Talmácsi Gábor az elmúlt években már bizonyította: helye van a gyorsaságimotoros-világbajnokság élmezőnyében. Voltak világraszóló sikerei és persze hullámvölgyei is, ahogy ez már lenni szokott. Ezúttal arra voltunk kíváncsiak, vajon milyen felkészülés segíti abban, hogy átvészelje az esetleges kudarcokat vagy elviselje az esélyesség terhét. Egyszerűbben: a mentális felkészülés kulisszatitkait kutattuk.
Talmácsi Gábor az eddigi teszteken parádésan szerepelt, nem csoda, hogy bizakodva várja az egy hónap múlva esedékes idénynyitót
Talmácsi Gábor az eddigi teszteken parádésan szerepelt, nem csoda, hogy bizakodva várja az egy hónap múlva esedékes idénynyitót
Valaki egyszer azt mondta: nem számíthat megértésre, aki ismert személyiséggé válik, s nem is várhat el ilyesmit. Talmácsi Gábor tudja ezt, mint ahogyan azt is, hogy hiába veszik körül nagyon sokan, hiába lett sikk vele barátkozni az utóbbi sikeres években, a rajtrácson így is, úgy is egyedül marad az utolsó pillanatokban, mint ahogy motorozás közben is neki kell meghoznia a nagy horderejű döntéseket.
Az ő vállát nyomja az esélyesség terhe, és azt is neki kell feldolgoznia, ha esetleg valami nem úgy sikerül, ahogyan elvárta magától, elvárták tőle. Ezen a szinten már nem lehet egyedül megküzdeni a problémákkal, profi segítségre van szükség. A mentális felkészülés éppen annyira fontos, mint a fizikai.
Tudja ezt „Talma” is, ezért ahogyan az olimpiai bajnokok közül sokan, ő is Vura Márta sportpszichológus segítségét kérte. Teszteket tölt ki, és tanul, tanul, tanul – elsősorban saját magát „tanulja meg”, mert amint mondja, a legfontosabb, hogy megismerd önmagad, tisztában légy a saját hibáiddal. A tesztek arra jók, hogy az ember megtudja, miben nem anynyira jó, mert azt fölösleges erőltetni…
Amikor szükséges, tud és mer előzni
Talán nem meglepő, hogy a gyengéiről senki sem beszél szívesen, a vb-bronzérmes is csak hosszas unszolásra mondott néhány példát. Kiderült többek között a kitöltött tesztek révén, hogy a monotonitást – például a tét nélküli hosszas körözést – nem nagyon bírja. Érdekes, hogy ennek ellenére az eddigi csapatfőnökei egytől egyig azt mondták, hogy Talmácsi remek tesztpilóta – nyilván azért, mert annyira együtt lélegzik a versenygéppel, hogy az apró változásokat is azonnal megérzi.
Szóval az egyik: a monotonitás. A másik: sohasem nyert még úgy versenyt, hogy folyamatosan elöl ment, és végig vezetve elsőként intette le a kockás zászló. Ő afféle „robbantós” versenyző, amikor kell, tud és mer előzni, akár az utolsó körben vagy az utolsó kanyarban. De hiányérzetet kelt benne, hogy sohasem tudott még a rajttól kezdve az élen állni és nyerni – más kérdés, hogy ez a technikai háttértől is függ, ha nincs jó motorja, hiába próbálkozik ilyesmivel bárki is…
Az idén, úgy tűnik, ezzel nem lehet gond. Talmácsit szerződtette a világverő Team Aspar, amelynek tavaly nem nagyon volt ellenfele a világbajnokságon. Az idény eleji teszteken parádézott, talán még csapata vezetőit is meglepte azzal, hogy mennyire gyors. Persze, ahogy mondani szokás, az a bizonyos majom a március 10-i katari idénynyitón ugrik majd a vízbe, akkor derül ki, mit tud valójában a motor, s mire lesz képes vele a magyar legény.
Ösztönből itt már nem lehet nyerni
Talmácsi szerint fontosak a mentális tréningek. Hat éve versenyez a világbajnokságon, és nem szereti (sőt kifejezetten utálja) a sachsenringi első kanyart. Hat éve az jár a fejében, hogy mennyire nem érzi azt a helyet. Ezen is segíthetnek például a meditációs gyakorlatok. Amikor az ember becsukja a szemét, az adott kanyarra koncentrál, és mindent próbál kitörölni a fejéből, csak arra gondol, hogy mennyire jó az a forduló. És működik. Nem hókuszpókusz, egyszerűen csak igazolódik általa a tézis – a gondolat teremtés.
Talmácsi bevallja, eleinte nem hitt az ilyesmikben, de saját maga bizonyította, hogy igaz. Brnóban például volt egy kanyar, amit nem szeretett. Sokszor versenyzett ott vb-pályafutása előtt is, mégsem ment. Aztán leült, gondolkodott rajta, lerajzolta, kicsit más ritmusban hajtott át rajta, kicsit másként használta a féket, és most a kedvenc kanyarjai közé tartozik. Egyszerűen azért, mert foglalkozott vele, utánajárt, kivesézte, miként lehetne gyorsabban teljesíteni. Ezt hívják tudatos felkészülésnek.
Ösztönből a világbajnokság élmezőnyében valószínűleg már nem lehet sikereket elérni. Mindennek klappolnia kell, a hátteret muszáj felépíteni, itt már csak a tudatosság vezet eredményre.
Itt van Valentino Rossi példája. A hétszeres világbajnok olasz pilóta kifelé azt mutatja, hogy lazább mindenkinél, nem edz, nem készül a versenyekre, holott Talmácsi szerint olyan kondíciója van és olyan emberek dolgoznak mögötte, hogy azt sokan nem is gondolnák. Ezzel a laza stílussal ejti át az ellenfeleket.
A jó pilóta vékony és hajlékony
A legnagyobb sportpszichológus – és ezzel a motorosok közül majd’ mindenki egyetért – azonban mégis a csapat. Nincs annál nagyobb motiváció, mint hogy a boxban mindent megtesznek egy versenyzőért.
Talmácsi bevallja, sokszor versenyzett életében olyan csapatoknál, ahol még azt is ellenőrizte, rendesen meghúzták-e a csavarokat, mert nem bízott a szerelőkben. Aztán előfordult olyan is, hogy a csapata tagjai nem hitték el azokat az információkat, amelyeket a motorról adott, és a saját szájízük szerint állították be a versenygépet.
Most úgy tűnik, körülötte is a lehető legjobb szakemberek dolgoznak, és mivel az első néhány tesztet megnyerte, elég nagy az elvárás vele szemben. De Talmácsi nem aggódik, bízik magában, tudja, mire képes, bár azzal is tökéletesen tisztában van, hogy nem csak rajta múlik a siker. Nem izgul. Most nem. Felkészült, és már alig várja, hogy elkezdődjön a világbajnoki sorozat. Azt mondja, az első öt verseny létfontosságú lesz, meghatározza az erőviszonyokat. Ezért aztán azokra különösen nagy hangsúlyt fektet majd.
Ugyanúgy, ahogy a fizikai felkészülésre is. „Magro i elastico” – vékony és hajlékony. Ilyennek kell lennie Jorge Martínez csapatfőnök szerint egy jó pilótának. És Talmácsi mindent meg is tesz annak érdekében, hogy a lehető leghajlékonyabb legyen. Erősíteni éppen csak annyit erősít, hogy a strandon ne kelljen szégyenkeznie, viszont rengeteget fut és nyújt.
Általában a Margitszigeten, legtöbbször kapucnis pulóverben, mert ha az ember tréningezik, akkor nem beszélget, akkor nem oszt autogramot, és pláne nem rivalizál a többi futóval, hogy ki a gyorsabb. Ő a gyorsaságimotoros-világbajnokság versenyhelyszínein szeretne gyors lenni, ott szeretne bizonyítani. Már csak néhány hét, és megtudjuk, hogyan sikerül…