PUSKÁS (PURCZELD) FERENC
Született: 1927. 04. 01., Kispest
Játékospályafutása: 1939-1956: Kispest, majd Bp. Honvéd, 1958-1967: Real Madrid
Edzői pályafutása: 1967: Hercules ALicante, 1967: San Francisco Gales, 1967-1968: Vancouver Royals, 1969: Alaves, 1970-1974: Panathinaikosz, 1974-1976: Colo Colo, 1976-77: Szaúd-Arábia, szövetségi kapitány, 1977: Murcia, 1978-1979: AEK Athén, 1979-1984: Al-Maszri, 1985: Sol de America, 1986: Cerro Porteno, 1988-1991: Panhellenic South Melbourne, 1993: magyar szövetségi kapitány
Sikerei játékosként: magyar bajnok (1949-50, 1950, 1952, 1954, 1955, valamint nem hivatalos bajnoki cím 1956-ban), spanyol bajnok (1960-61, 1961-62, 1962-63, 1963-64, 1964-65, 1966-67), spanyol kupagyőztes (1962), BEK-győztes (1959, 1960, 1966), Világkupa-győztes (1960), olimpiai bajnok (1952), vb-ezüstérmes (1954)
Sikerei edzőként: görög bajnok (1969-70, 1971-72, 1978-79), ausztrál bajnok (1990-91), ausztrál kupagyőztes (1990)
Elismerései Európa leggólerősebb játékosa (1948), világválogatott (1963), Európa-válogatott (1965), FIFA Hall of Fame tagja (1998), a 20. század legjobb magyar játékosa (2001), a Nemzet Sportolója (2004)
Rekordjai: a legtöbb gól egy mérkőzésen (7, 1949. február 19.), a legtöbb gól egy szezonban (50, 1948), a harmadik legeredményesebb futballista a 20. században (489 gól), Magyarország harmadik legeredményesebb játékosa (357 gól, 1943-1956), a magyar válogatott leggólerősebb játékosa (84 gól), a 13. legeredményesebb játékos a spanyol ligában (155 gól, 1958-1967), a harmadik leggólerősebb játékos a BEK-ben
"Vajon összeillik-e lelkünkben a várakozás izgalma és a veszteség fájdalma?" – tette fel a kérdés a temetést szervező kegyeleti bizottság elnöke.
"Hiszen miközben a Jóistent várjuk, legszívesebben pereskednénk vele, a legismertebb és legnépszerűbb magyar ember elszólításáért érzett mély gyászunkban, fájdalmunkban."
A 64 éves sportdiplomata úgy emlékezett Puskás Ferencre, mint aki "mindig mindenkinek segített, aki sem haragot, sem gyűlöletet soha nem hordozott a szívében, aki teljesítette a rábízott küldetést, katedrát nyitott a labdarúgás egyetemén, s a futballért, amihez a Jóisten kivételes tehetséget adott neki, kész volt akár többször is hazát cserélni, de szíveörökre Kispesten maradt, bárhol is élt, járt a nagyvilágban".
Schmitt Pál beszédének talán legfontosabb részében így fogalmazott:
"Az íratlan adventi szabályok nem engedik meg az Úrral való pörlekedést, de abban sem akadályoznak meg bennünket, hogy inkább hálával forduljunk a Teremtőhöz. Itt és most annak a kifejezésnek van helye és értelme, hogy Hála Istennek!"
"Legyünk hálásak! – mondta. – Hiszen úgy gondolta az Úr, hogy ha egy évszázadban egyszer egy zsenit küld a világra a milliónyi futballista közé, akkor azt nekünk magyaroknak adja."
"Talán éppen segíteni akart e szépséges emberajándékkal, hogy a sok vihart látott magyar nemzetről tisztelettel és csodálattal beszéljen a világ, helyére kerüljön a térképen országunk, ízlelgesse a Föld 220 országának minden lakasa a furcsa, nehezen formálható szavakat - "Puskás - magyar". Ezért mindenképpen köszönet jár."
"Nagy ajándék ennek az országnak, hogy olyan emberrel azonosítják, aki túl a futballon, megmaradt annak, aki volt, bárhová sodorta is az élet, hiszen alkotott a Föld mind az öt kontinensén, megmaradt szerénynek, barátságosnak, segítőkésznek, és egyáltalán nem mellesleg, megmaradt kispesti vagánynak, magyarnak" – hangsúlyozta Schmitt Pál.
A magyar olimpiai mozgalom első embere Goethét idézve kijelentette: ragyog, az a pillanatnak való, a valódi érték viszont nem veszhet el az utókor számára.
"Lesznek iskolák, az ő nevével? – tette fel a kérdést. – Utcák és terek róla elnevezve? Megjelennek majd szobrok, épülnek újabb stadionok, sportcsarnokok, alakulnak labdarúgó akadémiák, egyesületek, klubok viselve a Puskás nevet? Valószínűleg így lesz. Így is kell lennie! Ez már az utókor dolga. A miénk és az utánunk jövőké is."