Schmitt Pál: Legyünk hálásak Puskás Ferencért

"Vajon összeillik-e lelkünkben a várakozás izgalma és a veszteség fájdalma?" – tette fel a kérdés a temetést szervező kegyeleti bizottság elnöke.

"Hiszen miközben a Jóistent várjuk, legszívesebben pereskednénk vele, a legismertebb és legnépszerűbb magyar ember elszólításáért érzett mély gyászunkban, fájdalmunkban."

A 64 éves sportdiplomata úgy emlékezett Puskás Ferencre, mint aki "mindig mindenkinek segített, aki sem haragot, sem gyűlöletet soha nem hordozott a szívében, aki teljesítette a rábízott küldetést, katedrát nyitott a labdarúgás egyetemén, s a futballért, amihez a Jóisten kivételes tehetséget adott neki, kész volt akár többször is hazát cserélni, de szíveörökre Kispesten maradt, bárhol is élt, járt a nagyvilágban".

Schmitt Pál beszédének talán legfontosabb részében így fogalmazott:

"Az íratlan adventi szabályok nem engedik meg az Úrral való pörlekedést, de abban sem akadályoznak meg bennünket, hogy inkább hálával forduljunk a Teremtőhöz. Itt és most annak a kifejezésnek van helye és értelme, hogy Hála Istennek!"

"Legyünk hálásak! – mondta. – Hiszen úgy gondolta az Úr, hogy ha egy évszázadban egyszer egy zsenit küld a világra a milliónyi futballista közé, akkor azt nekünk magyaroknak adja."

"Talán éppen segíteni akart e szépséges emberajándékkal, hogy a sok vihart látott magyar nemzetről tisztelettel és csodálattal beszéljen a világ, helyére kerüljön a térképen országunk, ízlelgesse a Föld 220 országának minden lakasa a furcsa, nehezen formálható szavakat - "Puskás - magyar". Ezért mindenképpen köszönet jár."

"Nagy ajándék ennek az országnak, hogy olyan emberrel azonosítják, aki túl a futballon, megmaradt annak, aki volt, bárhová sodorta is az élet, hiszen alkotott a Föld mind az öt kontinensén, megmaradt szerénynek, barátságosnak, segítőkésznek, és egyáltalán nem mellesleg, megmaradt kispesti vagánynak, magyarnak" – hangsúlyozta Schmitt Pál.

A magyar olimpiai mozgalom első embere Goethét idézve kijelentette: ragyog, az a pillanatnak való, a valódi érték viszont nem veszhet el az utókor számára.

"Lesznek iskolák, az ő nevével? – tette fel a kérdést. – Utcák és terek róla elnevezve? Megjelennek majd szobrok, épülnek újabb stadionok, sportcsarnokok, alakulnak labdarúgó akadémiák, egyesületek, klubok viselve a Puskás nevet? Valószínűleg így lesz. Így is kell lennie! Ez már az utókor dolga. A miénk és az utánunk jövőké is."