A Puskás Ferenc Stadionból indult, hogy szombat este oda térjen vissza a magyar labdarúgó-válogatott. Bozsik Péter együttese a fővárosi találkozást követően Tatára buszozott, s a hét végi, Törökország elleni Európa-bajnoki selejtezőig hátralevő napokat az edzőtáborban tölti.
A zakó csak álca: Kabát Péter (jobbra) két góllal és gyôzelemmel indult Bozsik Péter oldalán az edzôtáborba
A zakó csak álca: Kabát Péter (jobbra) két góllal és gyôzelemmel indult Bozsik Péter oldalán az edzôtáborba
Törökország hiába tett szert kétgólos előnyre a szünetig, a magyar együttes a második játékrészben fordított, a rendelkezésére álló időt maximálisan kihasználva még a 93. percben is a rivális kapujába juttatta a labdát, előnyét aztán megtartotta a lefújásig, és végül 3–2-re nyert.
„Jól kezdtünk, de sajnos sok helyzetet kihagytunk, ami aztán megbosszulta magát. A félidőben sikerült rendet rakni a fejekben, szerencsére a lehető legjobb lélektani pillanatban, a második játékrész elején szépítettünk, és ekkor a játékosok már elhitték, hogy győzhetünk. Nehéz mérkőzés volt, ám megérdemelten nyertünk” – nyilatkozott boldogan Magyarország szövetségi kapitánya.
Mielőtt bárki azt hinné, hogy egy újabb magyar futballmesét találtunk ki, szögezzük le: a történet az első szótól az utolsóig igaz, ráadásul nem is kell visszalapozni a krónikáskönyvekben ahhoz, hogy felidézzük. A bökkenő csupán az, hogy nem Bozsik Péter, hanem Markó Edina csapata verte vissza sikeresen a törökök rohamait. Mégpedig a múlt héten Antalyában zajló női U19-es Eb-selejtező minitorna záró napján könyvelhettük el az elismerésre méltó, s ami ennél is fontosabb, továbbjutást érő diadalt.
„Idegenben” bizonyára nem zúgott fel a „Szép volt, lányok!” (habár Markó edzőnő biztosan megdicsérte Várkonyi Orsolyáékat), szombat este viszont jó lenne hallani a rigmus „fiús” változatát. A hétfő délután a Puskás-stadionban gyülekező – férfiakból álló – válogatott tagjai mindenesetre bizakodva ráztak kezet egymással: a hétvége sokuknak jól sikerült. A zakójától gyorsan megszabaduló Kabát Péter például azzal büszkélkedhetett, hogy csapata, a Superfund (ismertebb nevén: Pasching) 4–2-re verte meg az Altachot. Ráadásul úgy, hogy a négyből kettőt a magyar légiós lőtt. „Jól ment” – fűzte hozzá mosolyogva, de ezt nem is kellett volna mondania. Azt is tudta mindenki, hogy Huszti Szabolcs egy gólig jutott, de az az egy is pontot ért: a Hannover a Dortmund vendégeként ért el értékes, 2–2-es döntetlent.
A gólszerzéssel kísérletezett Juhász Roland is. Az Anderlecht védőjét a Genk elleni rangadó végén küldték pályára, méghozzá azzal az ukázzal, hogy ezúttal ne hátul, hanem elöl próbáljon jeleskedni.
„Ellenfelünk kettő egyre vezetett, amikor cserére jelentkeztem, ám mire beálltam, már három egy volt oda. Mint a régi szép időkben, csatárt játszottam, ám el kell ismernem, egy csúsztatáson kívül sokat nem tudtam hozzátenni a játékhoz” – újságolta a nemrég még talpsérüléssel bajlódó védő. A végén még rosszabbra fordult a helyzet: az utolsó percben kapott még egy gólt az Anderlecht, de ez nyilván a hátvédek hibája volt…
A befejezés előtti percekben esett gól az Erciyesspor–Besiktas találkozón is, azonban ennek örülhetünk: a Tóth Balázst foglalkoztató Erciyesspor így mentette 1–1-re az összecsapást. Aztán – a beszámolók szerint – a házigazdák egyik legjobban teljesítő játékosa vasárnap este felült a Magyarországra tartó gépre, majd Ferihegyről haza, vagyis Székesfehérvárra sietett, volt egy órája, hogy megölelje édesanyját, összepakolja egy heti holmiját, és már indult is vissza Pestre. A fél háromra meghirdetett randevúra oda is ért, hogy lihegve közölje: minden rendben, csak kicsit fáradt…
Nem sokkal később Bozsik Péter kiállt az újságírók elé, és közölte: olyannyira jó a szombati vetélytárs, hogy nincs gyenge pontja. Ellenben egy selejtezőből van három pontja, csakúgy, mint az idáig kétszer pályára lépő magyar válogatottnak. Akárhogy is nézzük: hatpontos meccs lesz a szombati. ---- 3 ---- &