Túl az utolsó előtti akadályon

Kemény Dénes érdekes döntést hozott a csapat kijelölésénél: egy kapust – természetesen Szécsi Zoltánt – nevezett, és csak egy mezőnyjátékost – Varga Dénest – hagyott ki a csapatból. Ez azt jelentette, hogy három centerrel, Steinmetz Ádámmal, Molnár Tamással és Kis Gáborral igyekeztünk megpuhítani a spanyolokat. A kezdő lökést azonban Biros Péter adta meg a csapatnak, két előnyt is lazán bevert, igaz, a rivális mindkétszer egyenlített. A lövések középre tartottak, mégis meglepték Szécsi Zoltánt, de a kezdeti két bizonytalanságot fogjuk a hidegre: didergető, erős, csípős szél borzolta a vizet. „Szecska” gyorsan magára talált, megcsípett egy ziccert, aztán egy „szimpla” lövést tett ártalmatlanná. Nem hiába hangzott Biros dicsérete a kispadról. Kiss Gergely és a középről előnyt értékesítő Madaras Norbert révén 4–2-re elhúztunk, és a különbség kitartott a szünetig. Nem mellékesen Oscar Reyt végleg cserével kiállították a bírók, így a spanyolok gyorsan eggyel kevesebben maradtak.

A második negyedben Xavier Garcia a fór lejárta után találta meg az utat a kapuig, aztán a bírók kiszórták Felipe Perronét és David Martint, Kiss Gergely pedig nem hagyta veszni a kettős emberelőnyt (6–4). A spanyolok ezúttal Martin révén kapaszkodtak, miután három és fél percig egyik oldalon sem esett gól. Xavier García ellen ötméterest ítéltek a játékvezetők, megint jött Kiss, aki ezúttal sem kegyelmezett a spanyoloknak. A centerek közül Steinmetz Ádám jött be legkésőbb, a 14. percben tűnt fel először a vízben. Hosnyánszky Norbert a tornán sokadszor ejtette ámulatba a nézőtéren ülőket, hatalmas bombával rongálta Inaki Aguilar idegeit. A 8–5-ös vezetés gond nélküli nagyszünetet jelentett.

Szép lassan homályba vesztünk a spanyolok szeme elől: időkérést követően Varga Dániel labdája fért be a rövid sarokba, Kiss is kilőtte a maga ágyúgolyóját, végérvényesen főszerepet vállalva az elődöntőn. Védekezésünk emberhátrányban imponáló volt, mindig magasodott egy blokk a lövő előtt, vagy Szécsi nyúlt bele a labdába. Ezúttal is visszhangoztak Szécsi utasításai: „Gyere, Marci bekkelni! Menj emberre, Norbi!” És ők bekkeltek, mentek, a csapat pedig eljátszadozott a spanyolokkal, akik talán már a bronzmeccs esélyeit taglalták magukban. Ha már a hátrányos védekezést dicsértük, a minőségi előnykihasználásról se feledkezzünk meg!

Varga Dániel is kitombolhatta magát. Az Eb előtt nagyon szeretett volna a válogatottban is egyre többször feliratkozni a mesterlövészek közé, most meg sem állt négyig. Persze a csapatprodukcióból mindenki kivette a részét, élvezte a játékot, mint ahogy a közönség is a magyaros pólót.

Most már tényleg a neheze jön!

Mestermérleg
Kemény Dénes: – Nagyon örülök a győzelemnek. Most elmegyünk a hotelbe, elfogyasztunk egy jó kis vacsorát, aztán már készülünk is a vasárnapi döntőre.
Rafael Aguilar: – Tudtuk, hogy kiváló csapat a magyar, amely hetvenkét órát, mi pedig csak huszonnégyet pihenhettünk a legutóbbi meccsünk óta. A két csapat más szinten helyezkedik el, éppen ezért nincs miért haragudnom játékosaimra, jól játszottak. ---- M ---- &