Remek csapat, karneváli hangulat

Németország szerelmes válogatottjába. A futball-láz, amely már a vb előtt is az egekig szökött, mostanra elképesztő méreteket öltött. Messze felülmúlja az 1974-es németországi vb-t, pedig az a csapat Franz Beckenbauerrel, Gerd Müllerrel, Berti Vogtsszal, Paul Breitnerrel meg sem állt a világelsőségig. Más időket élünk, most mindenki „futballozik”, a legeldugottabb német település pizzafutárától kezdve a kancellárig, s persze, hogy azt várják, ismétlődjön meg a történelem. Jürgen Klinsmann csapata mindent meg is tesz, hogy népszerűsége napról napra erősödjön: biztos győzelem a nyitó meccsen Costa Rica ellen, a torna egyik legjobb, legizgalmasabb találkozója, s újabb három pont Lengyelországgal szemben. Ezzel máris megvolt a továbbjutás, a csoportelsőséghez viszont le kellett győzni az ugyancsak két győzelemmel álló Ecuadort.

Jelentjük, sikerült.

Kedd délután megállt az élet Berlinben, a forgalmat egyirányúsították, mindenki az Olimpiai Stadion felé vette az irányt. Ki emlékszik már a vb előtti rossz hangulatra, az előkészületi mérkőzések során mutatott gyenge játékra, s ki idézi még föl, hogy a lesajnált magyarok is nyertek két évvel ezelőtt 2–0-ra Kaiserslauternben?

Senkit sem érdekelt, mi volt egy hónapja vagy egy éve, csak az számított, hogy a német csapat legyőzzön mindenkit. S a fiúk belekezdtek, a „lengyel csatársor”, Miroslav Klose és Lukas Podolski villámgyors helycserékkel zavarta meg már a meccs elején a kissé kényelmesnek tűnő vagy inkább megilletődött ecuadori védelmet.

Jött is az immár szokásos Klose-gól, nem véletlenül mondták, hogy a német csatár lehet a vb gólkirálya. Boldogan ugrált a kispadon Jürgen Klinsmann, akit egyfolytában marasztalnak, ám a negyvenegy éves szakember egyelőre maga helyett a pályaedzőt, Joachim Löwöt ajánlgatja. A játékosok természetesen nem foglalkoztak a jövővel, megpróbálták minél előbb térdre kényszeríteni Ecuadort. Nem ment ez könnyen, a dél-amerikaiak maszszívan védekeztek, igyekeztek lezárni a területet, nehogy Michael Ballack indításai után meglóduljanak a csatárok. Az első félidő jelentős része az ecuadori térfélen zajlott, ám kevés nagy ziccert láthattunk, mégis az volt az ember érzése, hogy ezen a délutánon egy pillanatra sem forog veszélyben Németország győzelme. Aztán ez az érzet csak növekedett, ugyanis a félidő vége előtt szerzett még egy gólt a Nationalelf – csak a biztonság kedvéért.

A második félidőben sem adták alább a németek: Lukas Podolski gyorsan bevette Mora kapuját, megszerezve első vb-találatát.

A németek nem álltak le, 72 ezer szurkoló biztatása mellett újabb és újabb veszélyes akciókat vezettek az ekkor már láthatóan önbizalmukat vesztő, s a nyolcaddöntőre tartalékoló ecuadoriakkal szemben. Jürgen Klinsmann cserékkel frissítette fel gyorsan, ötletesen futballozó csapatát, de újabb gólokat már nem láthatott a publikum. A találkozó hajrája így is karneváli hangulatban telt, a közönség ünnepelt, s persze már a közeljövőt taglalta.

Valentyin Ivanov játékvezető tapsvihar közepette fújta le a mérkőzést, Jürgen Klinsmann boldogan ölelgette segítőit s a pályáról levonuló játékosait. A német kapitány ekkor már arra gondolhatott: a csoportküzdelmet megnyerték, de a java még csak most jön.

Persze az is eszébe juthatott, Németországnak most már nincs kitől vagy mitől félnie.

Jürgen Klinsmann, a német válogatott szövetségi kapitánya:
„Amikor hazai pályán játszol, a közönség melletted áll, és extra teljesítményre sarkall – ezt hívják vébéláznak. Az volt a célunk, hogy megnyerjük a csoportunkat, ezt megtettük. Nehéz volt tartani a saját magunk által diktált iramot, mert nagyon meleg volt. Elégedettek vagyunk, már most nagyon várjuk a nyolcaddöntőt.”

Luis Fernando Suárez, az ecuadori válogatott szövetségi kapitánya:
„Sajnos keveset birtokoltuk a labdát. Sok problémánk volt, főleg a németek tizenhatosa környékén. Amint megszereztük a labdát, azonnal el is veszítettük. A következő meccsünkön megmutatjuk, hogy miért is jutottunk tovább.” ---- 1. perc: A jobb oldalon Valencia fűzte át magát Lahmon, majd élesen a kapu elé csavart, ahol a berobbanó Kaviedes elől Lehmann kivetődve kaparintotta meg a labdát.
4. perc: Bal oldali beadást követően a rövid oldalon érkező Mertesacker vette maga elé a labdát, majd háttal a kapunak a hosszú oldalon érkező Schweinsteiger elé emelt. A németek középpályása jobb lábbal laposan a középen érkező Klose elé passzolt, aki nyolc méterről, jobbal kapásból a jobb alsó sarokba vágta a labdát.
0–1
19. perc: Lahm robogott el a bal oldalon az alapvonalig, ahonnan a tizenhatos vonalánál érkező Schneider elé kanyarította a labdát. A berobbanó játékos kapásból jobbal nagy erővel lőtt a kapu fölé.
30. perc: Ballack ugratta ki a felezővonal közeléből Podolskit. Az átadás néhány méterrel hosszabb lett a tervezettnél, így a kapujából kiinduló Mora becsúszva menteni tudott a német csatár elől. Pechére a labda azonban éppen Ballack elé került, aki negyven méterről átvétel nélkül kapura emelte, a lövés néhány méterrel a bal oldali kapufa mellett hagyta el a játékteret.
44. perc: Formás támadás végén az üres területre beinduló Klose elé Ballack emelte be parádés mozdulattal a labdát. A németek csatára a tétlenkedő Espinoza és a kapujából rossz ütemben kimozduló Mora mellett combbal elsodorta a labdát, majd tíz méterről, jobb lábbal az üresen maradt kapu közepébe passzolt.
0–2
49. perc: A kaputól 26 méterre Edwin Tenorio szánta el lövésre magát, a léc alá tartó labdát Lehmann szögletre tenyerelte.
53. perc: Guagua óriási hibáját követően Lahm húzhatott el a bal oldalon, középre passzolt labdáját Podolski 16 méterről, ballal alig néhány centiméterrel lőtte a bal oldali kapufa mellé.
57. perc: Egy gyors és korszerű kontratámadás végén Schneider futott el a jobb oldalon, majd miután felnézett, remekül tálalt a középen érkező Podolski elé, aki nyolc méterről, ballal az elvetődő Mora mellett a kapuba lőtte a labdát.
0–3
59. perc: Újabb német támadás végén Klose passzolt önzetlenül a középen érkező Podolski elé, aki jobbal ellőtte a labdát, Mora azonban biztosan védett.
72. perc: Szabadrúgásból, 19 méterről Méndez csavart jobbal úgy a kapu fölé, hogy a labda még a hálót is érintette felülről. ---- A németeknél az első helyért járó prémium fejenként 300 ezer euró, átszámítva 81 millió forint. Már a negyeddöntőbe jutásért is 50 ezer euró jár fejenként, az elődöntőért 100 ezer, a döntőért – ha ott vereséget szenved a Nationalelf – 150 ezer. Ekkora prémiumért még sohasem játszott a német futballválogatott, amióta világ a világ.

Az 1954-es „berni csoda” hősei, Fritz Walter és kollégái fejenként (mai értéken számolva) 1280 eurót, egy – akkor újdonságnak számító – tévékészüléket, egy borjúbőr utazótáskát és egy motorkerékpárt kaptak a szövetségtől és különféle szponzoroktól.

Húsz évvel később, az 1974-es hazai világbajnokság megnyeréséért már 35 900 eurónak megfelelő nyugatnémet márka ütötte a jelenlegi szervezőbizottsági elnök, Franz Beckenbauer és játékostársai markát, plusz ráadásképpen egy-egy Volkswagen „Bogár”.

Tizenhat évvel ezelőtt, amikor Olaszországban nyert világbajnoki címet Németország (Franz Beckenbauerrel a szakvezetői poszton és a mostani csapatfőnökkel, Jürgen Klinsmann-nal a csapatban), már 64 100 euró, illetve annak márkaellenértéke volt a jutalma minden egyes játékosnak. ---- A németek gólfelelősének nem remeg meg a lába, ha ziccerbe kerül – a klasszis csatárnak ez az egyik alaptulajdonsága. Miroslav Klose megtestesíti mindazt, amit ilyen szinten elvárnak egy támadótól: gyors, robbanékony, és ha a kapu elé ér, könyörtelenül kihasználja a helyzetet. Erről az ecuadoriak is tudnak mesélni, hiszen a német támadó két góljával gyakorlatilag eldöntötte a mérkőzés sorsát. ----