Az NB II Keleti csoportjában szereplő és a tabella élén álló Ferencváros szerdán osztrák testvérklubjával, a Rapid Wien csapatával játszott edzőmérkőzést. A túra jól sikerült, hiszen a Gellei Imre edzette zöld-fehérek győztesen hagyták el a legendás Hanappi-stadiont.
Czagány Balázs
Laczkó Zsoltot (fehér mezben) nem tudták tartani a Rapid Wien védôi: a Hanappi-stadionban a Ferencváros játékosa szerezte a gyôztes gólt
Czagány Balázs
Laczkó Zsoltot (fehér mezben) nem tudták tartani a Rapid Wien védôi: a Hanappi-stadionban a Ferencváros játékosa szerezte a gyôztes gólt
Ikerklubok. A Ferencváros és a Rapid Wien egyaránt 1899-ben alakult, mindkét egyesület címerében a zöld és a fehér szín jelenik meg, és hát mind az FTC, mind pedig a Rapid bajban van. Miközben a Fradi-drukkerek azért aggódnak hétről hétre, hogy imádott egyletük megszűnik, az osztrák csapat szurkolói „csak” amiatt dühöngenek, hogy a gárda botladozik a bajnokságban: a nyolcadik helyről várja a tavaszi folytatást. Hatalmas különbség!
Ikerklubok. Ahogyan az jó testvérektől elvárható, ha az egyik bajban van, a másik a segítségére siet. Amikor a Rapid vezetői, játékosai, drukkerei tudomást szereztek a magyar rokon anyagi gondjairól, habozás nélkül mentőakcióba kezdtek. A klub „Rettet Ferencváros!” (mentsétek meg a Ferencvárost) felirattal ellátott pólót dobott piacra, s az eladott ruhadarabokból befolyó összeget – bár még nincs végleges elszámolás, eddig négymillió forintot tesz ki – átutalta a Fradi számlájára. De hogy ne csak pénzügyi, hanem szakmai téren is megpróbáljon segíteni az osztrák egyesület, a bajnoki rajt előtti utolsó edzőmérkőzést a magyar zöld-fehérekkel vívta.
„Amikor megtudtuk, hogy a Ferencvárosnak ilyen súlyos anyagi gondjai vannak, azonnal léptünk – mondta Rudolf Edlinger, a Rapid Wien elnöke. – Pólókat gyártattunk, és szurkolói gyűjtést szerveztünk. Tudjuk, ez csupán aprópénz a magyar klub tartozásaihoz mérve, de ilyen helyzetben minden egyes euró jól jön. Mivel a szerdára tervezett edzőmérkőzést korábban lemondta az ellenfél, jó ötletnek tűnt, hogy a Fradival játsszunk. Legutóbb tíz éve mérkőzött meg egymással a két csapat, így ideje volt egy újabb randevúnak. Gondoltuk, ha drukkereink saját szemükkel látják a magyar csapatot, talán adakoznak még egy kicsit...”
Erre meg is volt a lehetőségük mind a Rapid-, mind az FTC-rajongóknak: a Hanappi-stadion ajándékboltjába a felkészülési mérkőzés előtt csoportosan érkeztek a fradisták, és alaposan átbogarászták az ajándéktárgy-kollekciót, hátha rábukkannak még egy-két „Rettet Ferencváros!” feliratú pólóra. Az üzletben azonban már hetekkel ezelőtt elfogyott a dressz, ám a stadion főbejáratánál volt még néhány utcai árus, akinek nejlonszatyrából előkerült egy-egy darab. „Az utolsó kettőt hoztuk el – mutatta büszkén a már a mellén feszülő felsőt egy ferencvárosi fanatikus. – Tíz euróba került, s bár kétezer-ötszáz forint kicsit sok egy szimpla pólóért, de hát mégiscsak a Fradiról van szó...”
Ilyen Tököli Attila (balra) harcos arca. A Ferencváros támadója mindegyik labdáért megküzdött, nem véletlen, hogy ô is betalált az osztrák kapuba
Nemcsak a Magyarországról érkezők húzták magukra a becses ruhadarabot: hattagú helyi társaság várakozott a beléptetőrendszernél, s minden Rapid-szurkolón a Fradit segítő póló volt.
„Borzasztó lehet ez a helyzet a Fradi-drukkereknek – mondta az egyik drukker. – Mi nem a második vonalban játszunk, de már azt is nehezen viseljük, hogy nem a bajnoki címért küzdünk. Az egyetlen, ami némiképp vigasztal bennünket, hogy a címvédő Austria Wien még rosszabbul szerepel, kieső helyen áll...” A felkészülési összecsapás kezdő rúgása előtt egyedül a Ferencváros labdarúgói által magasra emelt „Danke, Rapid!” feliratú transzparens jelezte, hogy nem tétmeccset játszik a két gárda. Egyébként minden igazi meccshangulatra utalt – majd 2500 szurkoló várta és kápráztatta el lenyűgöző koreográfiával a csapatokat. A drukkerek egyébként végig fantasztikus hangulatot varázsoltak a Hanappi-stadionba, énekeltek, tapsoltak, lengették zöld-fehér zászlóikat. A meccs szünete aztán ismét az adakozás jegyében telt el. A Fradi megsegítésére a rendezők két pénzgyűjtő dobozt is végighordoztak a hazai szurkolók között, hogy aki teheti, néhány euróval támogassa a haldokló magyar klubot. Tököli Attila és Laczkó Zsolt viszont azoknak a fradistáknak hozott pénzt a konyhára, akik arra fogadtak a tippmixen, hogy a Ferencváros legyőzi a Rapidot – az edzőmérkőzés ugyanis rajta volt a fogadólistán. A második félidőben Tököli Attila pazar góllal egyenlített, Laczkó Zsolt pedig beállította az 1–2-es végeredményt.
A pénz mellett a siker is rájuk fért, így a fradisták teljes meggyőződéssel ismételhették: danke, Rapid!
Bár több csapatnál is megfordult Gellei Imre, hiszen dolgozott Zalaegerszegen, a Vasasnál, az MTK-nál, Siófokon s aztán a válogatott szövetségi kapitányaként is, a szerdaihoz hasonló élményben azonban csak elvétve volt része. Edzőmérkőzésen Bécsben ezernél is több fradista éltette csapatát, és a drukkerek úgy ünnepelték a 2–1-re nyerő Lipcsei Péteréket, mint amikor legutóbb, 2004-ben a bajnoki elsőségért járó aranyérmeket akasztották a nyakukba. – Rég láttuk ilyen mosolygósnak. – Felemelő érzés a bécsihez hasonló légkörű mérkőzésen kispadon ülni – mondta Gelei Imre. – Közönségünk jelesre vizsgázott – igaz, a drukkerekre eddig sem lehetett panasz, hiszen az NB II-ben is végig kitartottak mellettünk –, míg a csapatban bebizonyították a fiatalok, hogy számíthatunk rájuk. – Milyen tanulságokkal szolgált a találkozó? – Elsősorban azzal, hogy fiatal játékosaink számára világossá vált, hogy mennyivel gyorsabban, agresszívabban és tudatosabban futballoznak külföldön, mint nálunk. Nincs idő a gondolkodásra, gyors, pontos futballt kell játszani. Az első félidőben kicsit görcsösen játszottunk, nyilván a mérkőzés adta hangulat, no meg a négyórás buszozás is rányomta bélyegét a teljesítményekre. Aztán ahogy oldódott a feszültség, egyre jobban ment. Külön öröm, hogy mindkét gólunkat remek akció és kitűnő egyéni teljesítmény előzte meg. – Ismeretes, hogy továbbra is nagy a pénztelenség a klubnál. Ezt bizonyítja, hogy az átigazolási időszakban csupán egy játékost szerződtethetett a csapat. Kérdés, hogy Jeremiás Buz erősítést jelent-e... – Két labdarúgóval tárgyaltunk, Hegedűs Gyulával és Jeremiás Buzzal. Végül valóban kényszerűségből csak a bal oldali védőként és középpályásként is bevethető argentint szerződtettük. Sajnálom, mert elégedett voltam Hegedűs Gyula játékával is, de nincs mit tenni, egyelőre ennyire futotta. – Mit gondol, az NB II Keleti csoportjában élen végezhet a Ferencváros? – Rövid lesz a válaszom: azért dolgozunk, hogy feljussunk az élvonalba. – Úgy tudjuk, a bécsi fellépéssel még nem ért véget a ferencvárosi hakni... – Hakninak azért nem nevezném, hiszen szerdán Bécsben, csütörtökön pedig Sopronban is meghívásnak teszünk eleget.
---- Amíg szerdán a Ferencváros futballistái Bécsbe utaztak edzőmérkőzésre, addig a zöld-fehér klub korábbi védője, Bognár Zsolt Szicília felé vette az irányt. A magyar játékosnak szerdán már edzésre kellett jelentkeznie az őt szerződtető Messinánál. Ahogy arról korábban már beszámoltunk, a 27 éves védőt az olasz élvonalbeli klub vezetői kéthetes próbajáték után szerződtették, így miután a magyar játékos két nap alatt elintézte a papírmunkát Budapesten, tegnap már indulnia is kellett vissza Olaszországba, hiszen szombaton, a Siena ellen már fontos bajnoki vár Bognár Zsolt együttesére.
A szerda egyébként meglehetősen eseménydús volt, ugyanis hajnali három órakor már ki kellett pattannia az ágyból, a hosszú utazást követően pedig délután már a Messina edzőközpontjában együtt végezte az edzésgyakorlatokat újdonsült csapattársaival. A csapat vezetőedzője, Alberto Cavasin megértő volt a tréningen, és a fáradtságára való tekintettel csupán az edzés első felében dolgoztatta meg Bognár Zsoltot. A hátvéd ezt követően külön kocogott, nyújtott, és hogy a labdahiányát is enyhítse, néhány kapura lövéssel is próbálkozott.
„Hajnali három órakor indultam el otthonról, így csupán a tréning első felét kellett végigcsinálnom – mondta a szerdai edzést követően Bognár Zsolt. – A többieknek délelőtt is volt edzésük, így a délutáni nem volt túlságosan megterhelő, ezúttal a labdás gyakorlatokon volt a fő hangsúly.” A Ferencváros korábbi védője egyébként az öltözőben ugyanazt a szekrényt foglalta el, mint amelyet korábban a próbajáték alatt használt, azzal a különbséggel, hogy most már hosszabb távra rendezkedett be.
„Akkurátosan bepakoltam a dolgaimat, szeretek rendet tartani a szekrényemben – árulta el a részleteket Bognár Zsolt. – Az edzés előtt a mezszámomat is véglegesítettem, hiába szerettem volna a huszonnyolcast választani, kiderült, hogy az már Ibrahima Bakayokóé, így végül az ötvennyolcas számú dresszt választottam.”
A 27 éves védő szerda este aláírta a fél plusz két évre szóló szerződését, és bár optimista, nem lát esélyt arra, hogy a Siena elleni, vasárnapi bajnokin már bemutatkozhatna az olasz élvonalban.
„Kevés az esély arra, hogy a hét végén kezdő legyek – mondta a magyar futballista. – A hét első két napján nem voltam ott az edzéseken, szerdán csupán a tréning egyik felét csináltam végig, így egyáltalán nem lennék meglepve, ha még a keretben sem kapnék helyet. Már akkor nagyon boldog leszek, ha a kispadra leülhetek. Ha nem így lesz, akkor sem keseredem el, hiszen nem egy meccsre érkeztem Olaszországba...” ---- Sokszor volt már része hasonló élményben. Amikor azt kérdeztük Radek Bejbltől, a Rapid Wien cseh labdarúgójától, futballozott-e már olyan felkészülési mérkőzésen, amelyen extázisban lévő kétezer-ötszáz szurkoló biztatta a feleket, az arénát füstfelhő, a lelátót pedig zászlóerdő borította, elmosolyodott. Az ötvenszeres válogatott középpályás többek között megfordult a francia Lens csapatában és a spanyol Atlético Madridban, így nem csoda, hogy kapásból sorolt fel néhány olyan edzőmeccset, amelyen több tízezren szurkoltak és varázsoltak feledhetetlen hangulatot a stadionokba. Azt azonban a nagyszerű játékos is elismerte, nem mindennapi, hogy majd ezer drukker hét közben is képes elkísérni kedvenceit egy másik országba – felkészülési összecsapásra...
„Szerepeltem már jó néhány szenzációs légkörű találkozón, de ez az edzőmeccs is emlékezetes marad – mondta a Ferencváros elleni edzőmérkőzés után Radek Bejbl. – Dicséretes, hogy a Ferencváros drukkerei ilyen lelkesek, ahogy a csapat mellett állnak, mégpedig jóban-rosszban egyaránt. A meccs előtt az öltözőben beszélgettünk a társaimmal, akkor tudtam meg, milyen nagy bajban van a magyar klub.”
A harmincöt éves labdarúgónak cseh csapattársa, Marek Kincl mesélte el, hogy a Fradi a Rapid Wien testvérgárdája, és amikor meghallotta, hogy munkaadója segíteni próbál a magyar egyesületen, örömmel vállalta a játékot. A futballista kisebb sérüléssel bajlódott a héten, és a vezetőedző Peter Pacult azt javasolta neki, hagyja ki a szerdai mecccset. Ám ő a játék mellett döntött. „Nagyon szép gesztusnak tartom, hogy a klubom segíteni próbál a Ferencvároson – folytatta Radek Bejbl. – Sajnálatos, hogy egy csapat anyagi gondok miatt kényszerül alacsonyabb osztályban szerepelni. A magyarok teljesítményén nem is látszott, hogy az együttes a második vonalban szerepel. Persze a végeredmény csalóka, mert mi a második félidőben tartalékcsapatunkkal álltunk fel. Ami pedig minket illet: a csapat gyengén szerepelt az ősszel, de még nincs veszve semmi, könnyedén felkapaszkodhatunk. Azért igazoltam a Rapidhoz, mert Bécs közel van az otthonomhoz. Jól érzem itt magam, és bízom benne, hogy még évekig szolgálhatom az osztrák klubot.” ---- Európa számos stadionjában megfordult már Détári Lajos, de nehezen képzelhető el, hogy a bécsi Hanappi-stadionnál van számára kedvesebb. A korábbi 61-szeres válogatott játékos ugyanis 22 évvel ezelőtt (1985. április 17.) fantasztikus teljesítményt nyújtott az osztrákok ellen. A világbajnoki selejtezőn 22 ezer ember előtt az ő parádés játékának is köszönhetően 3–0-ra győztük le a sógorokat. Nem csoda, hogy szerda délután Bécsben ennyi idő elteltével is sokan felismerték az utolsó magyar világsztárt.
„A barátaimmal érkeztem, és nem kellett sokat noszogatniuk, hogy jöjjek el – mondta Détári Lajos. – Egyrészt érdekel a jelenlegi Ferencváros, másrészt pedig jó nosztalgiázni egy kicsit. Az edzőmeccs után lementem a kapu mögé, amelyikbe a lövőcselem után a gólt rúgtam, és megnéztem, igaz-e az a pletyka, hogy emléktáblát helyeztek el a lelátó és a kapu közti gyepre...”
Van oka a vidámságra Détári Lajosnak, akit az élvonalban szereplő Dunakanyar-Vác új menedzsereként emlegettünk annak apropóján, hogy az NB I-ben kieső helyen álló csapatot a jövőben olasz befektetők segítik, akik szerződtethetik Dömét.
Természetesen megkérdeztük Détári Lajost, van-e új fejlemény az ügyben. Tőle csak diplomatikus választ kaptunk, információink szerint azonban ma este Vácott bejelentik, hogy a korábbi világválogatott szerepet vállal a klubnál.