Két hatalmas meglepetésről írt az első forduló kapcsán a nemzetközi szövetség vb-híreinek szerkesztője, a mérkőzések és eredmények elemzője, aki semleges szakértőként alkot véleményt. Az egyik az oroszok pontvesztése Dél-Korea ellen, a másik a magyarok sikere Dániával szemben. Ezután persze fokozott érdeklődéssel és izgalommal várták a sportág barátai a vasárnapi magyar–norvég összecsapást, amelynek immár esélyese volt a Skaliczki-gárda.
Maga a mester szerényen és – az ő szavaival élve – a földön járva értékelte a dánokkal szembeni remek eredményt, s azt hangoztatta, hogy az E-csoport második és harmadik fordulójának találkozói továbbra is nyíltak, igaz, jelentős és figyelemre méltó a szegedi Puljezevics Nenad kapus vezérletével kiharcolt diadal. Erre alapozva lehetett felkészülni Norvégia ellen, amely azonban minden tekintetben szerényebb tudású, gyengébb kerettel érkezett Németországba, mint Dánia. Ráadásul a Skaliczki-csapatnak volt is törlesztenivalója a norvégokkal szemben, hiszen a legutóbbi, tunéziai vb-szerepléstől éppen ők fosztották meg együttesünket a számunkra pokoli emlékű selejtezőben.
Vasárnap este tehát az volt a tét, hogy Magyarország újabb győzelmével bejusson, és két pontot vigyen magával a szerdán kezdődő középdöntő mannheimi küzdelmeibe.
Akárcsak a dánok ellen, Norvégiával szemben is elrontott támadásokkal kezdtek a magyarok és ez a babonások szemében akár jó előjel is lehetett. A skandinávok erőszakosan, nyitottan védekeztek, s ezt Díaz Ivo, valamint Gál Gyula tudta áttörni. Emberelőnyben Iváncsik Gergő kétszer volt eredményes, ami azért volt fontos, mert egy nappal korábban a dánokkal szemben a magyarok nem tudták kihasználni a többletlétszámot.
Az északiak kettőt cseréltek védekezésben és támadásban, a mieink pedig igyekeztek megakadályozni, hogy a pamplonai Kristian Kjelling gyors cserével lejöjjön támadás után. Óriási taktikai harc folyt, és a mieink két gólt lőttek emberhátrányban. Gál vezéregyénisége volt csapatunknak mind támadásban, mind védekezésben. Ugyanakkor csak dicséretet érdemelt Puljezevics Nenad, aki halmozta a bravúrokat, a norvégok pedig ettől egyre idegesebbek lettek, és hevesen, olykor durván szabálytalankodva kézilabdáztak.
Borge Lund piros lapot kapott, mert Nagy László vállát szinte kitépte. Ezután Kjelling törte be Gál orrát, de a veszprémi beállós kötéssel az orrán is visszatért. A játékból kiváló Nagy helyére Mocsai Tamás állt be, Császár Gábor pedig újra bizonyította kivételes tudását. Az ápolás jót tett Nagynak, aki a félidő hajrájában visszatérhetett. A norvégok játéka középre szorult, és feltűnő volt, hogy már-már féltek lőni, hiszen Puljezevicsben a legveszélyesebb bombák is elakadtak.
Biztosan tartotta három-négy gólos előnyét a küzdeni tudásból és fegyelmezett játékból egyaránt jelesre vizsgázó magyar gárda, amelynek vezéregyénisége Császár, Díaz és Puljezevics volt.
A második félidő elején parádéztak a magyarok, miközben az egyre bizonytalanabb norvégok játéka szinte elemeire esett szét. A mieink védekezése roppant erőszakos és hatékony volt (21–15), Puljezevics zseniális teljesítményére pedig nem lehetett megfelelő jelzőt találni. Iváncsik Tamás bokasérülést szenvedett az egyik felugráskor, és a helyére Vadkerti Attila állt be. A norvég edző több cserejátékosát is pályára küldte, de együttese csapatjátéka így sem állt össze. Ezzel szemben a magyar gárda okosan, fegyelmezetten küzdött, megbecsülte a labdát, és a hajráig tartotta biztos előnyét.
Ekkor Norvégia még felvillant néhány lerohanás erejéig (22–19), de Gál trükkös gólja, majd Ilyés Ferenc találata megpecsételte a sorsát. Ilyés piros lapot kapott (csak a bírók tudták, miért), de ez már nem befolyásolta a csata végkimenetelét. Magyarország két ponttal kezdheti a középdöntőt, de előbb hétfőn (18.15 óra, tv: Sport1) Angola ellen zárja a csoportküzdelmeket.
Ellenfélmustra
A magyarok hétfői csoportellenfele, Angola két éve jutott ki először vb-re, és Tunéziában 20. lett. Angola ellen még nem játszottak Magyarország legjobbjai, akik ezúttal inkább edzőmérkőzésre számíthatnak. A sportág népszerűsítésének és elterjesztésének nemes célja vezérli a Nemzetközi Kézilabda-szövetséget (IHF), amikor nagy erővel – magyarán szakmailag és anyagilag egyaránt jelentősen – támogatja a fejlődő országokban a kézilabdát. Ennek a spordiplomáciának az eredményeként 24 csapatos a vb mezőnye, amelyben helyet kaptak a 2006-os Afrika-bajnokságon az első négybe kerülő gárdák. A 12 válogatottat felvonultató torna végeredménye ez volt: 1. Tunézia, 2. Egyiptom, 3. Marokkó, 4. Angola.
MestermérlegSkaliczki László, a magyar szövetségi kapitány: Óriási volt a hitünk, bíztunk egymásban, és ez meghozta a sikert. Újra igazolódott, hogy a védekezésből építkezve tudunk igazán eredményes, ütőképes csapatot kialakítani. Két győzelmet szereztünk csoportunkban, és ezt csak önfeláldozó, egymást minden körülmények között segítő játékosokkal érhettük el. Büszke vagyok csapatomra, és remélem, a középdöntőben újabb örömet szerez a magyar szurkolóknak. Sajnos tovább gyarapodott sérültjeink száma, de gyógyulásukért mindent megtesz az egészségügyi stábunk.
Gunnar Pettersen, a norvég szövetségi kapitány: Döntően befolyásolta együttesünk teljesítményét Lund korai végleges kiállítása. Ezt követően már nem tudtunk olyan lendülettel és fegyelmezetten kézilabdázni, hogy legyőzhessük a kitűnően felkészített magyarokat. Hétfőn rettentően nehéz találkozó vár ránk Dánia ellen.
----