„Én védeni akarok!”

Ötpercnyi beszélgetés után egyértelművé válik, hogy a Sunderland FC csapatát nem a másodosztályra kalibrálták. Nota bene, Fülöp Márton, az észak-angliai Championship-együttes kapusa sem másodvonalbeli labdarúgó, az más kérdés, hogy tavaly április óta csupán egyszer védett bajnoki meccsen – miközben Roy Keane, a világhírű szakvezető és Niall Quinn klubtulajdonos-elnök is váltig bizonygatja, hogy ők bizony hosszú távra szerződtették a kétszeres magyar válogatott kapust, akinek 2010. június 30-ig szól a szerződése.

Fülöp Márton nem Sunderlandben, hanem az onnan huszonöt perces kocsikázásra fekvő Durhamben él a barátnőjével, Edittel – aki jogi tanulmányokat folytat –, a szigetország egyik legfestőibb egyetemi városkájában, a Wear-folyó szigetén, kőhajításnyira az 1093-ban épült gótikus katedrálistól, és ha olyan kedve támadna, akár horgászhatna is a nappali ablakából…

– A Championship táblázatán a hetedik helyen állunk, s a hatodik már osztályozót vívhat a bajnokság végén a feljutásért, azaz jól haladunk a nagy cél, a feljutás felé – ad helyzetképet kedd délelőtt a bajnokság állásáról Fülöp Márton. – A százhuszonnyolc éves klubnál nem is lehet más az elvárás, amióta Niall Quinn, a korábbi kilencvenkétszeres ír válogatott legenda az elnök, és még inkább azóta, hogy tavaly augusztusban Roy Keane lett a menedzserünk. Négy vereséggel kezdte a csapat az idényt – akkor ideiglenes jelleggel az elnök látta el a menedzseri teendőket is –, de Roy Keane vezetésével tizenhárom bajnokiból tizenegyet megnyertünk. A főnök az ő hajdani mestere, Sir Alex Ferguson szellemiségét próbálja meghonosítani nálunk – nem is sikertelenül. Azt nem mondom, hogy bár kaptunk volna ki egy kicsit többször, de sajnos Roy Keane a „győztes csapaton ne változtass” elvet követi… És a nagy sorozatunk úgy kezdődött, hogy Darren Ward állt a kapuban…

– Mi kellene ahhoz, hogy helycsere történjék a háló előtt?
– Nem tudom… Az edzéseken mindent megteszek, jól megy a védés. Az elnök úr folyamatosan tartja bennem a lelket, többször is félrevont, és elmondta, nála én védenék, de természetesen nem szólhat bele a menedzser dolgába. Nem tartom kilátástalannak a helyzetemet, de nagyon rossz a partvonal mellől figyelni a mérkőzéseket. Komolyan mondom, azt is elfogadnám, hogy megfelezzék a pénzem, én védeni akarok!

– A kispadról, persze, a válogatottba is nehezebb bekerülni…
– Erről van szó! Persze jólesik a lelkemnek, ha azt hallom a menedzsertől és az elnöktől, hogy ők hosszú évekre vettek meg engem, ennél már csak az lenne a jobb, ha az elkövetkező tíz hétben én állnék a gólvonal előtt.

– Hová helyezné a sunderlandi piros-fehéreket a magyar futball koordinátarendszerében?
– Milyen furcsa kimondani azt, hogy piros-fehérek, amikor világéletemben a kék-fehéreknél játszottam, az MTK-ban, a Tottenhamben, a Chesterfieldben és a Coventryben is… Szóval szerintem simán megnyernénk a magyar bajnokságot. Amúgy szinte teljesen ír csapat vagyunk, egy szigetországi befektetőcsoport a tulajdonos, Niall Quinn vezetésével, a védelem erőssége a harmincöt éves, hetvenszeres ír válogatott Kenny Cunningham – tőlem háromméternyire, a folyosó túlsó oldalán van a lakása. Továbbá Liam Miller, Graham Kavanagh, Daryl Murphy is ír válogatott, Carlos Edwards, Stern John és Dwight Yorke pedig Trinidad és Tobago nemzeti együttesével szerepelt a nyári, németországi vb-n.

– A híres Dwight Yorke, a Manchester United ezerkilencszázkilencvenkilences triplázása, a „Treble” legendás hőse?
– Ő bizony! Harmincöt évesen a középpályáról irányít, és nem is rosszul. A Stadium of Lightban, azaz a Fény Stadionjában játszunk, mienk a harmadik legnépesebb „utazó” szurkolótábor Angliában, figyelem: a Manchester Unitedé és a Liverpoolé után. Még Plymouthba, a déli partra is vagy hatezren kísérik el a csapatot, a közelbe pedig tízezren. Az edzőkomplexumunk mellett a Tottenhamé elbújhatna, pedig az sem volt faluvégi libalegelő. Nem is lenne nálam boldogabb ember a földön, ha az az apróság teljesülne, hogy kezdő legyek. Én védeni akarok!