségtelen, a probléma öszszetett, számtalan objektív és szubjektív oka van annak, hogy a magyar szurkoló húsz perccel kevesebb futballt lát a pénzéért. Ahhoz viszont, hogy a magyar futball előnyére változzon, mindenkinek a segítségére szükség lenne: játékoséra, edzőére, vezetőére, játékvezetőére. Ám Arany Tamás szavaiból is kiderül: ma még bíró, futballista és edző között sokszor kibékíthetetlen az ellentét…