Viharos szél söpört végig Sóstón szombat délután, de aligha a közelgő hidegfront tartotta távol a meccstől a szurkolókat. Valami mintha megszakadt volna Fehérvárott: amíg korábban rendre három-ötezer ember előtt játszott a Csertői Aurél vezette fiatal csapat, mára lelohadt a drukkerek lelkesedése. Alighanem érezték a bentmaradásért küzdő kaposvári labdarúgók is, hogy ezen a napon lehet keresnivalójuk a Sóstói Stadionban. Mindezt tökéletesen jelezte, hogy André Alves már a meccs elején gólt szerezhetett volna. Tulajdonképpen nem volt ez unalmas találkozó, az első felvonásban felváltva kerültek veszélybe a kapuk, és ez még akkor is igaz, ha mezőnyben sok technikai hibát és idegborzoló rossz passzt láthattunk. A Rákóczi teljesen egyenrangú ellenfele volt a hazai csapatnak, Prukner László már az első félidőben két cserével próbálta meg felfrissíteni, még inkább támadásra ösztökélni játékosait. A máskor hangos „Vidi tábor” hozzáállására jellemző, hogy a hazai ultrák csupán a 40. perc tájékán kezdtek bele kedvenceik biztatásába. Amúgy csendesen peregtek az események, ezútal még a díszpáholyra sem kellett figyelni, mint korábban a Paks elleni meccsen, amikor is Vlatko Markovic, a Horvát Labdarúgószövetség elnöke érkezett titokban Székesfehérvárra, hogy saját szemével győződjön meg arról: a Sóstói Stadion alkalmasabb lehet a 2012-es Eb egyes meccseinek megrendezésére, mint mondjuk a firenzei aréna.
A szünet után a széltől támogatott Fehérvár kezdett jobban, s a hazai rohamok egy 11-esnek köszönhetően máris meghozták a hőn áhított vezetést. A Rákóczi erejét és tartását jelzi, hogy ezután sem roppant össze, ugyanolyan felépített, olykor szemre is tetszetős akciókkal rukkolt elő, mint az első félidőben vagy épp egy hete a Tatabánya ellen. Prukner László remekül összegyúrta csapatát, és ez az eredményeken is látszik.
A Kaposvár nemcsak egyenlített, de egy szép góllal a vezetést is megszerezte: Oláh Lóránt – mintha lemásolta volna Gerd Müller '74-es, az NSZK–Hollandia világbajnoki döntőn elért találatát. Igaz, ekkor már egy túlságosan szigorúnak tűnő bírói ítélet miatt hiányzott a hazaiak hátsó alakzatából Kuttor Attila, és nélküle a fehérvári védelem bizony gyakran tűnt sebezhetőnek. A hajrában emberhátrányban is elkeseredetten küzdött a döntetlenért a vendéglátó, ugyanakkor a Rákóczi veszélyes kontrákkal operált. A találkozó összképe alapján megérdemelt kaposvári siker született, a zöldfehérek nagyon fontos három pontot szereztek a bennmaradásét folytatott harcban. Fehérvárott pedig továbbra is az a kérdés: mikor győz végre a Vidi…?
