Komolyan kell venni Izraelt

A kérdés csupán az, hogy a Hapoel Tel-Avivnak vagy a Maccabi Haifának jár-e a mélyebb főhajtás: előbbi a kontinentális szezonban eleddig veretlen skót Rangerst táncoltatta meg hazai pályán (2–1), a zöld-fehérek pedig a G-14 által nyűgös kistestvérként kezelt sorozat 2005-ös győztesét, a CSZKA Moszkvát fricskázták meg idegenben (0–0).

Szó sincs evidenciáról, noha az igazsághoz hozzátartozik, hogy az elmúlt évtizedben az izraeli klubok (elsősorban éppen a fenti kettős) idényről idényre egyre masszívabban jelezték: illendő őket komolyan venni, azaz kinőtték a „futottak még” kategóriát. El lehet merengeni a futballkonjunktúrával párhuzamosan a közel-keleti országban futballozó magyarok számának drasztikus csökkenésén is, ám a Hapoel és a Maccabi korábbi és jelenlegi légiósainak listáját átböngészve levonhatjuk a következtetést: nem kizárólag a zűrös politikai helyzetben kell keresnünk a negatív tendencia okait. Ha a kétségkívül nem szuperklasszis, de mégsem névtelen Nenad Pralijának, Giovanni Rossónak, Yakubu Aiyegbeninek megfelelt a Maccabi, a magyar vándorok sem találtak volna benne kivetnivalót – ha kellettek volna…

Visszakanyarodva az UEFA-kupa aktuális szezonjához: a libanoni háború miatt a selejtezőkörök hazai felvonásait is külföldön megvívó négy csapat közül a Bnei Yehuda és a Beitar Jerusalem kiesése annyiban nem keltett feltűnést, hogy a sorozat előző kiírásában várakozáson felül szereplő országok reprezentánsai (a Dinamo Bucuresti, illetve a Lokomotiv Szófia) parancsoltak nekik megálljt. Mellesleg a Maccabi diadalmenete is kudarccal indult, már ha a BL harmadik selejtezőkörében a Liverpool elleni 1–1-re és 1–2-re ráhúzható a fenti megállapítás, de amíg a Hapoel esetében rezgett a léc az UEFA-csoportkörben (a harmadik helyen zárt), a Maccabi magabiztosan lépett tovább – az Ibrox Parkban őt legyőző Rangers mögött.

A glasgow-i sérelem miatt a Hapoel szerdán elégtételt vett, s a 2–1 után a 11-szeres bajnok fanatikusai máris a 2001–2002-es UEFA-szezont emlegetik: az akkoriban Pisont Istvánt és Halmai Gábort is foglalkoztató „munkáscsapat” a negyeddöntőig masírozott, sőt az első találkozón a párharcot végül megnyerő Milant is két vállra fektette (1–0). Az idő tájt minden idők talán legkiválóbb izraeli trénere, Dror Kashtan irányította a csapatot – manapság Nir Levin. A vörösök hívei arra apellálnak: a Nagy Levin jövő csütörtökre is kifőz valamit.