Jól taktikáztak a magyar futók

A vendéglátók nagy sikerét hoz ta a hét végi, birminghami fedett pályás Európa-bajnokság. A verseny történetében még sohasem fordult elő, hogy a britek végezzenek az éremtáblázat első helyén, most viszont négy aranyérmüknek köszönhetően ez történt. A magyar csapat tagjai közül két fiatal középtávfutónk jól szerepelt. Bene Barnabás 1500 méteren ötödik, Takács Dávid 800 méteren hatodik lett.

A téli idényben nyújtott teljesítmények alapján a hétfős magyar csapat három tagjának volt esélye a döntőbe jutásra, ketten be is váltották a hozzájuk fűzött reményeket. A rúdugró Molnár Krisztinának azonban meg kellett volna javítania idei legjobbját (440) ahhoz, hogy a nyolc közé kerüljön. Két utánpótláskorú középtávfutónk, Bene Barnabás és Takács Dávid okosan és ügyesen versenyzett, s a korosztályos világversenyek után a felnőttek között is pontszerző lett. A mezei futásban és 5000 méteren korosztályos Európa-bajnok Bene ezúttal 1500 méteren rajtolt, riválisai idősebb, tapasztaltabb és jobb egyéni csúccsal érkező futók voltak.

„Az volt a célom, hogy bekerüljek a döntőbe, s ennek megfelelően alakítottuk ki a taktikát – magyarázta Bene. – Az előfutamban az volt a feladatom, hogy a második–harmadik helyen fussak, az első három között érjek célba, így helyezéssel jussak tovább. Ezt sikerült teljesítenem, végig kontrollálni tudtam a versenyt, és nem is fáradtam el túlzottan. A döntőben ugyanezt próbáltam megvalósítani, arra törekedtem, hogy az élen futóktól ne szakadjak le, ezúttal azonban nem sikerült minden a terv szerint. Egyre hátrébb kerültem, aminek a rutintalanság az oka, és ideges lettem. A hajrát hátulról tudtam megnyitni, végül ötödik lettem, aminek nagyon örülök. Az ellenfeleim tapasztaltabbak, több versenyen vettek már részt, úgyhogy elégedett vagyok.”

A rajtlista alapján Takácsot 800 méteren mindenképpen az elődöntőbe vártuk, hogy a fináléba került, az a ráadás.

„Nagyon jó érzés, hogy a legjobbak között léphettem pályára – mondta Takács. – Nem számítottam rá, hogy a junior Európabajnokság után a felnőttek között is a döntőben szerepelhetek. Az előfutamban és az elődöntőben is arra törekedtem, hogy a harmadik–negyedik helyen fussak, s onnan hajrázva helyezéssel jussak tovább. Ezt mindkétszer sikerült teljesítenem, a harmadik futásra azonban már elfáradtam. Igaz, ezt a bemelegítésnél nem éreztem, annyira boldog voltam, hogy itt lehetek, talán még nem fogtam föl igazán, hogy bekerültem az első hatba. Az iram a döntőben egyre gyorsult, viszonylag lassabb első négyszázra egy fokozódó második négyszázat futottunk, ami különösen fárasztó. Számítottam Arnoud Okken győzelmére, de Miguel Quesada és Maurizio Bobbato dobogós helyezése meglepett.”