A Vácra oda kell figyelni: az újonc csapat az új NB I-es évad táltosgárdáját, a Tatabányát is megszorongatta, és a döntetlen még akkor is becsülendő, ha Gergely Károly csapata hazai pályán örülhetett ennek a 2–2-nek.
Dorge Rostand Kouemaha akár gólkirály is lehet: a tatabányaiak kameruni támadóját nem tudják tartani
Dorge Rostand Kouemaha akár gólkirály is lehet: a tatabányaiak kameruni támadóját nem tudják tartani
Ki mondja azt akkor, amikor a tévén a Manchester United–Arsenal és a Hertha–Schalke mérkőzést nézheti, hogy márpedig engem jobban érdekel Vámosi Csaba becsúszó szerelése, vagy Rob Kornél alagútcsele, mint mondjuk Cristiano Ronaldo káprázatos megoldásai? Pedig Vácott vasárnap délután a két külföldi szupermeccs ellenére is nézőcsúcs született. No, nem voltak annyian, mint a Csank János-féle aranycsapat idejében, de ez a kétezer (köztük mintegy száz hangos, lelkes tatabányai...) drukker a magyar futballt választotta. Jól tette.
Jól, mert nem volt ez unalmas összecsapás, láthattunk villámgyors akciókat, szépen kidolgozott, majd csúnyán elrontott ziccereket. A hazai szurkolók amúgy bizakodva várták a kezdést, mondván, veszélyes ellenfél a Tatabánya, de ha a Dunakanyar kedvencei a következő szezonban is az első osztályban akarnak futballozni, az ilyen meccseket meg kell nyerniük. Csakhogy nem számoltak a tatabányai „Kluiverttel”, a holland csatárra mozgásában és gólérzékenységében igencsak hasonlító Dorge Rostand Kouemahával, aki akár a bajnokság legjobb csatára is lehet. Persze hogy a vendégek házi gólkirálya küldte először a hálóba a labdát, méghozzá tökéletes megoldást választva.
Így indult a meccs, hogy aztán egyre jobban magára találjon a Vác. Az igen tehetséges Kulcsár Tamás gyakorta okozott riadalmat a vendégkapu előtt, különösen azután, hogy Gulyás Róbertet kiállította a játékvezető. A szünetben fejmosást kaphattak a váci fiúk, mert a folytatásra nagyon felpörgött a csapat. Igaz, a Tatabánya emberhátrányban volt, ám a váciak így is minden dicséretet megérdemelnek. Sorozatos támadásaik nyomán csak idő kérdése volt, mikor kapitulál a vendégvédelem. Aztán megtörtént – öngóllal. Támadásban maradtak a hazaiak, Gergely Károly csapata megérezte, hogy a Tatabánya ezen a délutánon csak nyomaiban emlékeztet korábbi önmagára. A második félidő egyértelműen a Vácé volt, s amikor másodszor is Vukasin Polekszics kapujába került a labda, nagy tétben lehetett volna fogadni a hazaiak sikerére. A Tatabánya tompának tűnt és veszélytelennek, leszámítva egy Kouemaha-ziccert. Már ünnepelt a hazai publikum, amikor jókora védelmi hiba után nem kis szerencsével egyenlített a centerként akkor már Vámosi Csabát szerepeltető Tatabánya. Jól jellemzi a vasárnap látott Vácot, hogy még ez a bosszantó, elkerülhető találat sem szegte kedvét az együttesnek, a hosszabbítás rövidke idejében is megszerezhette volna a harmadik, győzelmet jelentő gólt.
Csak ismételni lehet, amit bevezetésképpen írtunk: jó meccs volt ez, talán a Vác három pontot érdemelt volna. Akár a váci, akár a tatabányai drukkereket nézzük, aligha bánták meg, hogy a Manchester United–Arsenal angol rangadó helyett ezt a magyar bajnokit választották.
MESTERMÉRLEG
Pontot ajándékoztunk a Tatabányának. Egyéni hibákból kaptuk a gólokat, míg elöl a szokásos koreográfiának megfelelően sorra kihagytuk a helyzeteket. (Gergely Károly, a Vác vezetőedzője) Tíz emberrel heroikus küzdelmet folytattunk hatvanöt percen keresztül, ezért úgy érzem, megérdemeltük az egy pontot. (Sisa Tibor, a Tatabánya vezetőedzője)
BIZONYÍTVÁNY
A hazai kapuban Köteles Lászlónak nem volt túl sok dolga, ám nagy kérdés, hogy a Tatabánya egyenlítő találatánál merre kirándult. A váci védelem egészen a hajráig stabil volt, a középpályások sokat futottak, lendületesen futballoztak. A csatársorban találjuk a hazaiak legjobbját, Kulcsár Tamást, aki ismét igazolta, hogy szép jövő előtt áll. A vendégeknél Vukasin Polekszics olykor bravúrral hárított, a védők a második félidőben sokat hibáztak, Vámos Csaba pedig csaknem eldöntötte a három pont sorsát egy szerencsétlen mozdulattal. A középpályások ezúttal elmaradtak korábbi remek teljesítményüktől, ugyanakkor a kék-fehéreknél játszott a mezőny legjobbja, Dorge Rostand Kouemaha, aki az idei hatodik bajnoki mecscsén hatodik gólját szerezte meg, s olykor lehetetlen volt szerelni.