Nem tapsra várnak

Bolondos az időjárás mostanában, mintha nem is augusztus, hanem mondjuk április lenne. Újpesten is éppen egy kiadós zuhé után szárad az aszfalt, a napsugarak átküzdik magukat a viharfelhőkön, s ahogy ilyenkor lenni szokott, gyönyörű szivárvány jelenik meg az égen, éppen a Megyeri úti sporttelepen álló jégcsarnok felett.

Belépünk a két és fél éve átadott létesítménybe, ahová a szivárvány sokszínűsége is elkísér, hiszen az UTE jégkorongcsapatának összetétele ugyanolyan változatos, mint az égi tüneményé. Vannak benne fiatalok és idő-sebbek, magyarok és külföldiek, kicsik és nagyok, régiek és újak. Ami változatlan, az a hideg. A fülledt nyári melegben az ember hajlamos elfelejteni, hogy a jég hőmérséklete nem igazodik az évszakokhoz. Egy pulóver mindenképpen szükséges, Eduard Giblak, a legutóbbi bajnokságban ezüstérmes gárda vezetőedzője például nagykabátba bújt, fején baseballsapka, lábán korcsolya, a jégen testközelből irányít. Ritkán szól, de akkor bizony határozottan utasítja játékosait az ürességtől visszhangzó csarnokban.

Négy csapatra osztott a keret, a pirosak a fehérek, a feketék pedig a kékek ellen játszanak néhány percig. Hamarosan új gyakorlat következik, előbb a kapura lövést, majd a támadó- és véde-kezőtaktikákat gyakorolják a bajnoki aranyéremre pályázó együttes tagjai. Ez így, ebben a formában talán még a leghűségesebb újpesti szurkolóknak is szokatlanul hangzik, pedig lassacskán meg kell barátkozniuk a gondolattal, hiszen Újpesten vallják: elérkezett a trónfosztás ideje! Az Ancsin János vezette szakmai stáb 2004-ben hároméves tervet dolgozott ki, amelyben a csapatépítés és az utánpótlásbázis szélesítése a legfontosabb cél, illetve az, hogy a gárdának a fejlődéssel szinkronban folyamatosan lépkednie kell felfelé a dobogón. Először bronz-, a legutóbbi idényben pedig ezüstérmes lett az UTE, most tehát az arany következik, még akkor is, ha ez a terv legnehezebben megvalósítható pontja.

A két szlovák, Andrej Drahovsky és Ludomil Ondov mellett magyarok is távoztak, nem tagja már a keretnek Szabó József, Bernei Gergely, Hidasi Gábor és Baróti Zsolt sem. Hatan mentek, és eddig öten jöttek. Két válogatott csatár, Orsó László és Peterdi Imre, valamint Papp Viktor Dunaújvárosból érkezett, de a szlovák légió létszáma sem apadt. A negyvennégyszeres válogatott Josef Voskar 34 éves, rutinos csapatember, már be is illeszkedett a gárdába, sőt igazi mókamester az öltözőben. Ro-bert Mokry védő, ez látszik is rajta, kiváló a testfelépítése, magyarán akkora, mint egy háromajtós gardróbszekrény, ezenkívül meglepően csendes, szerény, egyszóval: profi. A szintén szlovák Michal Jurasko sorsa még bizonytalan, mert az extraligás Zólyom együttesében is lenne neki hely, de az UTE továbbra is szívesen alkalmazná.

Az anyagiakkal az idén sem lesz gond, hiszen a költségvetés jelentős része már megvan, a Joós Zoltán, Joós Judit, Markó István, Ancsin János kvartett április óta dolgozik a büdzsé megteremtésén. Ahogy ők mondják: „Nem tapsra várunk!” Ez annyit tesz, hogy folyamatosan tárgyalnak a már meglévő támogatókkal, illetve rendületlenül kutatják a lehetséges szponzorokat.

Újpesten büszkén mondják: köszönjük szépen, jól vagyunk, nálunk minden rendben van.

Kell-e ennél több a mai (sport)világban? ---- – Hogyan telt a nyár?
– A szezon végeztével csak a játékosok mentek szabadságra, a vezetők tovább dolgoztak, elő-készítették a következő idény költségvetését, játékosokkal tárgyaltak, készültek az új bajnokságra. Beszélnünk kellett a régi, valamint a kiszemelt hokisokkal – mondta Ancsin János szakmai igazgató.

– Semmi nyaralás?
– Azt azért nem hagytam ki az idén sem! Két hét szünetünk volt, passzív pihenéssel, magyarán: nem csináltam semmit. Az első napon folyamatosan csörgött a telefonom, ezért kikapcsoltam, s amikor hazaértünk, kilencven nem fogadott hívást jelzett.

– A következő bajnokság színvonalasabb lesz, mint az előző?
– Szerintem igen. A Ferencváros és a Dunaújváros nem gyengült jelentősen. A Miskolc óriási fejlődés előtt áll, hiszen immár fedett csarnokban készülhet, ezenkívül neves szlovák edző, Jan Faith vette át a borsodiak irányítását. A legfőbb riválisunk, az Alba Volán továbbra is erős, a Csíkszereda pedig biztosan méltó lesz a mindig kiváló erdélyi hoki szép hagyományaihoz.

– Milyen céljaik vannak a következő idényre?
– A bajnokságban már nem a döntőbe jutás a terv, egyértelműen az aranyéremre pályázunk, úgy érzem, ez megvalósítható cél. Legutóbb azt mondtuk, az Interligában csak azért veszünk részt, hogy tanuljunk, erősödjük, tisztességgel helytálljunk. Hibáztunk, mert a játékosok úgy érezték, számunkra nincs tétje a sorozatnak, néha félvállról vették a meccseket, főleg idegenben szenvedtünk többször is nagy gólkülönbségű vereséget. A következő szezonban itt is a fináléba szeretnénk jutni.

– Mivel telt a felkészülés eddigi időszaka?
– Az első hét héten csak szárazedzések voltak, futás, görkorizás, biciklizés, tehát az állóképesség fejlesztése szerepelt a programban. Július végén léptek először jégre a srácok, most már szerepet kapnak a taktikai és technikai elemek, és fontos a sorok mielőbbi öszszeszoktatása is. ---- Augusztus 8.: MVD Tver (orosz, Szuperliga)–Újpesti TE 7–0
Augusztus 11.: HC Liptovsky Mikulás (szlovák, Extraliga)–Újpesti TE, Liptószentmiklós, 17.
Augusztus 18.: HC Martín (szlovák, Extraliga)–Újpesti TE, Túrócszentmárton, 17
Augusztus 22.: HKM Zvolen (szlovák, Extraliga)–Újpesti TE, Zólyom, 17
Augusztus 25.: HC Trebisov–Újpesti TE, Tőketerebes, 18
Augusztus 26.: HC Kosice junior–Újpesti TE, Kassa, 18

Nemzetközi torna
2006. szeptember 1–3., Megyeri úti jégcsarnok. A résztvevő csapatok: 1. Csíkszeredai Sportclub 2. HC Martín (szlovák, Extraliga) 3. Ferencvárosi TC 4. Újpesti TE