Pezsgőfürdő az arénában

Az ünneplés ugyanolyan volt, mint maga a világbajnokság: forró hangulatú, magas színvonalú és látványos. A trófeát Hasszan Musztafától, a nemzetközi szövetség egyiptomi elnökétől vették át a németek, akik a vállukon hordozták körbe Heiner Brandot, aki nevetett és sírt egyszerre, talán így vezette le az utóbbi két és fél hét feszültségét.

Az ünneplés a csarnokon kívül folytatódott, a kiözönlő tömeg még órákon át éltette Köln utcáin kedvenceit. A futballstadionban is zajlott az ünnepség, az 1. FC Köln–Jena labdarúgó-mérkőzés után a szurkolók a lelátókon maradtak, a stadion kivetítőjén megnézhették a német–lengyel döntőt. A Köln edzője, Christoph Daum hajdan maga is kézilabdázott, jelenlegi csapata elé példaképnek állította a német kézilabda-válogatottat.

Horst Köhler német államelnök szintén rabja lett a kézilabdának, már a elődöntőben is ott szurkolt a kölni arénában a hazai csapatnak, és persze a finálét sem hagyta ki.

A záró napon aztán az is kiderült, hogy jövő májusban Lengyelország, Dánia és Franciaország lesz a házigazdája az olimpiai selejtezőknek, ahol három csoportban négy-négy gárda küzd majd a pekingi repülőjegyért. A csoportokból két-két csapat jut tovább.

---- Henning Fritz: – Nagyon fáj a bokám, de nem törődöm vele, mert világbajnok vagyok.
Pascal Hens: – Mindent megtettünk a sikerért, megérdemelten nyertünk aranyat.
Torsten Jansen: – Szinte önkívületben kézilabdáztunk. Alighanem életem legboldogabb napja a mai.
Florian Kehrmann: – A hajrában lőtt két gólom fontos volt, mert utána a lengyeleknek már nem maradt idejük a felzárkózásra.
Christian Schwarzer: – Igaz, hogy már harminchét éves vagyok, a korom miatt kilógok a csapatból, de a teljesítményemre büszke vagyok. Örülök, hogy hívott a kapitány!
Christian Zeitz: – A német közönség megérdemelte, hogy ünnepelhessen, mert az első mérkőzésünktől az utolsóig kitartott mellettünk, szinte nyolcadik játékosunk volt. ---- A bronzmeccsen ádáznak aligha minősíthető csata folyt. A dánok gyors lerohanásokból könnyű gólokat szereztek, s a felállt védőfallal szemben is eredményesek voltak. A világbajnokság hajrájára elfáradó, lelassuló franciák talán még nem heverték ki a Németország elleni elődöntőben kapott lelki sebeket, mert játékukból hiányzott a korábbi tűz, lendület és szellemesség.

A dánok ezzel szemben motiváltan, frissen kézilabdáztak a félidő közepéig, amikor előnyük hat-hét gólra nőtt.
A kapust cserélő franciák a második félidő közepén mintha kezdtek volna felébredni, de a hajrára újra leült a teljesítményük. A kapuban ismét Thierry Omeyer állt, védekezésük mégsem állt össze. Ezt a gondot tetézték a támadásbeli hibákkal. A dánoknál Lars Christiansen, Per Leegaard és Kasper Hvidt volt a vezéregyéniség. Ulrik Wilbek csapata, amely Magyarországtól kikapott a csoportküzdelmekben, bronzéremmel térhetett haza Kölnből.

A 3. HELYÉRT
DÁNIA–FRANCIAORSZÁG 34–27 (21–15)
Köln, 19 500 néző. V: Kristic, Ljubic (szlovénok)
DÁNIA: HVIDT – Stryger 3, LEEGAARD 5, Boldsen 2, KNUDSEN 4, Madsen 3, CHRISTIANSEN 9 (4). Cs: Henriksen (kapus), Jörgensen 1, Jensen 1, Oechsler 2, NÖDDESBO 4, Lindberg. Szövetségi kapitány: Ulrik Wilbek
FRANCIAORSZÁG: Omeyer – Abalo 1, Abati 1, Dinart, B. Gille 2, Karabatic 5, GUIGOU 6 (3). Cs: Ploquin (kapus), NARCISSE 5 (1), FERNANDEZ 6, G. Gille, Kempe 1, Girault. Szövetségi kapitány: Claude Onesta
Az eredmény alakulása. 4. p.: 2–2. 14. p.: 11–4. 18. p.: 14–7. 22. p.: 17–10. 26. p.: 16–14. 41. p.: 24–18. 47. p.: 26–22. 51. p.: 28–22. 55. p.: 30–26
Kiállítások: 8, ill. 4 perc
Hétméteresek: 4/4, ill. 4/4

Mestermérleg
Ulrik Wilbek, a dánok szövetségi kapitánya: – Tizenöt perc után eldőlt a csata, mert eredményesek voltak a lerohanásaink, és nagyon jól védekeztünk.
Claude Onesta, a franciák szövetségi kapitánya: – A dánok nagyobb lelkesedése és frissessége az első perctől kezdve meghatározta az összképet.