„Uraim, indítsák a motorokat!”
A versenyigazgató kiadta az utasítást, a világ legjobb pilótái pedig engedelmeskedtek, és a karcsú, szélsebes repülőgépek a levegőbe emelkedtek. Egyesével vágtak neki az akadálypályának, hogy aztán az előre megszabott koreográfiának megfelelően eszeveszett táncot lejtsenek Abu-Dzabi légterében, a Red Bull Air Race világsorozat nyitó viadalának kvalifikációján. A „Gazella atyja” (szabad fordításban ezt jelenti az emirátusokbeli állam neve) jó gazdája az immár 13 tagúra bővült mezőnynek.
Besenyei Péter, a mezőny egyetlen magyar tagja elmondta, ez a pálya nem is olyan egyszerű, mint amilyennek látszott a rajz alapján. Legalább három pontja van, ahol ha nem figyel az ember, értékes tizedmásodperceket veszíthet el. Márpedig ebben a műrepülőelemekkel ötvözött gyorsasági versenyben minden tizednek jelentősége van, a mezőny ugyanis rendkívül sűrű. Ékes bizonyítéka ennek, hogy a kvalifikációs futamon legjobbnak bizonyuló Mike Mangold mindössze hat tizeddel volt gyorsabb Besenyeinél. A magyar pilóta előre megmondta, hogy így lesz, sőt azt is, hogy utána majd megkérdezik: „Péter, mit rontottál el, hogy néhány tizeddel lassúbb voltál?” A
kérdés végül nem hangzott el, a válasz ugyanis pofonegyszerű: nem rontott. A hat tized annyira elenyésző különbség, hogy kár is rajta filozofálni. Elég, ha az öböl felett egy icipicit változik a szél, máris megvan a néhány tizednyi differencia.
Kemény ellenfelek az angolok (hát még a címvédő amerikai Kirby Chambliss, aki csütörtökön csak azért nem volt a legjobbak között, mert az első időmérőn rosszul vett egy kaput, és diszkvalifikálták), de Besenyei nem ideges. Ennek az érzésnek nincs helye olyan sportágban, amelyben 400 kilométer/óra fölötti a tempó, és olykor több mint tíz g-s terhelést – saját testtömegük tízszeresét – kell elviselniük a versenyzőknek egy-egy manővernél.
Ráadásul az igazi küzdelem, az új szabályok szerint kieséses rendszerben zajló viadal csak pénteken kezdődik.