Győzelemmel akar törleszteni az edző

Szembesült már a Hon védnak a DVSC-vel kapcsolatos, az elmúlt három kispesti találkozóra vonatkozó gyászos statisztikájával? A piros-feketék mindig pont nélkül maradtak.

Legfőbb ideje, hogy megforduljon a tendencia, nemde? – felelte meg jelest érdemlően a kérdést Supka Attila, a Honvéd vezetőedzője.

Igor Bogdanovics a két utóbbi meccsen gólt szerzett, a DVSC trénere pedig az idő tájt Supka Attila volt. Jelenleg mindketten a Honvédot szolgálják. Babonás? Nem, de ha már szóba hozta, megjegyezném: nem rossz előjel. A pénteki mérkőzést ugyanakkor a legkevésbé sem az dönti el, hogy két éve mi történt. Közhely, de egy találkozón a pillanatnyi forma a legjelentősebb befolyásoló tényező. A DVSC-ben több olyan futballista is akad, aki egyetlen megoldással pontot tud tenni az öszszecsapás végére, ezzel szemben mi a csapatmunkának köszönhetően nyertünk vagy értünk el döntetlent.

A tulajdonosnak a magyar edzői kar egészét pironkodásra késztető véleménye miatt mondott fel a DVSC-nél, nem mellékesen a Rabotnicskivel szembeni BL-kiesést követően. Maradt önben tüske?

Átgondoltam, és réges rég lezártam magamban az augusztusban történteket. Szima Gábor, a DVSC tulajdonosa elhamarkodottan alkotott véleményt. Nem tudok és nem is akarok haragudni rá, már csak azért sem, mert meggyőződésem, hogy egyes háttéremberek rossz irányba befolyásolták. Leginkább ennek tudom be a valóban nem túl hízelgő nyilatkozatot.

Bizonyos szempontból kiszállt a tutiból, elvégre egy kivételesen prosperáló honi futballcégnek intett búcsút.

Kérdés, ki mit tart tutinak. A tulajdonosi bizalom maximális, ezáltal a Honvédnál lényegesen szélesebb döntési hatáskörrel rendelkezem, szabadabban dolgozhatok, ráadásul a szakértelmet és az emberi tényezőket illetően is a debrecenihez mérhető szakmai stáb tagjaként. Ott Herczeg Andrással és Mező Józseffel, itt Vass Lászlóval, Brockhauser Istvánnal és Ágoston Sándorral alkotunk – szerintem jó – csapatot. Persze a Honvédnál sincs kolbászból a kerítés, a tulajdonos, Hemingway úr az átigazolások kapcsán meghatározta, mekkora összeget költhetünk, azaz jelezte, hol a plafon. Ami – hozzáfűzöm – rendben is van.

Honi viszonylatban mármár nábobi gazdagságú klubok kispadjára ülhetett le az utóbbi két évben.

A sors akarta így?

Szerencsésnek éreztem magam, amikor Debrecenbe, és akkor is, amikor a Honvédhoz kerültem, mindamellett azért picit többről van szó, mint pusztán mázliról. A DVSC-vel nyert két aranyéremért alighanem tennem is kellett valamit, a bajnoki cím pedig alapvetően nem rossz referencia, nemde? Három éven belül hovatovább a Honvédnál is alapkövetelmény lesz az első hely. Nyilván akad közelebbi és kézzelfoghatóbb cél.

Hogyne: olyan csapat kialakítása, valamint olyan atmoszféra megteremtése a klub egészén belül, amely lenyűgözi a látogatót. Az ellenfél lába remegjen, ha beteszi a Bozsikstadionba, a rivális ne érezze, hogy van keresnivalója.

Szurkolók nélkül ez nem megy.

Azon vagyunk, hogy visszaédesgessük őket, és szerintem nem is járunk rossz úton. A DVSC elleni győzelem mindenesetre lendítene az ügyünkön.