Az olasz futball meggyilkolása

Vágólapra másolva!

2007.02.04. 02:13

Címkék

Néma csönd az olasz labdarúgásban: a pénteki Catania–Palermo (1–2) bajnoki mérkőzés utáni szurkolói összecsapások során egy rendőr meghalt – a tragédia sokkolta a sportág irányítóit és a politikai vezetőket. Az eset nyomán valamennyi bajnoki és válogatott mérkőzést elhalasztották.

„Honnan érkeztek ezek a maszkba bújtatott fiatalok, akik a cataniai éjszakában rohangáltak a könnygázzal belepett utcákon, és kődarabokkal dobálták egymást? Kinek a házából, milyen iskolából, melyik kocsmából kerültek elő? Olaszország! A probléma súlyos, és korántsem csak a futballé. Ha a jelenség okait keresed, nézd meg az állam működését, nézz be az iskolákba, az otthonokba és a családokhoz is!”

A La Gazzetta dello Sport című napilap fenti kommentárja pontosan érzékelteti, mekkora csapásként érte Olaszországot a pénteki Catania–Palermo bajnoki mérkőzés után bekövetkezett tragédia. A rendkívül feszült hangulatban lezajlott találkozó után a két csapat szurkolói az utcán többször is összecsaptak, és a harcok során Filippo Raciti 38 éves cataniai rendőr halálosan megsebesült, miután a kocsijába bedobott házi készítésű bomba közvetlenül az arca mellett robbant fel.

Szörnyű csapás az Eb-pályázatra

Az olasz futball alighogy magához tért a nyári bundabotrány okozta krízisből, a cataniai tragédia nyomán ismét válságba jutott – ez pedig könnyen a 2012-es magyar–horvát Eb-pályázat malmára hajthatja a vizet. A lengyel–ukrán közös kandidatúra esélyei minimálisra csökkentek a Lengyel Labdarúgó-szövetségben tapasztalható zavaros ügyek miatt, és immár az olasz pályázat sem áll annyira erős lábakon, mint ahogy korábban sokan gondolták.

„Most nem kívánok ezzel a kérdéssel foglalkozni, de ha ezután elveszítenénk az Európa-bajnokság rendezési jogát, azt mondanám: megérdemeltük” – jellemezte keserűen a helyzetet Luca Pancalli, az Olasz Labdarúgó-szövetség megbízott vezetője.

Gyárfás Tamás, a magyar Eb-pályázat projektvezetője így reagált a történtekre: „A legfontosabb, hogy törődjünk a saját dolgunkkal. Súlyos hiba lenne, ha most arra építenénk, hogy a lengyeleknél korrupciós botrány van, az olaszoknál pedig bekövetkezett ez a szörnyűség. Sajnálom, hogy ilyesmi megtörténhetett, ez borzalom, de tanulnunk kell az esetből: mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a magyar labdarúgást ne érje semmiféle kellemetlen incidens, mert ha az ellenfelek a pályán jobbak is, a pályán kívül feltétlenül helyt kell állnunk.”

Az ősi ellenségnek számító szicíliai riválisok csatáját abszurd módon éppen azért hozták két nappal előre, hogy ne jelentsen kockázatot a Szent Ágota-napi, vasárnap rendezendő ünnepi eseményekre, amelyekkel hagyományosan Catania védőszentjét köszöntik. A szurkolók közötti összezördülések már jóval a meccs előtt elkezdődtek (a találkozó fél óra csúszással kezdődött), a zavargások a játék ideje alatt sem csitultak, sőt Farina Di Novi Ligure játékvezető az 57. percben egy kis időre kénytelen volt félbeszakítani a mérkőzést, mivel a sűrű petárdafüsttől és könnygázfelhőktől a pályán tartózkodók alig kaptak levegőt. Ekkor már megérkezett a Palermo-huligánoknak az a csoportja is, amelynek a busza korábban elakadt, és amely többek állítása szerint kifejezetten randalírozás céljából érkezett Cataniába.

Az igazi botrány azonban a lefújás után tört ki, amikor a stadion környékén kövekkel, füstbombákkal és egyéb veszélyes tárgyakkal egymásnak esett a két tábor – a közbeavatkozó rendőri erők tagja volt az áldozat is, akit felesége és két gyermeke gyászol. Az események során több mint száz embert szállítottak a városi Garibaldi Kórházba, néhányan súlyosan megsérültek.

A cataniai tragédiát követően a labdarúgó-szövetség (FIGC) azonnal döntött: meghatározatlan időre leállította az olasz futballt, elhalasztotta az ország bajnokságainak mérkőzéseit, és törölte a szerdán Sienában tervezett Olaszország–Románia barátságos válogatott mérkőzést is. Luca Pancalli megbízott elnök már a hét elején fontolgatta a döntés meghozatalát, miután a Sammartinese–Cancellese negyedosztályú bajnoki során kitört tömegverekedésben kíméletlenül fejbe rúgták a hazaiak menedzserét, aki az eset nyomán agyvérzésben meghalt (és milyen abszurd az élet: a cataniai mérkőzés emiatt egyperces gyászszünettel kezdődött…).

A pénteki incidens után gyakorlatilag Olaszország valamennyi jelentős politikai és sportszemélyisége mély megdöbbenésének adott hangot, kiemelve, hogy az eset után drasztikus változásokra van szükség. A legmesszebb talán Sergio Campana, az ország labdarúgó-szakszervezetének elnöke ment el, aki azt javasolta, hogy a stadionok felújítása és a biztonsági átalakítások miatt legalább egy évig ne rendezzenek labdarúgó-eseményt az országban.

Noha ezt aligha teszik meg, mindenki tudja, a szicíliai tragédia az olasz labdarúgás súlyos problémájára világított rá. Most következhet megint, amit a nyári bundabotrány utáni nyilatkozatokból már ismerünk: újrakezdés, megtisztulás…

Kérdés: vajon ez lesz-e az utolsó kör?