Csúcsra járatták a futballt

Induljunk ki abból, hogy 2006-ot írtunk, amikor Németországban 32 nemzet válogatottja egymásnak gyürkőzött, eldöntendő: ki a legjobb. Ez még nem rekord, legalábbis a létszám nem, az már annál inkább, hogy két éve, a selejtezők megkezdése előtt 194 futballválogatott szimpatizánsai álmodozhattak (többé-kevésbé) arról, hogy július 9-én az övéiket koronázzák majd királlyá Berlinben.

Bizonyos szempontból tulajdonképpen félelmekkel telve, fogcsikorgatva indult ez a vb. Egyfelől itt volt nekünk a kisebb-nagyobb német serfőzdék siráma, miszerint az öreg kontinens tradicionálisan sörissza részein amúgy érthetően megvetett amerikai „lötty” főszponzori minőségben (a multi 40 millió dollárt fizetett a koncesszióért) tönkreteszi a helyiek üzletét. Ha csak az előírásokra fókuszálunk, komolyan aggódni kezdtünk volna még a Guldenburgok miatt is, csakhogy a kvázi kizárólagosság a stadionokban, illetve a játékteret is magába foglaló 500 méter sugarú körben nem jelentette azt, hogy ezen a bűvkörön kívül is tilos mást inni. Arról per pillanat nincs adat, hogy az 1270 német illetőségű sörös cég közül melyik termelt passzívumot az utóbbi hónapban, ám olyat máris citálhatunk, amely busás bevételre tett szert a Németország számára sport-, gazdasági és társadalmi vonatkozásban egyaránt roppant hasznot hozó tornából. Az azonos elbírálás elve miatt ezt az óriást sem nevesítjük, annyit mindamellett előrebocsátunk: az angol szurkolók által bánatukban (kiesett a csapat) szárazra ivott Gelsenkirchen, pontosabban a Schalke 04 pompás arénája is ezen a néven fut a hétköznapokon. Nos, az emlegetett sörgyár 418 ezer gallonos csúcstermeléssel (1 gallon 3.785 liter) igyekezett eleget tenni a megnőtt igényeknek, ami alighanem tekintélyes profitot szült a csődeljárástól véletlenül sem fenyegetett cégnek.

Gazdasági értelemben egyébként is igazi „boom” volt ez a világbajnokság: a Süddeutsche Zeitung kimutatásai szerint a rendezők az előzetesen becsült summához képest 20 millió euróval (5.6 milliárd forinttal) többet kasszíroznak, de nem is ez a „legzsebbemászóbb” adat. Közgazdászok szerint az idei német gazdasági növekedést 0.3 százalékponttal segítheti az épphogy befejezett vb, melynek hatása egyébként is messze túlmutat egy átlagos fejfájás-csillapítóén. Németország kiváló házigazdának bizonyult, s ha nem mediterrán tengerpartra, vagy vicces emberek közé szeretnének utazni a tegnap fociszurkolói, alighanem örömest visszatérnek az immár valóban egységes Germániába.

Folytatva a sort: a német vasútra (Deutsche Bahn) és a mobilszolgáltatókra szintén kánaáni napok köszöntöttek, akárcsak a nemzeti lobogót engedéllyel vagy fusiban gyártókra: mintegy ötmillió német zászlót adtak el országszerte.

Visszatérve az anyagiakhoz: elemzők szerint a szervező ötletgazda FIFA mintegy 1.8 milliárd dolláros bevétellel kalkulálhat, ám a négy év múlva esedékes dél-afrikai seregszemlén ez az összeg akár meg is duplázódhat, köszönhetően a televíziós jogdíjak kozmikus mértékű, s változatlan intenzitású emelkedésének (ami viszont részben a tévénézők számának folyamatos növekedésével, azaz a vásárlópiac szélesedésével magyarázható).

A nagy gazdasági kutakodás közepette mindamellett ráleltünk némi sportvonatkozású kuriózumra is, nevezetesen a „Miért csúszkáltak lépten-nyomon a futballisták?” felvetés válaszára.

Azt nem feltételezzük, hogy a holland pázsitmágus John Hendriks isten háta mögötti farmján szándékosan tréfálta volna meg az utóbb furcsa piruetteket kivágó futballistákat, mégis tény: a német stadionokban lefektetett gyeptéglák növényi összetevőiket illetően a spórolósabb típusból valók. A japán–dél-koreai közös rendezésű vb-n tudniillik öt fűféléből mixelték össze az esőnek, szélnek, napnak egyaránt ellenálló pázsitot, míg ezúttal kettőből, úgymint: poa pratensis (réti perje) és lolium perenne (angolperje). Az eredmény ismert, illetve láttuk…

De ha már pályák: a 32 válogatottnak országszerte 70 edzőpálya állt rendelkezésére, amelyek közül nem egy műfüves felületű volt (ezekre, na meg a stadionok bizonyos pontjain összesen 14 ezer négyzetméternyit fektettek le ebből a kevéssé bőrbarát borításból). Amennyiben a tréningeket megtekintő szurkolókat is bevonhatták volna a nagy közösbe, úgy a szervezők most büszkén kiálthatnák világgá: telt házas előadást láthattak! A helyzet azonban az, hogy a jegyek „mindössze” 99.987 százalékban találtak gazdára (a 15 millió igénylőhöz képest skandalum...), s erről akár a televízió előtt ülők is meggyőződhettek: egy-egy üres széket másfél óra alatt mindig ki lehetett szúrni.

És ha már kiszúrás: az Arsenalt ezennel érdemes felvenni a legpechesebb klubok listájára, hiába képviselte ugyanis rekordszámú labdarúgó a londoniakat (a 15 abszolút csúcs), egy fia világbajnok nem került ki közülük. Ők adták viszont a világjátékok – papíron – legdurvább futballistáját Thierry Henry (20 szabálytalanság) személyében, de ebben emlékeink szerint a francia bámulatos mennyiségű lesre futása (18) is benne foglaltatik. Luca Toninak e tekintetben van még mit tanulnia (9), és az eséstechnikáját is fejlesztheti, ha a jövőben oly intenzív tempóban rúgják fel (28), mint német földön. Cristiano Ronaldo és Luis Figo megosztott második helye (23-23) ebben a kategóriában mindamellett senkit ne lepjen meg: ezen a téren a portugálok a futball ripacsai, akik mentalitásuk miatt büntetést érdemelnének.

Mint az a kilencezer ember, aki hosszabb-rövidebb ideig a német börtönök vendégszeretetét élvezte, speciális módon növelve a vendégéjszakák számát.

Mert bizony a vb nem csak móka, kacagás és gazdasági fellendülés. ---- Ha pusztán a lapunk által adott osztályzatokat tekintenénk a csapat-összeállítás kapcsán abszolút zsinórmértéknek, az NS álomtizenegye Kossi Agassával kezdődne... Persze a meccsenként két kapott gólra kalibrált togói válogatott a legkevésbé sem miatta vérzett el a csoportküzdelmek során, sőt a szálfatermetű kapust a múzsa homlokon csókolta, s a lenyomat háromszor 90 perc erejéig csöppnyit sem kopott. A névsor első helyén mégsem őt, hanem az olaszok idolját, Gianluigi Buffont találjuk, a csapatba kerülés második számú feltétele ugyanis a mérkőzésszám volt, azaz kizárólag azokat a játékosokat vettük figyelembe a statisztikában, akik legalább négy mérkőzésen pályára léptek a seregszemlén.

A lényegre térve: akárcsak a vb ítészei, az NS érdemjegyei szerint is egy francia futballista bizonyult a világbajnokság „legjének”, de nem a saját szobrát összetörő Zinedine Zidane, hanem a végig kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtó, a 30. születésnapján Togo (lásd még: Kossi Agassa) ellen gólt és gólpasszt jegyző Patrick Vieira. A Juve középpályásának különleges peche, hogy bár két vb-döntőben is szerepelt, egyiket sem játszhatta végig: 1998-ban, zöldfülűként csereként kapott lehetőséget, s most, amidőn harmadik tüdeje volt a Les Bleus-nek, sérülés miatt kellett idő előtt kiszállnia a játékból.

Bár a tornán leszerepeltek, nálunk befért egy brazil a tizenegybe – meglehet, a címvédő középpályássorából legkevésbé Zé Robertótól vártunk briliáns megoldásokat. A Bayernnek búcsút intő örökmozgó – papíron is – jól megfér a két argentinnal, Maxi Rodríguezzel és a mai robotmezőnyben megszeppent Don Quijoteként kóborló Juan Román Riquelmével. E triót leszámítva valamennyi érintettet az első négy válogatott delegálja, csakúgy, mint a csapat hadrendjét, noha itt kitétellel kell élnünk: a gólkirály Miroslav Klose Németországa – egyedüliként a kvartettből – két csatárral próbálkozott. Nem is nyert aranyérmet.

Az NS vb-válogatottja
---- Súlyos terhek

5: Ennyi tonna csomagot cipelt magával minden csapat Németország különböző pontjai között, de természetesen ezt a súlyt nem a focisták vitték hátizsákjaikban, minden cókmókjukat önkéntesek szállították, nekik csak be kellett sétálniuk az öltözőbe vagy a hotelszobába.

Utazás a Föld körül

64.000: Ennyi kilométert utaztak a csapatok a vb-n, és ebbe nemcsak a hotelek és a mérkőzések helyszínei közötti távolság tartozik bele, hanem a válogatottak edzéshelyszíneire megtett kilométerek is, így lehet ez a szám a Föld átmérőjének majdnem az ötszöröse.

Csodalabdák ajándékba

15: Ennyi Teamgeist labda jutott egy meccsre a vb alatt. Mindegyikre rányomtatták a két mérkőző csapat nevét és a meccs időpontját. Mindegyik gárda, a szervezők és a FIFA is megtarthatott egyet-egyet, az Adidasnak hat maradt emlékbe, egy meg nem nevezett szponzornak három, kettőt karitatív célokra ajánlottak fel.

Bírók és sofőrök

50: Ennyi segítője volt a vb-t dirigáló bírói kontingensnek. Az ugyanazon a meccsen közreműködő játékvezetőket külön sofőrök szállították a stadionokba, illetve személyi kísérőt is kaptak, mindenhol lesték a kívánságaikat, hiszen (nagy mértékben...) rajtuk is múlt a vb sikere.

Bábeli nyelvzavar

45: Ennyi nyelven beszéltek a vb-n dolgozó önkéntesek, igaz, az induló csapatok csak 17 különböző nyelvet használtak. Persze itt nem vettük figyelembe az afrikai válogatottak kapcsán a különböző törzsi nyelveket, mindenesetre a 15 000 önkéntes segítségével aki akarta, meg tudta értetni magát.

Fapadlóból házak

450: Ennyi kilométer hosszú video-, audio- és adatkábelt fektettek le a közvetítések kellékeiként. 22 500 négyzetméter fapanelt vagy -táblát használtak fel, ami 966 tonna faanyagnak felel meg. Mindez nem vész el, csak átalakul: 60 családi házat építenek az újrahasznosítható termékekből.