Pedig az elmúlt években rendre remek eredményeket ért el a Lyon a BL-ben, a 2003–2004-es sorozatban csoportelső lett a Bayern München előtt (idegenben verte meg a német sztárcsapatot, 2–1-re), majd egy évvel később, a Manchester Unitedet is megelőzve, szintén a kvartett éléről jutott be az egyenes kieséses szakaszba. A 2005–2006-os idényben még ennél is nagyobb bravúrt hajtottak végre a franciák, veretlenül – a Real Madrid elleni hazai 3–0-val és idegenbeli 1–1-gyel – nyerték meg a csoportjukat. Aztán a kieséses szakaszban már nem szaladt annyira a szekér, mindhárom esetben a negyeddöntő volt a végállomás.
Az idén is remekül kezdett a Lyon, megverte a Realt és a Steaua Bucurestit is. Így érkeztünk el a keddi, Dinamo Kijev elleni összecsapáshoz, amelyen tartalékosan állt fel az OL: a kapus Grégory Coupet és a védelemből Claudio Cacapa és Patrick Müller sérülés miatt nem játszhatott, míg Sidney Govou pihenőt kapott. Mindezek ellenére Gérard Houllier együttese nem kapott gólt, és magabiztosan nyert 3–0-ra.
S hogy mi volt a titok?
Az erős játékosállomány, a jól felépített csapatszerkezet, a Grégory Coupet-t helyettesítő Rémy Vercoutre remek kapusteljesítménye és a játékmester, Juninho Pernambucano pazar játéka mind fontos volt, de a siker kulcsának a szilárd, szinte átjátszhatatlan védelem bizonyult. A hátsó alakzat figyelme még a háromgólos vezetés tudatában sem lankadt, Eric Abidalék ugyanolyan keményen léptek oda az ukrán támadóknak, mint az első percekben.
A francia szakírók szerint ez a következetesség lehet az, amely meghozhatja a csapat számára az igazi előrelépést a Bajnokok Ligájában.