Jöjjenek a fiatalok?

Érvek és ellenérvek generálódnak – érthetően – a szégyenteljes, 2–1-es máltai vereség után arról, hogy kell-e, illetve hogyan kellene fiatalítani. Sokak szerint el kellene felejteni az Európa középcsapataiban futballozó (vagy inkább a kispadot koptató), idehaza mégis ásznak kikiáltott labdarúgókat, játszatni kellene a fiatalokat. Mások még mindig azt mondják, nincsenek jobbak azoknál, akik Máltán és az azt megelőző meccseken játszottak a válogatottban. Emlékezhetünk ugyanakkor, hogy Puskás Ferenc vagy Albert Flórián már tizenévesen is világklasszis volt, és külföldön manapság is vannak tinisztárok a válogatottakban. De... Be kell látnunk, ilyen képességű zsenik jelenleg nincsenek, a mai tinijátékosok el sem bírnák azt a terhet, hogy nekik kell felvirágoztatniuk a magyar futballt.

Tíz évvel ezelőtt még Norvégia és Törökország előtt jártunk, ma már nem lehet egy szinten emlegetni a magyar focit ezen országok futballjával. A tíz éve még lesajnált törökök 2002-ben világbajnoki bronzérmesek lettek, mert elkezdtek dolgozni, és ugyancsak dolgoznak Máltán is.

A mesteredző intelme: óvatosan építkezni!

Garami József, az MTK Budapest 67 esztendős szakmai igazgatója, korábbi szövetségi kapitány, azon szakemberek közé tartozik, akik a pályafutásuk során gyakorta szembesülhettek a fiatalítás, a szisztematikus építkezés folyamatával. A mesteredző éveken át az utánpótlással foglalkozott Pécsett, és valamennyi állomáshelyén odafigyelt arra, hogy csapatába beépítse a fiatalokat.

„A mindenkori kapitány joga a válogatás – mondta a „Jöjjenek-e a fiatalok?” kezdetű kérdésünk apropóján Garami József. – Ráadásul vallom, mindenkor a legjobb futballistáknak kell játszaniuk a nemzeti csapatban. Persze adódhatnak helyzetek, lehetnek a szövetség részéről célzatos, jövőt építő kérések, amelyek befolyásolhatják a kapitány terveit, elképzeléseit, s ezeket a kéréseket aztán vagy elfogadja az ember, vagy nem. Ám a jövő csapatának építése közepette sem árt figyelembe venni az értékes labdarúgókat. Például hiba lenne lemondani Gera Zoltánról, ő csupán huszonhét éves, és a legjobb korban lévő futballistákról. Az MTK-nál tudtam, mit vállalok, hiszen a szerződéskötés előtt kijelölték az utat: fiatalítani kell. Ám fokozatosan, óvatosan kellett építkezni, hiszen a többség éretlen volt az élvonalra. A fiatalok sokat tanulhattak Illés Bélától, Halmai Gábortól, Goran Jezdimirovicstól és Mladen Lambulicstól. Összességében csak az a tehetség kerülhetett a felnőttek közé, aki teljesítményével érdemessé vált rá. Úgy hiszem, a válogatottnál sem lehet más a szempont.” ---- A ---- &