Miközben a nyáron milliók szurkolták és izgulták végig a németországi világbajnokságot, az angol Premier League átigazolási színpadán már javában kemény harc folyt – a tehetségekért. A május és szeptember közötti transzferidőszak a szokásoknak megfelelően botrányokról, jogi vitákról és nagy pénzekről szólt.
Didier Drogba
Didier Drogba
Az angol Premier Leauge csapatai összesen 167 millió fontot (69 milliárd forintot) költöttek az elmúlt átigazolási időszakban. A Chelsea vezeti a költekezők listáját, 62 millió fonttal (27.5 milliárd forint). Az alábbiakban bemutatjuk a nyár tíz legdrágább angliai igazolását. Meg kell jegyezni: a többségük tisztességes üzlet volt, de azért akadt tisztességtelen is.
Lássuk, melyik kettő volt a legcsúnyább tranzakció.
Az élre mindenképpen Mikel John Obi szerződtetése kívánkozik, akinek ügyében például a Nemzetközi Labdarúgó-szövetségnek (FIFA) kellett közbeavatkoznia. A játékos éppen hogy csak betöltötte a 18. életévét, amikor a Manchester United bejelentette: profi szerződést kötött vele. A rivális Chelsea azonban közbelépett, és szintén bejelentette, hogy neki is szerződése van Obival, igaz, a középpályás előző klubja, az oslói Lyn ezt visszautasította. Ekkor robbant ki a botrány. A játékos fenyegető telefonhívásokat kapott, ráadásul néhány napra eltűnt, és már arról beszéltek: Obit elrabolták! Végül kiderült: az ügynökével Londonba repült, a Chelsea-hez...
Mikel John Obi azt mondta: nagy nyomást gyakorolt rá a Manchester a szerződtetése körüli napokban. Ezért azt kérte a klubtól, hogy adjon számára gondolkozási időt, de ezt nem kapta meg. Az ügynöke és tanácsadója nem volt jelen, és kényszerhelyzetében végül aláírt az MU-hoz. Később kijelentette: valójában ő a Chelsea-t választotta volna... Végül a két klub megegyezett a FIFA bevonása nélkül, és a játékos a Chelsea-hez igazolt.
A Chelsea tehát nyert, aztán még egyszer diadalt aratott.
Roman Abramovics csúcsigazolásai
1. Andrij Sevcsenko (Milan) 30 millió font (12.3 milliárd forint)
2. Mikael Essien (Lyon) 22 millió font (9 milliárd forint)
3. Didier Drogba (Marseille) 20.8 millió font (8.5 milliárd forint)
4. Saun Wright-Phillips (Man. City) 18.2 millió font (7.3 milliárd forint)
5. Ricardo Carvalho (Porto) 17.4 millió font (7 milliárd forint)
Ötmillió font és William Gallas volt az ára az angol válogatott Ashley Cole-nak. Az Arsenal egyik sztárjának megszerzése nem volt könnyű menet a Chelsea számára. Augusztus 31-én, éjfélkor, vagyis a nemzetközi átigazolási időszak utolsó pillanataiban a genfi Intercontinental Szálloda bárjában ült Arséne Wenger, az Arsenal menedzsere, és idegesen nézte az óráját. Tudniillik az Arsenal utolsó ajánlatát a Chelsea visszautasította: José Mourinho, a kékek szakvezetője nem akarta William Gallast az Arsenalba engedni, ám végül hajnali négy órakor, Roman Abramovics utasítására, a portugál edző beadta a derekát, és elengedte a francia védőt.
Hinnénk, minden rendben lezárult az egymást különösebben nem kedvelő Arsenal és Chelsea vitájában, ám erről szó sincs. Az angol szövetség ugyanis lépett, és a meg nem engedett találkozások (Angliában ilyen is létezik...) miatt pénzbüntetésre büntette az érintetteket. A Chelsea háromszázezer, José Mourinho kétszázezer, Ashley Cole százezer fontot fizetett.
A megerősödő Chelsea mellett mégis az Arsenal járt jobban, hiszen megszerezte William Gallast, kapott ötmillió fontot, és talán a legfontosabb: megszabadult az amúgy is nagyon elkívánkozó Ashley Cole-tól.
A Chelsea vezetőinek a nyár folyamán így kétszer is meg kellett jelenniük a FIFA speciális, az átigazolási vitákban döntő bizottsága előtt, és könynyen elképzelhető, lesz egy harmadik jelenésük is.
Fő ,,bűnük” a kiszemelt játékosok jogtalan és etikátlan megkörnyékezése. Hibát követett el Roman Abramovics csapata három fiatal Leeds United-játékos esetében is, akikkel szintén szabálytalanul tárgyalt. A Chelsea most a bíróságon felelhet a kényes kérdésekre, és bizony az ellenérdekelt felek igencsak meg akarják szorongatni a leggazdagabb angol egyesületet.
Amúgy pedig leszögezhető: teljesen természetes, hogy a klubok felfigyelnek a tehetségekre, de az érdeklődésüket szabályosan kell a játékos klubjának jelezniük. Első lépésben legalábbis. Mégsem rettennek vissza a legbecstelenebb eszközök bevetésétől sem, hogy megszerezzék a kiszemelt labdarúgót. Angliában már hétköznapi téma, hogy a nagy klubok adott esetben csalás, hazugság, megvesztegetés vagy éppen fenyegetés árán folytatják üzelmeiket, és kell-e mondani – ezek a fogalmak messze vannak a sporterkölcs, a fair play szellemétől.