Gyilkos terepen melegítettek

Erre aztán tényleg senki sem számított! A Dakaron az európai szakaszok funkciója általában annyi, hogy népszerűsítsék a viadalt, és egy kicsit bemelegítsék a versenyzőket az afrikai erőltetett menet előtt. Az idén a rendezők szakítottak a hagyománynyal, és igazán nehéz szelektívet írtak elő a mezőnynek. A népes közönség persze élvezte a viadalt – a versenyzők kevésbé, hiszen egyiknek-másiknak azért kellett aggódnia, hogy tudja-e egyáltalán folytatni a küzdelmet. Márpedig nincs rosszabb annál, mint az ilyen maratoni küzdelem első napján elbúcsúzni.

Szerencsére a magyar pilótákat nem fenyegette efféle veszély, de túlzás lenne azt állítani, hogy fülig érő szájjal érkeztek meg a szervizparkba. Inkább bosszúsnak tűntek. Nem csoda, egyikük sem úszta meg gondok nélkül a 117 kilométeres „erőltetett menetet” a süppedős, mély homokban.

Palik örül, hogy túl van rajta

Az autósok közül Szalay Balázs és Bunkoczi László volt a legjobb magyar, annak ellenére, hogy regimentnyi gondjuk volt, Palik László egyenesen autógyilkosnak nevezte a pályát az elejétől a végéig. A Nissan-pilóta egyébként sem rajong az európai szakaszokért – úgy tartja (sok igazság van abban, amit mond), itt nyerni nem lehet, veszíteni viszont nagyon is sokat. Azt meg ki akar?!

Palik a 90. kilométernél minden elővigyázatossága ellenére defektet kapott, és bár megpróbálta lyukas gumival teljesíteni a hátralévő kilométereket, nem sikerült neki, mert a szakasz vége felé már keményebb volt a talaj, és ha nem akarta, hogy a felni szétverje az autó jobb elejét, meg kellett állnia kereket cserélni. A pálya tehát nehéz volt és trükkös, még azoknak is, akik nem feltétlenül akartak ész nélkül száguldozni, csak éppen túllenni rajta (Palikéknak a 60. helyen sikerült).

Kis Sándornak egészen más tervei voltak, csak hát ember tervez… A nyolcszoros autókrosszbajnoknak nagyon feküdt volna a szombati talaj, világéletében ilyenen szeretett autózni, mert kedveli, ha keresztbe lehet csúsztatni a versenygépet. Csak nem háromkerékhajtással! Márpedig a jobb első féltengely már a reggeli összekötő szakaszon eltört, az első süppedős, homokos részen el is ásta magát az autó. Nem volt más lehetőség, a navigátor, Czeglédi Péter nekiállt kicserélni a törött alkatrészt, ami több mint egy órát vett igénybe.

Mintha tojásokon lépkedne


A történtek után Kisnek elborult az agya, úgyhogy nem volt olyan ember, aki szívesen került volna az útjába. Aki előtte autózott, az is inkább kitért, amikor látta jönni a visszapillantó tükörben. Hiába, a hátránya így is tetemes (a 131. helyen áll)… Ennek ledolgozása érdekében a maga egyedi stílusában közölte a szervizcsapatával, hogy reggelre új autót kér, pontosabban hogy a Nissan olyan legyen, mint újkorában.

A negyedik magyar autós, Kristóf Márton olyan óvatosan nyomta a gázt, mintha tojásokon lépkedett volna. A Bowlerben végig melegedett az olaj és a víz, vigyázni kellett, nehogy „megfőjön” a motor. Azért arra még maradt energiája a párosnak, hogy kirángassa a homokból az egyik bajba jutott vetélytársát, de Kristóf utóbb „agyrémnek” nevezte az átélteket.

Mit szóljanak akkor a motorosok? Az ő életüket még jobban megkeserítette a pálya. Kátai Péter háromszor esett el (mindig előzés közben), és mindenkit biztosított arról, hogy az esések után egyetlenegyszer sem volt könnyű dolga, amikor fel akarta állítani a versenygépet. Az ő 210 kilós KTM-je inkább a sivatagban lesz nyerő, mert ott nincsenek ennyire szűk utak, ha nem fér el valahol, választhat magának új csapást. Kátainak egyébként a napi jó cselekedete is megvolt: a szakasz célja után körülbelül nyolcvan kilométeren keresztül húzta maga után a romániai magyar Emanuel Gyenest, akinek a gépéből elfogyott az üzemanyag.

Újoncavatás Dakar módra

A magyar csapat egyetlen újoncát, Dési Jánost felavatták a dakarosok – a mögötte jövő japán pilóta nem tudott megállni az egyik kanyarban, és hátulról nekiment. A magyar fiú motorján összetört a kipufogó, még szerencse, hogy minden alkatrészből hozott tartalékot.

A harmadik Dakarján induló Hermann Henrik nem tervezett semmi extrát: jó közepes tempóban motorozott, alig várta, hogy elérje a célt. Két kisebb eséstől eltekintve viszonylag simán megúszta a napot.

A három kamionos trió közül a Szobi Balázs vezette egység a kiemelkedően jónak számító 20. helyet szerezte meg, Darázsi Zsolték a 32., Szaller Zoltánék a 39. pozícióban végeztek. Ők (nemcsak ők, hanem az összes monumentális masina) kihagyják a vasárnapi szakaszt, mert a kijelölt pálya annyira szűk, hogy nem férnének el rajta.

A pokoli szombat után rájuk is fér egy kis pihenés. ---- S ---- &