Négy újonccal kezdett a magyar válogatott: Balogh Bélának, Vass Ádámnak, Sándor Györgynek és Hrepka Ádámnak a Kanada elleni találkozó volt az első hivatalos mérkőzése. Fiatalokról van szó, akik előtt szép jövő állhat. Lássuk, hogyan értékeltük mi őket, és ők miképp értékelték saját magukat.
Balogh Béla
Balogh Béla
Balogh Béla: Magamról
„Akadt néhány meleg helyzet a kapunk előtt, a végére ráadásul el is fáradtunk, de szerencsére sikerült megtartanunk a vezetést. Ha jobban összeszokunk, a most látott hibák nagy részét biztosan sikerül száműznünk. Nem taktikai utasításra nem zárkóztam fel többször a támadásokhoz, inkább úgy éreztem, most fontosabb a biztonság, és Rob Friend is roppant veszélyes, erőszakos csatár ahhoz, hogy magára hagyhattam volna. El sem tudom mondani, mennyire boldog vagyok, de azt is tudom, az édesapám még nálam is sokkal, de sokkal boldogabb...”
NS-értékelés
Az MTK fiatal jobbhátvédje ezúttal középen szerepelt, és ahogy telt az idő, úgy lett egyre magabiztosabb a mérkőzés folyamán. Az első félidőben még visszafogottabb volt, ám a második játékrészre bátrabb lett. Ekkor már egy-egy támadáshoz is felzárkózott, de leginkább a védekezés kötötte le. Csak elvétve lépett be a jobb oldalon előretörő Bodnár László mögé, talán túlságosan is ragaszkodott a posztjához, érthető módon nem sok kockázatot vállalt.
Vass Ádám: Magamról
„Igyekeztem minél gyorsabban megjátszani a labdát, és persze a lehető legpontosabban. A legtöbb dicséretet talán a második félidőben egy becsúszásért kaptam. Láttam, hogy a kanadai játékos ki tudott lépni a bal oldalon, és veszélyesen közelített a kapunk felé. Sprinteltem, ahogy csak bírtam, és amikor a tizenhatosunk előterében a csatár megtolta a labdát, úgy éreztem, kicsit hosszan tette, és lesz idő közbeavatkozni. Ahogy érkeztem lendületből a kanadai játékos elé, a labda irányába csúsztam, és szerencsére én értem oda előbb, így ki tudtam rúgni a labdát az oldalvonal felé. Jólesett a nézők tapsa, nagyon köszönöm utólag is.”
NS-értékelés
Az angol Stoke futballistája élete első felnőttmérkőzését játszotta, ehhez képest viszont ő volt a találkozó egyik legkellemesebb meglepetése. A középpályán inkább védekező feladatokat látott el, sok labdát szerzett. A pálya középső részéről többször az oldalvonalak felé mozgott, és legtöbbször pontosan indította társait. A támadásokhoz nem sokszor ért fel, de elsőre így is ő volt a válogatott egyik legjobbja.
Sándor György: Magamról
„Nagyon elfáradtam a végére. Annyira sokat kellett futni, küzdeni és ütközni, hogy elfogyott az erőm. Ez a meccs is bizonyította, hogy fizikailag még rengeteget kell fejlődnünk. Az iram és a keménység jóval nagyobb volt, mint egy átlagos magyar bajnoki mérkőzésé. Szerintem nem okoztam csalódást, tényleg addig mentem, amíg csak bírtam, és hihetetlenül nagy öröm a számomra, hogy ennyi újoncot avatva is nyerni tudott a csapat.”
Az újpestiek középpályása ugyanott szerepelt, ahol mostanság a klubjában is, vagyis a két csatár mögötti területet kellett bejátszania. Felelősségteljes poszt ez, hiszen lényegében irányítania kellett, és összességében nem okozott csalódást. Voltak jobb és rosszabb periódusai a mérkőzésen, hullámzott a teljesítménye, és ő is azok közé tartozott, akik a második félidőre bátorodtak fel. Igyekezett sokat mozogva futballozni. Gyakran adott használható labdát a társaknak, a gól előtti szabadrúgása pedig remek rúgótechnikáról tanúskodott. Fordulás után már a kapu elé is odakerült, bár két távoli lövését nem kísérte szerencse.
Hrepka Ádám: Magamról
„Természetesen bosszant, hogy az a nagy helyzetem kimaradt, és nem sikerült góllal bemutatkoznom a válogatottban. Remekül jött Bodnár László beadása, és én is a lehető legjobb ütemben érkeztem a kapu elé. Kicsit lejjebb szerettem volna fejelni a labdát, de Wagenaar kapus így is nagyot védett. Ám most már nem számít, az a fontos, hogy győztünk. Mindannyiunkat motivált a remek hangulat, amelyben szinte nem is érezni a fáradtságot. A válogatottság ténye és a közönség buzdítása folyamatosan erőt adott, a csapat végig nagy akarással harcolt. A teljesítményemmel nem lehetek elégedetlen, akadtak jó megmozdulásaim, de azt is pontosan érzékeltem és tudom, hogy még sokat kell fejlődnöm.”
NS-értékelés
Hős lehetett volna az MTK csatára, ha az első félidőben befejeli a helyzetét. Ez nem sikerült ugyan, de még így is ő jelentette a legtöbb veszélyt a kanadai kapura. Sokat harcolt a védőkkel, és igyekezett csatártársát, Priskin Tamást is gólhelyzetbe hozni. Többször visszalépett a középpályára, hogy könnyen megjátszható legyen. Az újpesti nevelésű támadó előtt igen szép jövő állhat a válogatottban. ---- M ---- &