Végre összefogtak

„Hála Istennek, ezúttal nem történt olyasmi, amiért szégyellnünk kellene, hogy fradisták vagyunk.”

Ezekkel a szavakkal búcsúzott Springer Miklós a szerdai közgyűlés résztvevőitől. Nyugodtnak és optimistának tűnt, igaz, addigra már kiderült, hogy Dámosy Zsolt személyében megvan a Ferencváros új elnöke. Mindenképpen új korszak kezdődik a súlyos válságot élő klub életében, s ha nem afféle üres szólam lesz az összefogás, akkor lehet kiút a gondokból. Többek között erről is beszélt Springer Miklós.

– Jókedvűnek tűnik.
– Számomra minden nap ajándék – mondta Springer Miklós. – Öt évvel ezelőtt súlyos betegséget diagnosztizáltak nálam. És tessék! Megharcoltam a betegséggel, igyekszem teljes életet élni. Ezenkívül örömmel tölt el, hogy szerdán új fejezet kezdődött szeretett klubomnál. Nem tagadom, optimista vagyok, hiszek benne, hogy rendeződnek a dolgok. Pedig féltem a szerdától. Azért is vállaltam szerepet a tanácskozáson, mert azt gondoltam, ott majd üvöltöznek egymással, összefogás helyett veszekedésbe torkollik a küldöttgyűlés. Tévedtem. A Fradi-család megmutatta, hogy a bajban képes összefogni.

– Ön is Dámosy Zsolt kinevezését támogatta?
– Őszinte leszek: én azt szerettem volna, ha mondjuk Csányi Sándor áll a Fradi élére. Az volt az álmom, hogy egy befolyásos, köztiszteletnek örvendő, sikeres ember vezeti majd a klubot. Bevallom, még tettem is lépéseket ennek érdekében. Bejelentkeztünk Csányi Sándorhoz, de nem jött visszajelzés. Jogos kritikaként fogtam fel mindezt, ilyen zűrzavaros helyzetben nem sokan szerettek volna kapcsolatba kerülni a Ferencvárossal. Tudom én, ha újra a BL-ben játszanánk, nem lenne gond pénzt, befektetőt találni. No, de visszatérve a kérdésére: Dámosy Zsoltot én nem ismerem, most találkoztam vele először, szimpatikus ember és jók az elképzelései. Támogatom szinte mindenben.

– Haragszik Ináncsy Miklósra?
– Többször beszélgettem vele, és számomra az első pillanattól nyilvánvalónak tűnt: nem igazi fradista. Nincs a vérében a klub szeretete. Sikeres üzletember, de alkalmatlan a klub vezetésére. Ugyanakkor nem szabad az ő nyakába varrni ezt a súlyos válságot. A rémtörténet még Szívós István elnöksége idején kezdődött, amikor elképesztő, pazarló ügymenet folyt az Üllői úton. Aztán később sajnáltam, hogy Torgyán József alkut kötött azért, hogy a korábbi vezetők önként távozzanak, és ezért cserébe felfüggesztette az úgynevezett Csúcs-féle vizsgálatot. Pedig állítom, az akkori ellenőrzéssel sok mindenre fény derült volna. Talán még arra is, mire fordították, hová tűnt a Bajnokok Ligájában megkeresett ötszázhatvanmillió forint. Az elmúlt tíz évben annyi minden történt az Üllői úton, hogy követni is nehéz. Ha például Várszegi Gábort nem üldözik el… De ez egy másik történet, csupán azt szeretném jelezni, milyen lépcsőfokok vezettek odáig, hogy manapság a Fradinak a másodosztályban kell szerepelnie, annak ellenére, hogy a csapat becsülettel teljesített az elmúlt évadban az első osztályban.

– Most is lehet milliárdos tulajdonosa a Fradinak, ugyanis érkezhet a szlovák Iván Kmotrík, az Artmedia tulajdonosa.
– Az én véleményem az, hogy a Fradit Magyarországon élő üzletembernek kellene irányítania. Az is fontos lenne, hogy a politika ne szóljon bele újra az életünkbe, mint ahogy a történelem során ez többször is előfordult. Hagyják békén a Fradit! Egyébként is láthatja most mindenki, mit ér a labdarúgásunk a Ferencváros nélkül. Akkor volt mindig is jó magyar foci, amikor erős volt a Fradi, és ez még az Aranycsapat korszakára is igaz, elég, ha csak Kocsis Sándor és Czibor Zoltán nevét említem.

– Hogy élte meg az elmúlt heteket, hónapokat?
– Dühös voltam és elkeseredett. Próbáltam megfejteni, mire megy ki a játék. Annyit megállapíthattam, hogy a Ferencváros olyan játszma áldozata lett, amelybe a politika is beleszól. Nyílt támadás zajlott, zajlik az FTC ellen, de mindenki láthatja: az emberek, a szurkolók a legnehezebb pillanatokban is felsorakoznak a klub és a csapat mögé. Ha Dámosy Zsolt kemény kézzel irányít, és sikerül megfelelő szponzorokat, támogatókat találnia, jövőre újra bajnokok lehetünk. Csak akkor már az első osztályban.

---- F ---- A