Háromszáz forint elég

Munka nélkül nincs siker – ez a tanulsága annak az értekezésnek, amelyet lapunk svédországi tudósítója, Imi Markos készített annak apropóján, hogy vitasorozatot indítottunk a magyar labdarúgás jobbítása érdekében.

Az olvasóban okkal vetődik fel a kérdés: miért éppen a svéd futballt állítjuk szembe oly gyakran a magyarral?

Nos, a választ könnyen megadjuk erre a felvetésre, ha Imi Markos tudósításából kiemelünk két mondatot: „Az Allsvenskan, a svéd futballbajnokság legalább olyan alacsony színvonalú, mint a Borsodi Liga. A svéd klubcsapatok sem jutnak tovább a különböző nemzetközi kupákban, azonban a hozzáállás, a mentalitás átlendíti a nehézségeken az ország futballját.”

Persze ennél azért többről van szó.

Kezdjük a futballügyekben oly neuralgikus részlettel, a pénzzel. Ahogyan a magyar, úgy a svéd állam sem ad egy fillért sem az ország profi labdarúgására. Azonban – és itt kapcsolható a legszorosabban a svéd modell a magyar szövetség újkori szándékához, miszerint az állam igenis támogassa a futballfejlesztést – a Svéd Labdarúgó-szövetséget mégiscsak patronálják, mégpedig egészen rendhagyó módon, ugyanis minden egyes játékosért, aki részt vesz az edzéseken, tízkoronás (300 forintos) úgynevezett „ösztönző pénz” jár. Tehát azok a svéd egyesületek, amelyek sok ifi- és kölyökjátékost nevelnek, jelentős összeget tudnak összegyűjteni minden hónapban. Nem véletlen tehát, hogy Svédországban ötszázezer igazolt labdarúgót tartanak nyilván, ráadásul e futballisták nem csupán a szép, hasas statisztika kedvéért léteznek, hanem igenis aktívan sportolnak.

S bár merész a megközelítés, mégis itt említhetjük meg a ferencvárosi példát. Ugyebár a gazdasági összeomlás szélén álló FTC-nél Dámosy Zsolt elnök kezdeményezésére a szurkolók is szavazati jogot kaptak, hogy megválaszthassák az egyesület vezetőségét, aktívabb szerepet vállaljanak a klub életében: évi tizenkétezer forint az ára mindennek. Ez is egy módszer, hogy pénzhez jusson az egyesület, de az is járható út lehet, ha Magyarországon is működhetne a svéd modell. Miután az északi országban félmillióan űzik, de ennél jóval többen szeretik a futballt, a gazdasági bevételek sem elhanyagolhatóak: az ilyen-olyan ajándéktárgyak (mezek, sálak, sapkák, pólok, zászlók, jelvények, no és persze a bérletek) eladásából a legtöbb svéd klub jelentős fizetést tud kínálni legjobb labdarúgóinak.

A klubfutballt érintő vitasorozatunk előző fejezetében a korábbi ligaelnök, az ismert gazdasági szakember, Muszbek Mihály arról beszélt: miután a Ferencvárost száműzték az NB II-be, érdemes lett volna a fiatal, saját nevelésű játékosoknak lehetőséget adni, de mivel ez nem történt meg, a Fradi anyagilag még mélyebbre zuhant.

Ez a vélekedés nagyon is igaz.

Íme, a Fradi-példa, ahogyan ezt a svédek csinálják: a stockholmi Brommapojkarna csapata most jutott fel az élvonalba, az Allsvenskanba. Ennek a klubnak 245 (!) utánpótlás- (ifi-, kölyök- és lány-) csapata van (többek között Anders Limpar is a Brommapojkarnában nevelkedett, ma ő a klub egyik ificsapatának az edzője), Svédországban pedig csodaszámba megy, hogy az utánpótlás-neveléséről híres klub feljutott az első osztályba!

De ennek a sztorinak is van természetesen magyar szereplője. A Brommapojkarna egyik vezetője ugyanis Hernádi Róbert, aki korábban a Svéd Labdarúgó-szövetség főtitkára volt, s aki sportvezetői tudását a futball fejlesztésének szolgálatába állítja – talán nem lenne hiábavaló meghívni Magyarországra, hogy ossza meg velünk is a tudását.

S még egy gondolat a klubmunkáról: a stockholmi csodacsapatot irányítók hetvenöt százaléka más területen (is) dolgozik, huszonöt százaléka pedig egyetemen tanul. Ez a mentalitás jellemző amúgy a svéd futballra, azaz munka nélkül nincs dicsőség, a szurkolók pedig ezt a hozzáállást maximálisan értékelik. Ahogyan e cikk elején is szerepelt: az Allsvenskan színvonala nem jobb, mint a Borsodi Ligáé, a csapatok nem jobbak az NB II-es Ferencvárosnál, azonban a drukkerek szeretnek meccsre járni, és így nem számít meglepetésnek, ha az AIK és a Malmö FF rangadója manapság is 31 ezer nézőt csal ki a stadionba.

Ugyanis a rossz focit is lehet szeretni – persze csak akkor, ha van becsülete...

---- A ---- &