Még nincs beletörődés

Amennyiben április 18-án Cardiffban úgy dönt a UEFA, hogy nem a magyar–horvát Eb-pályázat kapja a 2012-es kontinenstorna rendezési jogát, lehúzhatjuk a rolót. Ez esetben már semmi sem szabhat majd gátat annak, hogy futballunk totálisan elszigetelődjön Európától és a világtól.

Az Eb-rendezés lehetősége kitörési pontként szolgál a számunkra, és naivság lenne azt gondolni, hogy ezzel nincsenek tisztában a UEFA-nál.

Nem csupán idehaza, hanem szerte a kontinensen is teljességgel nyilvánvaló, hogy a magyar labdarúgás jó ideje agonizál.

Igaz, míg mi ezzel nap, mint nap töményen szembesülünk, addig külföldre csak adagokban megy át az a mocsok, amit kitermel magából a magyar futball.

Szóval, tartok attól, hogy ha itt nem lesz Európa-bajnokság, akkor semmi sem lesz.

Ha nem kerül fókuszba a magyar labdarúgás azáltal, hogy a horvátokkal együtt megkapja a rendezés jogát, akkor vége mindennek.

Kupacsapataink általában már augusztusban kiesnek a nemzetközi vérkeringésből, válogatottunk esélytelenül indul minden selejtezősorozatban, játékvezetőink pedig rég kikoptak a világ élvonalából.

Persze, az is igaz, ha ezzel a szánalmas állapottal újra és újra szembesítjük futballunkat és önmagunkat, attól még nem lesz feltétlenül jobb.

De amíg jegyzetek, elemzések és riportok készülnek a húsz éve gyakorlatilag nem létező magyar labdarúgásról, addig legalább abban biztosak lehetünk, hogy még nem törődtünk bele a saját tehetetlenségünkbe.

És ez is valami.