Az ember, akinek malaca van

– Hogy van?
– Stabilan fekszem, és napról napra egyre jobban érzem magam – mondta Spitzmüller Csaba.

– A navigátora utóbb nem emlékezett pontosan a történtekre. Ön emlékszik?
– Minden pillanatra. Végig képben voltam, nem veszítettem el az eszméletemet. Szóval az a lényeg, hogy túl gyorsan mentünk, a kanyar előtti dobbantóról keresztben ugrottunk el, igen ám, de annyira sok volt a murvás felhordás, hogy csak egy szűk nyomon lehetett elmenni. Az elejével beletaláltam, a hátsó kerekek azonban megúsztak a felhordásos részen, és lecsúsztunk az árokba.

– Úgy hallottam, még ott sem vette el a gázt, nyomta, mintha mi sem történt volna.
– Igen, mert úgy éreztem, kijövünk. Volt is rá esély, de a bal hátsó kerék megakadt a vízelvezető betoncsonkjában, és az visszadobott az árokba. Nyomtam tovább a gázt, de az előttünk lévő bokortól nem láttam, hogy szemben velünk egy híd van: betonkarikával az aljában. Abba csapódtunk bele úgy százötven-százhatvannal.

– Az öv megfogta önöket?
– Nem. Az öv fémcsat részei gyakorlatilag szétrobbantak, és ez volt a szerencsénk. A mérnökök utána elmondták: bizonyos g-hatásnál a csatok eloldanak, mert az emberi szervezet nem bírná ki másként a lassulást. Persze anynyira azért megtartott az öv, hogy nem vágódtunk ki a kocsiból, viszont ezért fejeltem le a kormányt. A kormánykereket gyakorlatilag letéptem a helyéről, a rajta maradt küllők ütötték meg az arcom bal felét. A sisakom is eltört, meg az arccsontom is három helyen.

– Csoda, hogy túlélte…
– Igen. Kaptam is egy rózsaszín malacot, de a kórházban már előtte is csak úgy hívtak: az ember, akinek malaca van.

– Meddig tart a gyógyulás?
– A jobb bokámban két szalag elszakadt, a lábamat begipszelték, körülbelül három-négy hét, mire teljesen rendbe jön. Az arccsontom három helyen tört el, a szemöldököm leszakadt, de a számat és az orromat is varrni kellett. Ezek szerintem hamarosan rendbe jönnek. Funkcionálisan tökéletes az arcom, szépségműtétet még lehetett volna végezni rajta, de azt nem kértem.

– És a rali? Abból kér még?
– Persze! A csapatom angol mérnökei bejöttek meglátogatni, és azt várták, hogy majd összetörten fekszem az ágyban, ehhez képest elnézést kértem az autó miatt, majd pedig arról kezdtünk beszélgetni, hogy a számunkra utolsó szakaszra remekül sikerült a beállítás. A mérnököm mondta is, hogy eléggé fanatikus vagyok.

– Volt már ehhez hasonlóan nagy balesete?
– Húsz éve versenyzek, de ez volt az első balesetem. Mondtam is mindig, ha egyszer én esni fogok, az nem lesz kicsi. Csak hoztam a megjósolt formámat. Az viszont nagyon jólesik, hogy rengetegen hívnak, üzennek, látogatnak. A szakág vezetői, sportbírók, sőt Benik Balázs a bajnoki trófea átvétele után azonnal bejött. Jó érezni, hogy ennyire fontosak vagyunk, már csak ezért is érdemes gyorsan meggyógyulni. Másfél hónap múlva már edzeni szeretnék, készülni a következő szezonra.