Szárnyal az MTK: a fiatal kék-fehér együttes rendkívül jól kezdte a bajnokságot, a Zalaegerszeggel és a Debrecennel együtt egyelőre kitűnik a mezőnyből. A csapat egyik meghatározó futballistáját, Bori Gábort kérdeztük a remek menetelés hátteréről.
A megszokott szereposztás: Bori Gábort (balra) csak szemmel követi a rivális védôje
A megszokott szereposztás: Bori Gábort (balra) csak szemmel követi a rivális védôje
Bő két évvel ezelőtt, 2004 nyarán döntöttek úgy az MTK Budapest elöljárói, hogy jelentősen átalakítják játékoskeretüket. A klubtól olyan rutinos labdarúgók távoztak, mint Pisont István, Rósa Henrik, Komlósi Ádám vagy éppen Torghelle Sándor, a helyükre pedig javarészt a másodosztályú (NB I B – a szerk.) Bodajk fiataljai érkeztek. Közülük egyedül Kanta Szabolcs nem tagja jelenleg a kék-fehérek keretének, a többiek – Balogh Béla, Rodenbücher István, Pollák Zoltán, Horváth Levente, Kanta József és Bori Gábor – alapembernek számítanak. Az együttes szakmai igazgatója, Garami József lapunk vasárnapi számában azt nyilatkozta „...a mi játékosaink zöme is eljutott az igazán gyors és látványos fejlődési szakasz végére. Immár az a feladatunk, hogy a lassúbb szakaszban se torpanjanak meg.”
A kezdő tizenegyben biztos pontnak számító Bori Gábor úgy véli, ahogyan benne, úgy a csapatban is van még tartalék, és csalódott lenne, ha az MTK a bajnokság végén leszorulna a dobogóról.
– Vágjunk a közepébe: többen úgy vélik, a bajnoki cím nagy esélyese az MTK. – Nem titkolom, igazán elégedett akkor lennék, ha az első helyen végeznénk – mondta az egyszeres válogatott középpályás, Bori Gábor. – Az eddigi hét mérkőzésünkből hatot megnyertünk, és ez nem rossz mérleg, azonban az igazi rangadók még hátravannak. Az elmúlt két évben a nagy meccseket nem tudtuk hozni, azaz, ha előre akarunk lépni, akkor a kiélezett párharcokból jobban kell kijönnünk. De… Itt az MTK-nál a nagy álmunk az, hogy bajnokok legyünk.
– Emlékszik még arra, hogy kétezer-négy nyarán milyen reményekkel érkezett Bodajkról a Hungária körútra? – Nem volt ez olyan rég... Valamennyi játékostársamhoz hasonlóan szerettem volna beverekedni magam az MTK kezdő tizenegyébe, és szerencsére ez sikerült is. Volt, akinek könnyebben ment, volt, akinek nehezebben, mostanra azonban mindannyian állandó játéklehetőséget kapunk. A cél most az, hogy külföldre szerződjek, méghozzá lehetőleg egy nívósabb bajnokságba. Mondjuk Hollandiába...
– Másként készül mostanában az edzéseken, mint annak idején az NB I B-ben? – Akkoriban egy-egy feladatot jóval többet kellett gyakorolni, hiszen a játékunkban bőven voltak hiányosságok. Manapság a játékon és a taktikán van a fő hangsúly, persze van még miben előrelépni. Nekem a gólszerzésben kell javulnom: a posztomon illene egy évadban nyolcszor-tízszer betalálni az ellenfél kapujába.
– Az életkörülményei mennyit változtak azóta, hogy stabil játékos az élvonalban? – Pillanatnyilag az MTK-szállóban lakom, magamat látom el, és ez a helyzet egyelőre megfelel nekem. Van egy Volkswagen Golfom, és bár nem érzem azt, hogy túl lennék fizetve, nem kell egyik napról a másikra élnem. Azért vágyom saját otthonra, ahol a barátnőmmel lehetek, és úgy tervezem, legkésőbb jövő nyárig lakást is vásárolok. Egyelőre azonban a soron következő Vác elleni találkozó foglalkoztat: jó lenne megerősíteni a helyünket az élmezőnyben.