A névadó Billie Jean Kingnek tapsoltak

A zsúfolt lelátókhoz leginkább marketingmunka kell. Ez kiderül az US Open nyitó napjának műsorából. A program körülbelül úgy készülhetett, ahogy egy rutinos világsztár versenyez az előfutamban: csak annyit ad ki magából, amennyi a továbbjutáshoz kell. A szervezők ennek szellemében éppen annyi nevet rejtettek el a hétfőn pályára lépők listáján, hogy a New York-iak meginduljanak Flushing Meadows-ba. Az idei cél pedig nem más, mint 14 nap alatt új nézőcsúcs, átlépni a 650 ezres határt.

A recept rendkívül egyszerű, naponta kétszer meg kell tölteni az Arthur Ashe Stadiont (ez 46 ezer ember), és a többi pályára is be lehet csalogatni 15–20 ezer szurkolót néhány közönségvonzó egyéniség segítségével. Az átlag amerikai boldogságához, elégedettségéhez éppen elég ennyi információ, az a tudat, hogy jegye van a 125 éves amerikai teniszbajnokság első napjára. Az már csak a telhetetleneket zavarja egy kicsit, hogy nehéz a hétfői 55 nappali mérkőzés között igazán izgalmasnak ígérkezőt találni. De ez legyen a bennfentesek gondja, ne rontsuk el azok kedvét, akik minimum 44 dollárt fizetve bejutottak a kemény pályás paradicsomba. Az US Opent szervező USTA (az Egyesült Államok Tenisz Szövetsége) persze könnyű helyzetben van, mert ha minden egyes regisztrált tagja csak egyszer kilátogat a bajnokságra, akkor máris megvan a rekord. A világ legnagyobb teniszszervezetének ugyanis 665 ezer egyéni tagja van.

Az amerikaiak imádnak rajongani, meghatódni, és ennek megfelelően mindig megtalálják a módját, hogy legyen ok látványos ünneplésre, valakinek az alkalmi megkoronázására. Hétfőn este olyan sztárparádét rendeztek a centeren, ami lassan hagyománnyá válik. Ezúttal Billie Jean Kingnek tapsolt mindenki. A 39-szeres Grand Slam-bajnok névadóként jelent meg az Artur Ashe-ről elnevezett stadionban. Wimbledon kivételével már valamennyi Grand Slam-helyszínen megszokott, hogy a sportág egykori kiválóságairól neveznek el pályákat, stadionokat. Melbourne-ben játszanak a Rod Laver és a Margaret Court Arénában, Párizsban Philippe Chatrier-ről kapta a nevét a center, és Suzanne Lenglenről az egyes pálya. New Yorkban most a National Tennis Centert, tehát a 65 pályás létesítményt keresztelték Billie Jean Kingre.

A bejelentés már augusztus 7-én megtörtént, miután az USTA elnöksége titkos szavazással döntött. A 63 éves legenda természetesen hatalmas megtiszteltetésnek tartja, ami vele történt, bár mint elárulta, évekre lesz szüksége ahhoz, hogy egyáltalán felfogja, hol is olvasható a neve. A hivatalos keresztelőn ott tisztelgett a pályán az ünnepelt körül Jimmy Connors, John McEnroe, Chris Evert és Venus Williams. A ceremónia részeként New York polgármestere, Michael Bloomberg köszöntötte az ünneplő tömeget, a hangulat fokozásáról pedig a legendás popdíva, Diana Ross gondoskodott. A névadás után az esti műsor második felvonásában (lapzárta után) jött Andre Agassi – de ez már egy másik történet. ---- Egészen úgy kezdődött, mintha Wimbledonban lennénk… Az eső legalábbis már két napja ugyanúgy esett, mint Angliában. Szerencsére azonban a kiírt kezdési időpont után nem sokkal abbamaradt az égi áldás, így némi pályatakarítás után másfél órás késéssel elkezdődhetett a küzdelem.

Nem mintha óriási harcra kellett volna készülni, hiszen a centerpálya, az Arthur Ashe Stadion nyitó meccsén a 2003-as győztes, a második helyen kiemelt belga Justine Henin-Hardenne toronymagas esélyesként lépett pályára a világranglista 45. helyén álló olasz Maria Elena Camerin ellen. A csúszásra való tekintettel nem is húzta sokáig az időt, 73 perc alatt két sima szettel búcsúztatta ennél azért jóval többre képes ellenfelét.

Pedig az elején úgy tűnt, Camerin nem adja majd olcsón a bőrét. Henin ugyan már az olasz első adogatójátékát elvette, de a második szervagémjét már hozta Camerin, sőt a következő játékban két bréklabdája is volt, ám az idei negyedik Grand Slam-döntőjére hajtó belga nagy odafigyeléssel teniszezve gyorsan elhárította a veszélyt. (Utoljára 1997-ben Martina Hingis tudott a fináléba kerülni mind a négy nagy tornán.)

Henin ezt követően már nem hagyta levegőhöz jutni ellenfelét: az első és második adogatásai is remekül sikerültek, így bátran mehetett fel a hálóhoz is, és nyerhette sorra a labdameneteket. Lendülete csak a második szett elején tört meg, akkor is csak azért, mert 2-1-nél a szemmel láthatóan kissé nehezen mozgó Camerin szünetet kért, hogy kezeltethesse fájó combját. Az ápolás azonban nem sokat segített az olaszon, aki ezután sem tudott mit kezdeni Henin dinamikus játékával – 12 perc alatt el is vesztette a még hátralévő négy gémet.

A nap mérkőzéseAMERIKAI NYÍLT NEMZETKÖZI TENISZBAJNOKSÁG, US OPEN, FLUSHING MEADOWS (18 585 000 dollár, kemény pálya)

Férfi egyes
Roddick (amerikai, 9. kiemelt)-Serra (francia) 6:2, 6:1, 6:3, Juzsnij (orosz)–Hrbaty (szlovák, 19.) 7:5, 6:1, 6:3; Djokovics (szerb, 20.)–Young (amerikai); Fish (amerikai)–Greul (német) 6:4, 6:4, 1:6, 6:3.

Női egyes
Henin-Hardenne (belga, 2.)–Camerin (olasz) 6:2, 6:1; Peer (izraeli, 21.)–Bargyina (orosz, sel.) 6:2, 6:2; Bartoli (francia, 26.)–Pucskova (orosz, sel.) 6:4, 6:0; Szugijama (japán, 28.)–Ondrasková (cseh) 6:1, 6:0; Zvonarjova (orosz, 33.)–Domachowska (lengyel) 7:6, 6:3; Garbin (olasz)–Meng Jüan (kínai) 6:3, 6:1; King (amerikai)–Molik (ausztrál) 6:3, 6:2; Craybas (amerikai)–Benesová (cseh) 6:2, 6:0 ---- A 2004-es US Open női egyesének negyeddöntőjében, a Serena Williams–Jennifer Capriati mérkőzés döntő szettjében egy nem elég éles szemű bíró megfosztotta Williamst egy fontos ponttól, és ő akkora patáliát csapott emiatt, hogy az Amerikai Teniszszövetség vizsgálni kezdte a videobíró bevezetésének lehetőségét. A szükséges technológia évek óta létezik, a televíziók alkalmazzák is egy ideje, de Grand Slam-versenyen csak most mutatkozhat be, egyelőre csak a center-, valamint a 2-es számú pályán.

Az itt felállított nyolc kamera segítségével egy számítógép képet alkot a labda útjáról, és három milliméteres pontossággal megmutatja a földet érés helyét.

A kapcsolódó szabályokat – honnan máshonnan – az amerikai futballból emelték át a szervezők, természetesen apró módosításokkal. Eszerint alapesetben minden játékos szettenként két alkalommal (plusz minden rövidítésben még egyszer) kérhet visszajátszást a vonalbíró bemondása után (ez az úgynevezett „challenge”), ekkor a főbíró monitorán és a stadion kivetítőjén is megjelenik a lassítás, így a nézők és a játékosok is láthatják, hol ért talajt a labda. Ha az ismétlés eredményeképp meg kell változtatni a döntést, a játékos nem veszít challenge-et, továbbra is két (vagy egy) lehetősége marad.

Az US Open felvezető tornáin a több mint 600 challenge nagyjából 40 százalékában derült ki, hogy a vonalbíró elsőre tévedett.