Az árvíz átírta a menetrendet

Többen napok óta fújják az orrukat, néhányan hőemelkedéssel küszködnek, egy-két játékos pedig köhécsel. Pavlik Gábor doktor, a női kézilabda-válogatott orvosa mégis derűlátó, s azt mondja, nem súlyosak az esetek, a kisebb megfázással kezeltek is nyugodtan edzhetnek és pályára is léphetnek a magyar csapatban.
Ezzel együtt mégis rossz látni, amikor a sportcsarnokból még felhevülten távozó lányoknak – tegyük hozzá, nem csupán a magyaroknak, hanem valamennyi, a göteborgi középdöntő-csoportban szereplő együttes tagjainak – hosszasan kell gyalogolniuk. Hideg szélben, szakadó esőben botorkálnak a város világhírű sportpalotájától, a Scandinaviumtól a távol parkoló autóbuszhoz, amely a világért sem jönne közelebb a bejárathoz. A sofőrnek ugyanis utasításba adták, hol, hogyan, mikor és mennyi időre kell megállnia a csapatra várva. A fegyelem, különösen a munkafegyelem pedig itt mindenek felett áll, ez a svéd mentalitás lényege, az ország nyugalmának és nehezen leírható, egyáltalán nem a cifra külsőségekben megmutatkozó gazdagságának egyik legfőbb forrása.

Aztán a buszban sincs túl meleg – a másik svéd jellegzetesség a takarékosság: inkább végy magadra két pulóvert, de állítsd alacsonyabbra a fűtést –, ráadásul a göteborgi csúcsforgalomban lépésben cammog a jármű. Igaz, erről már nem a buszvezető tehet, ugyanis a város mélyebben fekvő részeit, az ottani házakat, utakat elöntötte az árvíz, a sportcsarnoktól a csapatok szállásáig vezető kétszer háromsávos főutat több helyen lezárták, a forgalmat elterelték. Elmondani sem könynyű, hogy a kerülőutak, a dugók miatt mekkora a káosz a város egyes negyedeiben. Még szerencse, hogy a csapatok szállodáját, amely az árvízi területen fekszik, kis magaslatra építették, s így nem árasztja el, csupán körülveszi a városon átfolyó, kiáradva óriásira duzzadó patakocska vize.
Katasztrófahelyzetet ugyan még nem hirdettek a svédek, de a sportcsarnok és a hotel közötti négy kilométeres utat egy óra alatt megtevő magyarok gyakran mondogatják: ez katasztrófa!


A buszon viszont bőven van idő megbeszélni mindent. Nem csupán a meccseket meg az esélyeket, hiszen bele is unnának a lányok, ha folyton szakmáznának. Szó esik az otthoni ügyes-bajos dolgokról, a karácsony előtti elintézendőkről, a barátokról, barátnőkről, tévéműsorokról, legdivatosabb zenékről, slágerekről.

A társaság egyre inkább feloldódik, már nem zúgolódnak annyian a csigaként araszoló busz miatt, beigazolódik: minden rosszban van valami jó is. Lassan érkezik meg a csapat a szállodához, de legalább lélekben mindenki járt egy kicsit Győrött, Debrecenben, Pesten, Dunaújvárosban, Fehérváron vagy Halason, gondolt az édes otthonra, amelytől már egy hete távol van, s legközelebb egy hét múlva lát.

Ekkor még senki sem sejtette, hogy a németek elleni meccs alaposan elrontja majd a társaság hangulatát… ---- S ---- M