Elhunyt a gólok királya

Még tizennyolc éves sem volt, amikor mesterhármassal kezdte labdarúgó-pályafutását az NB I-ben. Játékát mindvégig a gólok jellemezték. Híres honi és külföldi válogatott védők sora maradt alul vele szemben.

Hihetetlen ellentmondás, hogy a legtöbb NB I-es gólt elérő futballista egyszer sem lehetett gólkirály. Az 1945-ös bajnokság utolsó mérkőzésén a legjobb mesterlövész címért folyt a versengés. A 61. percben az Újpest szögletet rúghatott, amit rendszerint Zsengellér Gyula végzett el, ám Szusza Ferenc intett, majd ő.

A pontos beíveléséből a „rivális” a kapuba talált, és gólkirály lett – elsőnek Szusza Ferenc gratulált neki, aki eggyel maradt el tőle.

A rekordok embere távozott. Húszéves élvonalbeli pályafutása során 463 élvonalbeli meccset játszott, csúcsa két évtizedig állt a lista élén. NB I-es góljainak száma, a 397 pedig alighanem örökre ott is marad.

Régebben többször mesélt pályafutásáról, és mindig a lelkünkre kötötte, hogy 397 az NB I-es góljainak száma, de valamikor ezt elírták, és rendre 393 jelenik meg. Átszámolni a góltermését nem kis munka volt, hát még neki milyen lehetett ennyi gólt szerezni! Természetesen ebben is jobb volt, mint sokan mások.

Feri bácsi! Ahogyan kérted, 397-et írtam.

Varázslatos életút

1923. december 1-jén született Újpesten.
1935-ben a Jutagyár kölyökcsapatától került az Újpest FC-hez, a klubnak 1961-ig volt játékosa.
1941. február 23-án játszotta első NB I-es mérkőzését: Kispest–Újpest 4:4. A 17 éves újonc három góllal járult hozzá csapata pontszerzéséhez. A tavaszi idényben még két alkalommal triplázott, előbb a Diósgyőr, majd a Salgótarján ellen. A szezon végén ezüstérmet vehettek át az újpestiek.
1942. június 14-én góllal mutatkozott be a válogatottban, az Üllői úti stadionban 1:1-re végződő, Horvátország elleni mérkőzésen a 18 éves csatár talált a vendégek kapujába.
1943. november 7. A magyar válogatott háború alatti utolsó összecsapásán csak Szusza felelt meg a várakozásnak, az első félidőben szerzett két góljával még tartotta a lépést a svédekkel (sérülése után bekötött fejjel játszott), de végül a vendégek nyertek 7:2-re.
1945. augusztus: az Újpest csatáraként első bajnoki elsőségét ünnepelte. A gólkirályi címről egy góllal maradt le klubtársa, Zsengellér Gyula mögött.
1946. július. A ,,hosszú” bajnokságot is az újpestiek nyerték, 45 góllal ,,csak” harmadik a mesterlövészek listáján Deák Ferenc és Puskás Ferenc mögött.
1947. május 4. Negyedóra alatt két gólt szerzett az osztrákok ellen 5:2-re megnyert válogatott mérkőzésen.
1947. június. Harmadik bajnoki címét ünnepelte.
1947. szeptember 14. Negyedóra alatt három gólt ért el a bécsi Práterben, ám végül 4:3-ra nyertek az osztrákok.
1949. július 10. A lengyelek elleni mérkőzés előtt súlyosan megsérült, válogatottbeli karrierje gyakorlatilag véget ért, mert 1951 és 1956 között már csak háromszor játszhatott a nemzeti csapatban.
1956. július 15. Utoljára játszott a válogatottban, a 24. mérkőzésén 18. gólját szerezte a lengyelek elleni összecsapáson.
1956. október 21. A bajnokság nem ért véget, ám az újpestiek lejátszották valamennyi mérkőzésüket, és Szusza 14 találattal a góllista élén végzett, de a forradalom miatt a hátralévő találkozókat már nem rendezték meg, így ismét lemaradt a gólkirályi címről.
1960. június 22. A Népstadion zsúfolt lelátói előtt a Ferencváros elleni rangadón szabadrúgásból szerzett gólt, és ezzel a találattal nemcsak a mérkőzést, a bajnokságot is megnyerték az újpestiek. A 37 éves csatár 13 év után ünnepelhetett újra bajnoki címet.
1960. ősz. Befejezte játékos-pályafutását, 463 NB I-es mérkőzéssel két évtizedig csúcstartó volt.
1962. nyár. NB I-es edzői pályafutását a Győri ETO-nál kezdte.
1963. nyár. Visszatért Újpestre, két évig irányította a csapat felkészülését.
1966. A győriekkel Magyar Népköztársasági Kupát nyert, amit a következő idényben megismételt a csapat.
1971. A lengyel Górnik Zabrzéval bajnokságot és kupát nyert.
1977. A sevillai Betisnél ötéves edzői ciklusa végén Spanyol Kupa-győzelmet ünnepelhetett.
1978–79. Egy idényen keresztül az Atlético Madrid felkészülését irányította.
1980. október. Átvette a hullámvölgybe került Újpest irányítását.
1981. nyár. Befejezte edzői pályafutását.
1982. A kilencvenes évek elejéig dolgozott az újpesti klub elnökségében.
1985. Az Újpest örökös bajnoki címével tüntették ki.
2003. A Megyeri úti stadiont Szusza Ferencről nevezték el.
2006. augusztus 2. Hosszú szenvedés után elhunyt. ---- Áldott ember volt. Azon kevesek egyike, akitől távol állt a látványos sértődöttség, a bosszúállás nem érdekelte.

Pedig…

Pedig lett volna mit számon kérnie a sorstól.

Már kész volt az olimpiai formaruhája, mégse utazhatott Helsinkibe, az olimpiára. Sebes Gusztáv szövetségi kapitány Hidegkuti Nándor mellett döntött, s egyébként se nagyon vett tudomást arról, hogy amit nem tud a futballból, azt nem is érdemes elsajátítani. A kapáslövése pedig… Újpesten az ő mozdulataival szerettették meg a nagypapák a futballt a kisunokájukkal.

Szusza Ferenc csak széttárta a kezét, amikor erről kérdezték. Hallani sem akart arról, hogy mellőzték, szerinte ahol Bozsik József, Puskás Ferenc, Hidegkuti Nándor, Kocsis Sándor kerül be a csapatba, ott egyszerűen szavuk sem lehet a kimaradóknak. Hiába volt villámkarrier az övé, hiába nem volt még tizenhét esztendős, amikor három góllal mutatkozott be az elitben, hiába szolgálta a játékot évtizedeken át, váltig állította, hogy csak köszönhet a futballnak.

Más idők. Más neveltetés.

És másfajta érzelmek.

Húszévesen harmadik válogatottságát az Üllői úton ünnepelte, mire véget ért a magyar–svéd, leesett a hó. Édesanyja az öltöző előtt várta, utánavitte a télikabátját – Újpestről. Ami pedig a tanulást illeti, dr. Golda Jánost, osztályfőnökét az Izabella utcai felsőkereskedelmiben soha nem feledte. A tanár úr jóvoltából kapott rá az olvasásra, az ő hatása, hogy a 80. születésnapján is egyre csak azt hajtogatta, ha újrakezdhetné, még többet tanulna.

Golda tanár úr egyébként is nagy hatással volt rá. Kitűnő öltönyeit, eleganciáját tátott szájjal csodálta tizenévesként, hogy aztán az ő öltözködése, modora lehessen minta az ifjabbaknak.

Aki fogékony a stílusra, jó alapokat kaphatott tőle.

Elegáns volt a pályán, az életben – a gondolataiban is.

Modortalanságtól hangos világunk egy úriemberrel lett szegényebb. ---- Várhidi Pál, az Újpesti Dózsa korábbi 10-szeres válogatott védője, majdani legendás edzője:
„Fejér Miklós barátommal kedden fél hatkor még bent voltam Ferinél a kórházban, beszélgettünk, és meg sem fordult a fejemben, hogy öt órával később ez a nagyszerű ember már nem lesz az élők között… Ha azt mondom, hogy rendkívül jó futballista volt, akkor nem dicsértem kellően. Amit lehetett tudni a labdarúgásból, azt ő tudta, rúgótechnikájáról csakis szuperlatívuszokban lehet beszélni. Mi nemcsak a pályán értettük meg egymást, hanem a magánéletben is. Rengeteg időt töltöttünk el együtt, mindig tudtuk, mikor és mit engedhetünk meg magunknak.”

Fazekas László, az Újpesti Dózsa korábbi 92-szeres válogatott támadója:
„Szusza Ferenc az egyik példaképem volt. Ami nem adatik meg a mai fiataloknak, azzal a mi időnkben nem volt probléma: kivételes tudású játékosai voltak a magyar labdarúgásnak, válogatni lehetett a példaképek között. Most is azt gondolom, amit Bene Ferenc halálakor: ahhoz, hogy a magyar labdarúgás előre tudjon lépni, vissza kell nézni a múltba, azaz az ilyen tudású embereket illett volna jobban megbecsülni.”

Rudas Ferenc, az FTC korábbi 23-szoros válogatott hátvédje:
„Feri halálhírét hallva pár percig megszólalni sem tudtam. Fradistaként Szusza Ferivel voltam mindig egy szobában a válogatott mecscsek előtt. Egyszer az Üllői úton játszottunk az Újpesttel, nulla nulla volt a félidő, s az addigi napsütést a szünetben pokoli vihar váltotta fel. A folytatásban rúgott nekünk egy ötöst az Újpest, Feri pedig egy bombalövéssel úgy fejen talált, hogy elájultam. Majdnem sírt, amikor a földön fekve látott. Tudtam, hogy beteg, hogy a Kútvölgyi-kórházban ápolják, s azt is hallottam, hogy nem szedi be a gyógyszereket. Az utóbbi napokban már nem volt magánál, de amikor Várhidi Pali meglátogatta, egy pillanatra észhez tért, és azt mondta: »Pali, csak te menthetsz meg engem.« Pótolhatatlan veszteség ért bennünket.” ---- Félre az indulatokkal és a paragrafusokkal.

S így van ez rendjén. Szusza Ferenc legendás alakja, klubhűsége, csodálatos pályafutása és sajnos most már csupán az emléke mindennél fontosabb. Az Újpestet a május 20-ai, MTK elleni meccs szurkolói botránya miatt (néhány huligán megtámadta a találkozó játékvezetőjét, Bede Ferencet és a vendégcsapat játékosait) november 30-ig kizárták a saját stadionjából, s amint beszámoltunk róla, a lilák a szomszédos REAC-pályán akarták megrendezni soron következő, vasárnap 17.30 órakor esedékes, Győr elleni bajnoki mérkőzésüket. Szusza Ferenc halála, a legendás csatár elvesztése azonban levélírásra késztette az újpesti és a győri vezetőket, a két csapat irányítói nemes gesztust tettek, amely ellen senkinek sem lehet kifogása.

Az MLSZ címére küldött levélben a következő állt: „Az Újpest FC és a Győri ETO FC álláspontja szerint Szusza Ferenc emlékének méltósággal csak a Megyeri úti létesítményben adózhat a két klub, ezért közösen arra kérjük az MLSZ elnökét: méltányosságból szíveskedjen engedélyezni, hogy az augusztus 6-ai Újpest–Győri ETO FC NB I-es mérkőzésnek a Szusza Ferencről elnevezett stadion adhasson otthont.”

Szusza Ferenc élete az Újpest volt, azonban edzőként éppen Győrött kezdte a pályafutását, és irányításával az ETO kétszer is kupagyőztes lett – talán a sors akarta így, hogy éppen a lilák és a győri zöldek összecsapása előtt ragadta el őt a halál.

Alighanem ez is közrejátszott abban, hogy az MLSZ elnöke, Kisteleki István engedélyezte a pályacserét s a méltó megemlékezést, mondván: „Ilyen esetben felül kell emelkedni minden szabályon, abban a tudatban engedtem a kérésnek, hogy a szurkolók is átérzik a helyzetet, és viselkedésükkel hozzájárulnak ahhoz, hogy méltóképpen emlékezzünk Szusza Ferencre.”

Az Újpest szurkolói a közelmúltban siratták el Bene Ferencet.

Szusza Ferenc miatt újra gyertyák égnek majd a legendás Megyeri úti sporttelepen.