John Michael Nchekube Obinna

nemzetisége:
nigériai
24/2
születési hely:
Plateau State
ideje:
1987.04.12.
pozíció:
középső középpályás
magassága:
180 cm
súlya:
80 kg
korábbi klubjai:
Plateau United, Lyn, Manchester United (?)
sikerei:
Ligakupa-győztes (2007), FA-kupa-győztes (2007), U-17-es vb-résztvevő (2003), U-21-es világbajnoki ezüstérmes (2005), ANK-résztvevő (2006, 2008), Az év legjobb ifjúsági korú játékosa Afrikában (2005)

A nigériai tinisztár, John Mikel Obi azelőtt lett a Premiership médiasztárja, mielőtt egyetlen másodpercre is pályára léphetett volna tétmérkőzésen Angliában, azelőtt kavart hatalmas hullámokat, mielőtt egyetlen gólt is lőtt volna, s az újságírók legnagyobb örömére borzalmasan összeugrasztotta napjaink két legerősebb angol csapatának, a Manchester Unitednek és a Chelsea-nek - egy kis nyilatkozat-csetepatéra mindig kész - menedzserét, Fergusont és Mourinhót.

A Mikel-saga legnagyobb vesztese mégsem a Manchester United, hanem maga a futballista, hiszen éppen abban a korban mulasztott majd' egy esztendőt, amikor a mindennapi edzéseken megszerezhető tudás pótolhatatlan. Természetesen csak egy nem akármilyen tehetség miatt ugranak egymásnak ilyen nagy klubok: az 1987. április 22-én született John Michael Nchekube Obinna odahaza, Nigériában korán kitűnt kortársai közül, a róla érkező hírek szerint a "kortárs" Jay-Jay Okocha sem volt anno kiválóbb futballista nála! Az átlagosnál jobb anyagi helyzetű családba született Obi a Pepsi Football Academyn sajátította el a futball alapjait, s stílusán bizony meglátszik, hogy nem a poros-rögös utcákon csiszolta technikáját, hanem jól gondozott füvön. A Plateau Unitedben 15 esztendősen már a felnőttek között játszott (e klub neveltje volt egykoron Babayaro, s Mikellel együtt volt a keret tagja egy ideig Obodo, aki később a Fiorentinában és az Udinesében is felbukkant). Hősünk 2003-ban, a finnországi U-17-es világbajnokságon mutatta meg először magát Európának, a 2005-ös U-21-es FIFA-tornán pedig már a versengés második legjobbjának választották, köszönhetően annak, hogy hátán cipelte be válogatottját a döntőbe, ahol az aranylabdát kapó Messi vezette argentinok már túl nagy falatnak bizonyultak.

Mikel ekkor már a vén kontinensen futballozott: 2003-ban több honfitársával egyetemben megfordult ugyan a Manchester Unitedben egy próbajátékon, de csak egy esztendő múlva s "csak" a norvég Lyn Oslo FC kötött vele szerződést, mint ifjúsági korú játékossal. A következő nyáron ismét Manchesterben edzhetett párat (állítólag a sérülése idején odahaza lábadozó Solskjaer figyelt fel rá újra), majd a másodosztályban vitézkedő oslóiaknál is bemutatkozhatott a nagycsapatban: hat bajnokin egy gólt lőtt. 2005-re a Chelsea is felfigyelt rá, s iskolájának, a TNG-nek 190 ezer fontot fizetett Obi és másik három nigériai társa "taníttatásáért" (reálisan játékjogáért), s a fiúkat Londonba invitálták pár tréningre, majd előszerződést is kötöttek velük. A helyzetet bonyolította, hogy április 22-én Mikel betöltötte 18. életévét, így profi szerződést írhatott alá a Lynnel - két évvel azután, hogy Carringtonban járt próbajátékon a MU-nál -, miközben több ügynök is "sajátjának" vallotta a tinisztárt. A norvég kitérőre egyébként a szigorú angol bevándorlási szabályok miatt volt szükség, Mikel innen szerezte volna meg az engedélyhez szükséges válogatottsági számot vagy innen került volna Ferguson szerint a vörösök fiókcsapatába, az Antwerpbe. A Chelsea ezután tárgyalhatott az északi klubbal kiszemeltjük áráról, akik viszont hatalmas meglepetésükre, a londoniak arroganciájára hivatkozva, az United ajánlatát fogadták el. Így Obi április 29-én a vörösökhöz írt alá, mégpedig norvég átigazolási csúcsért (a pletykák szerint négymillió fontért) és heti 10 000 fontos fizetésért.

Egy TV-interjú is készült Obival a nagy esemény után, amin a széles mosollyal vigyorgó és igencsak elégedett nigériai tehetség egy 21-es számú vörös mezben virított. Ám Mourinhóék nem adták fel, a futballista menedzserei, Shittu és a sok más gyanús brit átigazolási ügyben társtettes Hauge közreműködésével eltüntették Mikelt a többiek szeme elől (Morgan Andersen, a norvég klub igazgatója még a rendőrséget is kihívta emberrablás miatt). A kékek agymosásának köszönhetően a játékos immáron azt nyilatkozta, hogy nem akar az Unitedhez igazolni, mert akarata ellenére íratták alá vele a 2006. január 1-jétől életbe lépő szerződést. Mindezek ellenére júniusban a játékos villogott az U-21-es világbajnokságon, augusztusban Líbia ellen a felnőttválogatottban is bemutatkozhatott, később az ANK-keretbe is bekerült - miközben játékjoga ügyét a klubok a FIFA elé vitték, Obi pedig a dél-afrikai Ajax Cape Townban, az Ajax Amsterdam fiókcsapatánál keresett nyugalmat és edzéslehetőséget. A több halálos fenyegetést kapó Obi ekkor is kiállt a Chelsea mellett, ám Fergusonék kőkemény büntetéseket kértek riválisuk számára, akik éppen a játékos taníttatásért kifizetett 190 000 fontra hivatkozva indítványozták a labdarúgó Lynnel kötött kontraktusának érvénytelenítését. A FIFA végül salamoni döntést hozott: Mikelt visszarendelték a norvég egyesülethez, ahol három bajnokin pályára is lépett.

Amikor januárban véget ért a norvég bajnokság, Obinak elvileg Manchesterbe kellett volna költöznie, ám ő inkább hazatért Afrikába s egyéni edzéseket folytatott ügye rendeződéséig, mivel továbbra sem volt hajlandó csatlakozni a vörösökhöz. A hozzá közel állók szerint menedzsere, John Shittu kavarta körülötte a sittet, akit hogy, hogy nem, titokzatos módon erősen elkötelezett magának a Chelsea. Mikel a télen rendezett ANK-gólt lőtt és gólpasszt is adott (mégpedig egykori klubtársának, Obodónak), aminek köszönhetően őt választották meg a torna legjobb ifjúsági korú játékosának, majd a CAF, az Afrikai Labdarúgó Szövetség szavazásán az esztendő legjobb ifistájának is. E cím elnyerése nem igazán teljesítményének volt köszönhető, hanem annak, aminek George Weah Aranylabdája: a csapból is az ő átigazolási históriája folyt. Időközben mindenki rájött, hogy a száműzésnek nincsenek nyertesei, hiszen a játékos nem léphet pályára, a klubok pedig futhatnak pénzük után, így kora tavasszal a Chelsea négyoldalú tárgyalásokat kezdeményezett, aminek eredménye az lett, hogy a norvégoknak fizettek négymillió fontot afféle nevelési költségként, a Manchester Unitednek 12 millió fontot fájdalomdíjként.

2006 nyarán Mikel annak rendje és módja szerint meg is kapta munkavállalási engedélyét a válogatottban letudott mérkőzéseknek és a szerződés immáron legális (harmadízben történő) aláírásának köszönhetően. A játékost mintha megzavarta volna sorsának rendeződése: január végéig 12 bajnokin és három BL-mérkőzésen lépett pályára, de ezeken egyetlen gólt sem lőtt, sőt, egy hónapig még a kispadra sem került. A következő idényben még többször szerepelt a kezdőben, akaratával sem volt gond, sőt, két alkalommal ki is állították, de a góllövéssel továbbra is hadilábon állt.

Érdekes "rövidebb" nevének, a Mikelnek története: a finnek rendezte U-17-es vb-n tévedésből ezt írták fel mezére s később így ismerte meg őt a sajtó - az új név pedig a futballistának is megtetszett, ráadásul ráérzett arra is, hogy Michael Nchekube Obinnaként nehezebben törhet be a köztudatba. A riporterek azóta is áldják a feliratot elrontó finn jóember nevét, gondoljunk csak Guglielminpietróra vagy Vennegoor of Hesselinkre, akik néhány szezon után maguk is rájöttek, hogy Gulyként és Vennegoorként könnyebben boldogulnak.

A 2006-os, egyiptomi Afrikai Nemzetek Kupáján kivívta csapattársai elismerését is: "Mikel felbukkanásával Nigéria futballjövője jó kezekbe került"- nyilatkozta róla példáulNwankwo Kanu. "Az egyik legjobb játékos, akit valaha is láttam, rendkívüli tehetséggel passzol. Sok kreatív játékosunk volt a közelmúltban, például én, Jay-Jay Okocha vagy Wilson Oruma, ám egyikünk sem futballozik örökké" - indokolta meg szentenciáját a nigériai csatárlegenda. Joseph Yobo Mikel mentalitását dicsérte, párhuzamot vonva korábbi evertonos csapattársa, Rooney és a középpályás között: "Akár csak Rooney-nak, Mikelnek is hatalmas önbizalma van. Ez nagyon fontos, hiszen Rooney is ezért a világ egyik legjobbja".