A franciák játszottak brazilosan

Nem kezdtek rossz tempóban a csapatok a negyeddöntőben. Szerencsére elmaradt a világbajnokságon már sokszor látott unalmas, tapogatózó játék, noha helyzetekig egyik csapat sem jutott. A franciák az éket játszó Thierry Henrytól várták volna a gólokat, akit Zinedine Zidane próbált többször is kiugratni a brazil bekkek között, ám ezek a labdák eleinte pontatlanok voltak, így az Arsenal csatára – bármennyire is szeretett volna – nem tudott lendületből Dida kapujára törni. A címvédő támadásait a koncentráltan védekező francia játékosok csírájában fojtották el, ha szükséges volt, taktikai faultokkal, így viszont Roberto Carlosék több szabadrúgást is lőhettek a támadóharmadban. Kissé meglepő volt, hogy a franciák az első fél órában többet birtokolták a labdát, igaz, valódi ziccerig nem jutottak el. Említést érdemel, hogy a korábban sokat bírált, kiégett futballista benyomását keltő Zinedine Zidane az első félidőben megmutatta: sok van még a lábában. Többször is megcsillogtatta technikai tudását (mondhatni: brazilosan focizott), és látszott rajta, rendkívül motiváltan lépett pályára ezen a mérkőzésen.

A brazilok ellenben visszafogottabbak voltak, mint ellenfelük, de ha nagy ritkán kontratámadást vezettek, abban benne volt a veszély, hiszen gyorsan, pontos passzokkal mentek át a francia térfélre – csak éppen helyzetet nem alakítottak ki. A szünetig valamelyest fokozódott a nyomás a dél-amerikai válogatottra, és azt az első negyvenöt perc után kijelenthettük: a várakozással ellentétesen alakult addig a mérkőzés.

A térfélcsere után a legutóbbi két világbajnokság győztese ugyanott folytatta, ahol a szünet előtt abbahagyta: Franciaország fölényben játszott, Brazília pedig – talán tudatosan – átadta a területet, de ez kockázatos, ráadásul érthetetlen volt. A sárga mezesek képtelenek voltak egyetlen épkézláb támadást vezetni és befejezni, így aztán az egyre jobban és egyre nagyobb önbizalommal futballozó gallok teljesen megérdemelten szereztek vezetést. Feladták a leckét a braziloknak, akik eddig könnyedén nyerték meg a vb-meccseiket, de most olyan ellenállásba ütköztek, amellyel láthatóan nem tudtak mit kezdeni.

Várható volt, hogy Carlos Alberto Parreira szövetségi kapitány változtat, mert egyórányi játék után totális csőd volt csapata játéka. Nagy erőket mozgósítottak a brazilok, elkezdték csipkedni magukat, de a magasabb sebességi fokozat ismét nagy rizikóval járt, mert a franciák kontrákra rendezkedtek be, és így volt esély arra, hogy újabb gólt kap a favoritnak tartott selecao.

Az eredmény azonban a lefújásig nem változott, így bekövetkezett az, amit nem is olyan régen még senki sem tudott elképzelni: legyőzték Brazíliát, a világ legjobbjának tartott válogatottat, méghozzá nem mindennapi játékkal. Franciaország Zinedine Zidane vezérletével pazarul játszott, és megérdemelten jutott a legjobb négy közé. Az 1998-as párizsi meccs után tehát Frankfurtban is elbukott a brazil csapat – és mindkét találkozón Zinedine Zidane volt vereségének legfőbb okozója... ---- P ---- &