„Érzem, hogy bíznak bennem!”

– Főszerepben, mint Jockie Ewing?
– Jól hangzik! De köszönöm, egyelőre megelégszem egy jó mellékszereppel is – válaszolta frappánsan Vas János, a magyar hoki egyik ifjú tehetsége, akit 2002-ben a 32. helyen draftolt az NHL-beli Dallas Stars.

– Néhány napja még az ön fotójával indult a klub honlapja. Mi ez, ha nem főszerep?
– Hatalmas megtiszteltetés, de nem több.

– Azért csak utal valami jóra, nem?
– Például arra, hogy a nagycsapat körül ebben az időszakban semmi különös sem történt.

– Az NHL fiataljai számára kiírt tornát se hallgassuk el, ne szerénykedjen!
– Jól ment a játék, ez nem vitás.

– Négy mérkőzés, két gól és három gólpassz, jelentős érdem abban, hogy csapata bronzérmet szerzett. A tengerentúlon eddig ez a legjobb produkciója?
– Igen. Végre összejött minden, a kapu előtt magabiztos voltam, az önbizalmam is a helyén volt, szép napok vannak mögöttem. Különösen a harmadik helyért zajló meccs marad emlékezetes, amikor kevesebb mint két perccel a vége előtt, öt ötös állásnál emberhátrányból sikerült gólt lőnöm a New York Rangersnek. Az egész csapat a nyakamban volt, ezzel a góllal nyertünk – még most is libabőrös leszek, ha erre gondolok.

– És ha az NHL-re?
– Arra még korai.

– Nem pesszimista kicsit?
– Inkább realista. Az igaz, hogy a meccseket a lelátóról szemlélő edzők, játékosmegfigyelők megdicsértek, mindazonáltal a tudtomra adták: még a farmcsapatban, az Iowa Starsban kell bizonyítanom. És ez így is van rendjén. Az AHL-ben ugyanígy kell játszanom, és akkor, de csakis akkor, egyszer talán megcsörren a telefonom, és irány az NHL. Sok munka vár még rám, és szükségem van a szerencsére is.

– Például, ha nem sérül meg…
– Éppen erre gondoltam! Az előző szezonban előbb elrepedt a csuklóm, majd nem sokkal később a térdem sérült meg. Még egy hasonlóan hektikus idényt nem szeretnék, de ugyebár sokszor nem rajtad múlik, mi történik veled. Most remek passzban vagyok, a héten a nagycsapattal edzhetek.

– Ott az összes nagy sztár?
– Igen, az új igazolástól, Jere Lehtinentől kezdve Mike Modanóval bezárólag mindenki a fedélzeten van. Nagy a konkurencia. De nem panaszkodom, a minap az egymás közötti játék alkalmával két gólpasszom is volt. Az Atlanta Thrashers ellen vasárnap nem játszottam, de a Colorado Avalanche és a Phoenix Coyotes elleni idegenbeli találkozókon talán szóhoz jutok.

– Hogy érzi, van már némi respektje?
– Büszkén mondhatom, hogy a hozzám hasonló korú játékosok között igen. Sok esetben kikérik a véleményemet, érzem, hogy bíznak bennem. Az egyébként roppant közvetlen, barátságos sztárok szemében persze egy vagyok a sok feltörekvő titán közül. Azért dolgozom, hogy ez hosszú távon megváltozzon. ---- A ----