Egyre jobban fociznak a franciák

Sokak meglepetésére a francia válogatott az előző körben simán legyőzte a címvédő Brazíliát, így valamelyeset kipihentebben várta a portugálok elleni elődöntőt, akik csak tizenegyesekkel jutottak tovább Anglia ellen. A portugál válogatottat egyébként nyilván fűtötte a visszavágás vágya, hiszen a 2000-es Európa-bajnokságon szintén az elődöntőben találkozott Franciaországgal, és akkor viharos meccsen, aranygóllal nyertek Zidane-ék. Még meszszebbre visszamenve az időben: az 1984-es kontinenstornán ugyancsak az elődöntőben, a hosszabbításban diadalmaskodtak a kék mezesek.

A két válogatott idei csatája igazán remek tempóban kezdődött. Egyik csapat sem állt be védekezni, bátran és felváltva kezdeményeztek az első negyedórában, ami mindkét oldalon helyzeteket teremtett. Tizenöt perc adok-kapok után valamelyest visszavettek az iramból, de a mezőnyben olykor remek megmozdulásokat lehetett látni, ami továbbra is élvezetessé tette a mérkőzést. Mindkét szövetségi kapitány a legerősebb összeállításban küldhette pályára övéit: a portugáloknál eltiltása után viszszatért a játékmester Deco, Raymond Domenech pedig ugyanazt a kezdőcsapatot szerepeltette, amelyik a negyeddöntőben leiskolázta Brazíliát. Technikás játékosban egyébként sem volt hiány: a portugáloknál elég csak Cristiano Ronaldóra, Luis Figóra, Maniche-ra, vagy a már említett Decóra gondolni, a franciáknál pedig ott volt Thierry Henry, középen pedig mostanság újra a világ legjobbjaként emlegetett Zinedine Zidane.

Kiegyenlített volt a meccs, egészen addig, amíg Franciaország jogos büntetőből meg nem szerezte a vezetést. A kapott gól után kissé jobban csipkedték magukat a portugálok, járatták a labdát, de az ellenfél védekezésén nemigen tudtak rést találni az első félidőben. A francia hátvédek a szűrő középpályásokkal együtt már hamar megtámadták a labdát hozó játékost, így Figóék még lövőhelyzetet sem igen tudtak kialakítani, a játékukban ennek ellenére benne volt a gólveszély.

---- Percről percre

1. perc: Gallas előreívelésével Malouda lépett ki a bal oldalon, Miguellel a nyakán kapura húzott, majd 15 méterről, bal lábbal két méterrel a hosszú sarok mellé lőtt.
4. perc: Deco középről, 19 méterről jobbal laposan lőtt kapura, a jobb alsó sarokba tartó labdát Barthez oldalra ütötte, a lecsorgóra pedig a hazai védők értek oda hamarabb, így tisztázni tudtak.
9. perc: A középpályán Cristiano Ronaldo húzta sarokkal Maniche elé a labdát, aki tolt egyet rajta, majd 28 méterről, jobb lábbal óriási bombát eresztett meg. A labda a léc felett csak centiméterekkel kerülte el Barthez kapuját.
28. perc: Ribéry passzolt Henryhoz. A franciák csatára a bal oldalon többször is kibillentette egyensúlyából az őt szerelni próbáló Miguelt, majd ahelyett, hogy bal lábbal középre adott volna, jobb külsővel gyengén Ricardo kapus kezébe passzolta a labdát.
33. perc: A bal oldalon felfutó Malouda a keresztbe mozgó Henryhoz passzolt. A francia támadó a tizenhatoson belül az őt szerelni próbáló Ricardo Carvalho mellett csinált egy cselt visszafelé, majd megindult a kapu felé. A portugálok hátvédje becsúszva próbálta ebben megakadályozni, ám a labda helyett a bal lábával Henry bokáját találta el. A játékvezető gondolkodás nélkül befújta a tizenegyest. A megítélt büntetőt Zidane jobb lábbal, a jó irányba mozduló Ricardo mellett a jobb alsó sarokba rúgta.
0–1

A meccs embere: Zinedine Zidane

Most kevesebb volt az igazán remek teljesítmény a francia válogatottban, mint a brazilok ellen, de ezúttal is Zinedine Zidane-t jelölhettük a legjobbnak. Noha a vb után visszavonuló csapatkapitány sem csillogott igazán, még így is vezéregyénisége volt a gárdának. Ráadásul magabiztosan értékesítette a büntetőt, s ezzel döntőbe lőtte Franciaországot. Kell ennél több?

A szakértő: Csank János

„Ezt a játékot vártam és reméltem a francia válogatottól, melynek szerkezetében nem történt változás Brazília legyőzése után, s Raymond Domenech csapata ismét bebizonyította, hogy taktikailag is rendkívül fegyelmezett, érett együttes. Portugália sem sokkal maradt el a franciák mögött. Természetesen döntőnek bizonyult Zinedine Zidane büntetője, s ettől kezdve már hiába kapcsoltak rá Luis Figóék, a roppant fegyelmezetten védekező és rendkívül jó játékosokból álló francia védelem ellen nem tudtak mit kezdeni. Mindkét együttes tudatos futballt játszott, s kevés helyzetet dolgozott ki, de ez azért történt így, mert mindkét oldalon a védők nagyszerű helyezkedése, fegyelmezett játéka megakadályozta a nagyobb helyzeteket. Ha bármelyik csapat gyengébb együttes ellen futballozott volna, két kezünkön sem tudtuk volna megszámolni a gólszerzési lehetőségeket.” ----
A bennfentesek, akik mindent jó előre kiszámoltak, hónapokkal ezelőtt tudták, hogy július 5-én, Münchenben Anglia–Brazília elődöntőt rendeznek, így már akkor elkezdődött az őrült küzdelem a két legnépszerűbb csapat várható összecsapásának belépőiért (a hazaiakat leszámítva, de a németek nem vásárolnak jegyet feketén, ilyen a természetük.) A jegyüzérek álma volt ez a potenciális mérkőzés, mert a szigorú szabályok dacára azért vannak jegyüzérek bőven. Olyan szaktársról is hallottunk, aki Amerikából rándult át ide a vb-re, s noha a hétköznapokon NBA-, valamint NFL-jegyekkel kereskedik, a labdarúgó-világbajnokság is abba a kategóriába tartozik, amellyel már a legnagyobb profiknak is foglalkozniuk kell.

A múlt szombaton azonban a jegyüzérek nagyot buktak.

Akkor néhány óra leforgása alatt kiderült, hogy sem a brazilok, sem az angolok nem lesznek itt Münchenben, helyette Franciaország–Portugália elődöntőt rendeznek, ami szakmailag ugyan semmivel sem kisebb és érdektelenebb összecsapás, a piac szabályai szerint azonban mégis sokkal hátrányosabb besorolású mérkőzés.

Így történt, hogy bár a vb öszszes többi meccséhez hasonlóan ezúttal is bemondták, hogy minden jegy elkelt (ami első fokon igaz is), voltak üres helyek a szerdai elődöntőn. A korábban az angolok és a brazilok drukkerei, valamint a spekulánsok által felvásárolt jegyeket délutántól kezdve elkeseredetten próbálták eladni csalódott tulajdonosaik, s a müncheni főpályaudvaron meg az Arena környékén nem a jól megszokott „I need tickets” feliratú táblácskákkal sétálgattak (ezúttal egy sem akadt), hanem belépőjegyeket mutogatott boldog-boldogtalan, ami óvatos, de egyértelmű jelzése annak, hogy „Jegy eladó!”.

Végül már száz euróért (huszonnyolcezer forint), vagy eredeti áráért is belépőhöz lehetett jutni a világbajnokság második-harmadik legfontosabb találkozójára. A tőzsdéhez hasonlítható pillanatnyi változások így tették tehát lehetővé, hogy amíg egy-egy csoportmeccsre fizikai lehetetlenség volt korábban belépőhöz jutni, addig az elődöntőre könnyebben lehetett jegyet szerezni, mint néhány hazai popénekes koncertjére. A városi hangulatot sem lehetett összehasonlítani az egy nappal korábbi dortmundi légkörrel, amikor a házigazdák játszottak, és tényleg a feje tetejére állt minden. Most a néhány ezer valódi francia és portugál turista mellett sok külföldi futballrajongó és helybéli sportbarát várta kedélyesen beszélgetve a Portugália–Franciaország összecsapást a még este is nehezen elviselhető hőségben…