Liverpool: nagy bombák

Nem finomkodott a mérkőzést 2–1-es előnyből kezdő Liverpool a Barcelonával, hiszen a hazai csapat az első perctől nyomás alatt tartotta a katalánok kapuját. Persze a vendégek okot is adtak arra, hogy idegesek legyenek az angolok: a találkozót felvezető sajtótájékoztatók egyikén Frank Rijkaard, a Barca vezetőedzője csípős megjegyzéseket tett kollégájára, mert az nagyvonalúan megosztotta az őt faggató újságírókkal, hogy szerinte milyen hadrendben lép majd pályára az ellenfél. Rafael Benítez elképzelése tökéletesen igazolódott, hiszen a Barcelona az előre jósolt 3–4–3-as hadrendben kezdett, nyilván arra készülve, hogy nekiesik a Liverpoolnak.

Ennek pontosan az ellenkezője valósult meg az Anfield Roadon, ahol Steven Gerrardék már fél óra alatt eldönthették volna a továbbjutás kérdését – addig két kapufáig és még jó néhány helyzetig jutott a Liverpool. Ekkor 9:0 volt a kapura lövések aránya a hazaiak javára, ami egyrészt jelezte az angolok profizmusát (előnyük ellenére egyáltalán nem álltak be védekezni, mint azt sok csapat tette volna) és motivációját (nem akármilyen dicsőséget jelent a címvédő kiejtése), másrészt utalt a Barcelona elképzelés nélküli, teszetosza játékára. Míg a Liverpool labdarúgói kivétel nélkül elszántan és jó ritmusban futballoztak, a Barca sztárjai, Ronaldinho, Deco, Lionel Messi és az önmagát a csapatba követelő Samuel Eto’o teljességgel észrevétlen maradt. A vendégek védelméről pedig annyit, hogy az maga volt a katasztrófa…

Az első 45 perc alapján a Liverpoollal semmilyen tekintetben nem tudta felvenni a versenyt a Barcelona, amely csak a jó szerencsének köszönhette, hogy az angol együttes nem vezetett négy góllal is a félidő végéig.

Frank Rijkaardnak jelentős problémákkal kellett szembenéznie a szünetben, hiszen játékosait sokkolhatta, ami az első félidőben történt. A második felvonást is talán emiatt kezdte jobban a Liverpool, de gólt továbbra sem tudott szerezni. Néhány perc után éledezni kezdett az addig semmit sem csináló Barcelona, sőt még helyzetig is eljutott Ronaldinho révén, ám a brazil csak a kapufát találta el szép egyéni megoldás végén. Ez volt az első alkalom, hogy fellazult a rendkívül jól szervezett angol védelem, amely ezt követően sem adott túl sok esélyt a vendégeknek. A liverpooli játékosok lehetőség szerint már a középpályán megtámadták a körülményes katalánokat, így sok labdát szereztek, amelyekből villámgyors kontraakciókat tudtak vezetni. Ezekben a támadásokban szinte mindig benne volt a gólveszély, de az állás nem változott. Ahogy teltek a percek, várható volt, hogy a Barca kockáztatni fog – így is lett.

Frank Rijkaard elkezdett cserélni: lehozta az enervált Samuel Eto’ót, és beküldte a jobb oldali vonal mellett hasznos Ludovic Giulyt. Majd Lilian Thuram is lejött, hogy a helyére beálljon Eidur Gudjohnsen. Ez a húzás kulcsfontosságú volt, mert az izlandi gyakorlatilag az első labdaérintéséből gólt szerzett, vagyis tömény izgalmakat tartogatott a hátralévő negyedóra. A Pool magának köszönhette a bajt, mert sok helyzetéből nem szerzett gólt, így a tűzzel játszott, de a javára írható, hogy kezelni tudta a feszültséggel teli helyzetet, és végül idegenben lőtt több góllal megérdemelten jutott a legjobb nyolc közé, míg a Barcelona kiesett.