Az elején úgy tűnt, idegőrlő lehet a vége, aztán a közönség által tüzelt Kaposvár folyamatos nyomását nem bírta az Atomerőmű.
Bár Czigler László Sullivan Phillips fölé magasodik, a lefújás után a KKK irányítója ünnepelhetett társaival
Bár Czigler László Sullivan Phillips fölé magasodik, a lefújás után a KKK irányítója ünnepelhetett társaival
A feldobást követően a Sopron elleni idegenbeli siker után pályára lépő Kaposvár diktált a szokásos energikus, keresztül-kasul mozgó mezőnymunkával. A csapat brit, amerikai párosa, Sullivan Phillips és Henry Uhegwu változatos akciókkal támadta a paksi kosarat, csakhogy kezdetben többször is eredménytelenül. Dávid Gergely azonban szorgosan dobálta a duplákat, így a hazai repülőrajt hatpontos vezetéssel kamatozott. Természetesen az Atomerőmű is a pályán volt, játékosai a betörésekkel szemben a távoli dobásokat részesítették előnyben. Czigler László is inkább kint zárt, így pontszegény maradt, ezzel szemben rohamosan javuló százalékkal védekezett. Ennek, valamint a Kaposvár hibáinak köszönhetően Kiss Zsolt két triplájával a hazai előny az első negyed végére egypontos hátránnyá változott.
A néha túlfűtött színes bőrű páros (Phillips, Uhegwu) a kisszünetben Dzunics Braniszlav mester lelkifröccsének köszönhetően megnyugodott, és a második tíz percben labdaszerzésekkel, zsákolásokkal és pontokkal tették magukat hasznossá. A csereként beálló Kasza Dániel pedig az óriások árnyékából fél perc alatt elért öt pontjával. A fáradó Cziglert Zsoldos András leültette pihenni, így Kiss hiába folytatta a triplagyártást, a támadólepattanókra eredményesen lecsapó Kaposvár a nagyszünetben már öt ponttal vezetett.
Fordulás után majdnem a kocka is fordult, a Jan Pavlík és Mészáros Zalán mozgatta paksi gépezet jól működött, az amerikai Marcellus Sommerville és Horváth Zoltán magára talált, a vendéghátrány alaposan lecsökkent.
A kaposváriaktól Phillips egyre többet foglalkozott a játékvezetőkkel, Dzunics le is ültette egy idegnyugtató pihenésre, miközben társai folytatták a birkózást a palánkok alatt, Dzunics pedig néha majdnem letépte magáról a zakót, annyira együtt élt a játékkal. A túloldalon Zsoldos András is látványos koreográfia alapján mozgott, a dirigálás és reklamálás hevében még ingujjra is vetkőzött. A pályán a jobb erőnlétű Kaposvár kedve szerint alakultak az események. A Paks játékába hibák csúsztak, vagy kaposvári kezek, az ellentámadások pedig eredményesek voltak.
A 32. percben az egyre látványosabb megoldásokkal előrukkoló húszéves Hendlein Roland akrobatikus zsákolása a közönség szerint eldöntötte a találkozót – a tizenegy ponttal vezető hazaiak tiszteletére az „Álljatok fel!”, a fáradni látszó paksiaknak pedig a „Hol a bajnok?” rigmus harsogott. És a publikumnak igaza lett. A bajnokcsapat még próbálkozott, de az önbizalomtól duzzadó Kaposvár már nem engedte veszélyeztetni a győzelmet.
Mestermérleg
Dzunics Braniszlav, a Kaposvár edzője: Nem mindennapi dolog megverni a bajnokot, úgy érzem, mai játékunkkal mindenképpen rászolgáltunk erre a szép sikerre.
Zsoldos András, az Atomerőmű edzője: A roppant lelkes Kaposvár megérdemelten nyert, mi sokat hibáztunk, így mai teljesítményünk kevés volt a győzelemhez. ---- A ---- &